Erisz, a finom női erő

Az Erisz aszteroida az idei ősznek a főszereplője, hiszen 2023. augusztus-december között szorosan együttáll a karmatengelynek az ún. Felszálló csomójával, a Kosban. Az Erisz, a tengely mellett létrejövő eklipszekbe szintén beleszól, ami vélhetőleg az időben is elhúzza majd a mostani üzeneteknek a kibontását.

A lágyságban rejlő erő.

Az Erisz, még a legtöbb gyakorló asztrológus számára is egy alig értett erőforrás, hiszen mindössze néhány évtizede, a 2005/06-os újrafelfedezésével kezdett el lejönni a tudatosságnak a szintjére.

Az aszteroida, a nem hagyományos és kissé elnyújtott pályája miatt 1926-2048 között végig a Kosnak a jegyében halad. A Földön jelenleg élő összes embernek, sőt, már a szüleinknek és a nagyszüleinknek a horoszkópjában is a Mars otthonában foglal(t) helyet az égitest.

Az Erisz csoport egy egészen új megvilágításba helyezte bennem az istennőről korábban tanultakat. Ebben a hosszabb írásban az ott szerzett tanulságokat összegzem. Különösen hasznos lehet, ha mélyebben is érdeklődsz az asztrológia iránt.

Amennyiben még nem halottál az Eriszről, javaslom, hogy kezd itt az olvasást.

Erisz a Kosban és a születés emlékezete

Az állítások nem csak egymásra rímeltek feltűnően, de a Kos Erisz miatt a jegy urának (a Marsnak), illetve az otthonának (az aszcendensnek) a témáit is feszegették, hiszen ezek egymással analóg területek az asztrológiában.

Hozzájuk kötjük a születésnek a beavató élményét, amikor fejjel kilökődünk az ismeretlenbe és az egységállapotból egyedül, csupaszon, védtelen érkezünk meg a világba.

Úgy tűnik, hogy az Erisznek az archetípusában emlékezik mindannyiunknak a lelke erre a tapasztalásra, vagyis az ELSŐ ELRAJTOLÁSRA. Az Erisz, a SZÜLETÉSNEK & ÚJJÁSZÜLETÉSNEK AZ ANGYALA, aki ott áll ezekben a beavató kapukban és átsegít az első lépéseken, a rajtnál.

Az Erisznek a Koshoz/aszcendenshez fűződő kapcsolata miatt, a vajúdás során átélt élmények láthatóan beépülnek a személyiségnek az alapműködésébe is. Ha az életnek a kezdete viharos volt, akkor a lélek számára később sem tud komfortossá válni a nyugalomnak az állapota, ami a Kos uralta életterületnek a gyenge működésében tükröződik vissza, ahol folyamatosan ragaszkodunk a békétlenséghez.

A legnagyobb törpebolygó.

Az állítások rendre a vöröses anyaméhből indultak, ami volt, hogy a burok, a barlang, a búra vagy egy függönynek, illetve a pajzsnak a képeiben köszönt vissza.

Felkavaró, viharos, kaotikus hangulatok is bejöttek a térbe, amelyek testi szinten a tengeri betegségre emlékeztettek - hányingerrel és fejfájással is együtt jártak.

A leszülető lélek azt élte át, hogy a messzi távolban, valamiféle üres térben lebeg, amely ellen tehetetlen. Csak VITTÉK MAGUKKAL AZ ESEMÉNYEK, sodorták a történések.

Akárcsak egy tornádónak vagy egy viharnak a kellős közepén, minden irányból jöttek a toló-nyomó fájdalmak, a huzavona, erősödött a nyomás. Egyre inkább beszűkült a tér és folyamatosan fogyott az oxigén.

Volt, hogy egy apró fejbe kólintással vagy egy lágy pöcköléssel sikerült felpattanni, elindulni és kimozdulni a megrekedtségből. Az Erisz által közvetített lüktetés, hamar meg tudta hozni a tettrekészséget is, amivel az elsőre áttörhetetlennek tűnő falakon – ha farral is, de – SIKERÜLT KIBÚJNI.

A születésnek az olykor sokkoló élményéből a legtöbben égő sebekkel, horpadásokkal a testünkön, viharverten, megtépázottan, letörött árbócokkal érkezünk meg. Sokan egy véres csatának éljük meg a folyamatot.

A világok szélén állva aztán azt kérdezgetjük magunkban, hogy vajon melyik bolygóra érkeztünk, hol is vagyunk most? A tudat mélyén pedig megőrizzük ezeknek a kétségbeesett hangulatoknak az emlékeit, amelyeket a felnőtt választásainkban ismétlünk.

Az anyaméh, mint magányos barlang.

Az Erisz és a kicsinység

A másik közös pont az „én egyedül a sötétben”, valamint a kicsiségnek az érzése volt az állításokban. Ez különösen érdekes annak a tudatában, hogy a nagyméretű Erisznek a felfedezése vezetett oda, hogy a Plútót törpebolygóvá fokoztuk le...

Amikor leszülető lélekként vagy csecsemőként nem találjuk a biztonságot, a kapcsolódást és a kötődési felületet, akkor azt érezzük, hogy a világ ellenünk van és ÓVNI KELL MAGUNKAT.

Reflexből, már-már ÖSZTÖNÖSEN ÖSSZEHÚZZUK MAGUNKAT egy apró, picinyke pontba, ahonnan szinte ki sem látszódunk.

Olyasmit élünk meg, mintha a többi ember egy fényévnyi távolságra lenne tőlünk vagy egy másik világban létezne. Bízhatok? Ki véd meg? Támaszkodhatok rájuk? – kérdezgetjük.

Ebben a láthatatlan összemenésben, az elszigeteltségben, a bezárkózásban, az elbújásban, "a jól elvagyok egyedül” kényelmetlen biztonságában azonban képtelenség kötődni - miközben az igény és a vágy mindannyiunkban ott van.

Amikor picinek érezzük és annak is mutatjuk kifelé magunkat, akkor öntudatlanul is KIMENEKÜLÜNK A KÖTÖTT SZERETÉSTBŐL, akarva-akaratlanul zárjuk és közösítjük ki saját magunkat. A jóindulatú segítést, közeledést is támadásnak érzékeljük.

Szépen kirajzolódott, hogy az Erisznek ez a dilemmája, ami szerint kicsinek/kevésnek/értéklennek érzi magát, illetve az önmagával fojtatott viaskodásai vezetik az istennőt oda, hogy - a helyes készségeknek a híján - a düh, a passzív agresszív viselkedés, a belekötés, a hergelés, az érzelmi manipuláció, a hatalmi játszmák, a másikra való mutogatás útján HÍVJA FEL MAGÁRA A FIGYELMET és úgy TŰNJÖN KI a környezete szereplői előtt.

Ez is mutatja, hogy ha a saját gyengeségeink és a tudatalatti bizonytalanságunk vezet, akkor az történik, mint Erisszel, akit nem hívtak meg az esküvőre. A belső részeink bosszúból egymás ellen fordulnak és nekiesnek a külvilágnak is, aminek a következményeként összeomlik az addig biztosnak vélt világunk és drasztikusan megváltoznak a körülményeink.

Az Erisz sebe, hogy kicsinek érzi magát.

Akit kizártak az istennők a körből

A csoportnak az egyik legfontosabb tanulsága, hogy az istennőnek a békétlensége mögött az alacsony önértékelés, az eredendő kirekesztettségnek és a magányosságnak az érzése, valamint az azokból eredő kétség, rettegés és a beszorult szorongások állnak.

Amikor nincsenek eszközeink ezeknek a negatív érzéseknek a feldolgozására, akkor bezárjuk azokat a belső szobáinkba. Az odabent visszatartott feszültség azonban fojtogató szörnyeteggé dagad és az irritációba, az idegességbe, a méregbe, az önbántásba, a tehetetlensége csap át - belülről gyengítve le minket.

Ha valamit túl sokáig lenyomunk, az idővel elkezd valahol kijáratot keresni és ilyenkor jogosnak érezzük, hogy a belső viszályaink és a saját összeütközéseink okán bántsunk, kijátsszunk, gyilkolásszunk másokat vagy önmagunkat.

Mígnem belefáradunk a harcba és a saját köreinkbe.

Az Erisz téves erőhasználatának a további formái a túlzott kapkodás, a keszekuszaság, a türelmetlenség, a zavarodottság. Amikor már csak a csinálás hajt és ugrálunk az egyik célról vagy projektről a másikra, miközben azt sem tudjuk, hol kezdjük a dolgokat. Nem látjuk a(z ki)utat és össze-vissza pánikolunk.

Az egészségesen működő Kos Erisz felismeri a saját értékekeit és tudja, hogy képes rá. Büszkén megünnepli az apró lépéseket és a kisebb-nagyobb sikereket egyaránt. Nem rohan azonnal az új kihívást jelentő szituációkba és nem szándékozik tízperc alatt megoldani mindent. Ki tud békülni azzal a gondolattal, hogy a dolgok nem mindig a terv szerint alakulnak és NEM HARCOL AZ ELLEN, AMI JÖN.

Tudja, hogy belőle indul minden, hiszen ő maga az útnak az origója.

Az akadályok esetén, a feszült erővel való kitörés helyett meglágyul és MAGÁBÓL ENGED. Nem torpan meg az első buktatónál vagy tör le a kudarcban. Nem farol ki a felelősség alól, ahelyett inkább FELNŐ A FELADATHOZ és ha szükséges, új képességeket, erényeket sajátít el. Bátorsággal néz szembe a félelmekkel.

A belső magányára kint keresi a gyógyírt.

Az Erisz vágya a kapcsolódás

Az állítások sorra felfedték, hogy amikor az Erisz alacsony szinten dolgozik, akkor automatikusan húzza magával a vele szemben található Mérlegnek a területét is, így az sem működhet helyesen.

A magányos Kos Erisz már-már betegesen kapar, tapos az emberekkel való találkozásért. Iszonyatosan vágyja a kapcsolódást, miközben belülről MÉG NEM ÉRZI MAGÁT EGYENRANGÚNAK vagy érdemesnek se.

A dilemmái, hogy vajon kimutathatja-e az érzéseit vagy kiállhat-e őszintén a saját akaratáért, a feldolgozatlan érzéseknek való kiszolgáltatottságából és a BELSŐ KÁOSZBÓL adódnak. Amiatt, hogy az Erisznek már a kezdetektől hiányzik a kapcsolata önmagával, a társakat is egy messzi célnak látja. Az opciók összezavarják, és mindig fél lábbal van a kapcsolatokban, amiért persze a másikat hibáztatja.

Az Erisznek az üzenete, hogy első körben önmagunkkal kell tudni létrehozni a kapcsolódást, magunk felé kell kinyújtani a kezünket. Mint egy könnyed táncban, ahol egyszerre van jelen a figyelem, a vezetés, a megtartás és a HATÉKONY EGYÜTTMŰKÖDÉS.

Az elvárásnélküliség adhatja a stabilitást.

Annak a belátása, hogy nem szükséges erőből lenni valamilyennek. Hogy lehetünk azok, akik vagyunk! Nem kell más vagy magasabb cél, mint megingathatatlanul jól érezni magunkat önmagunkban.

Ebben a megengedő, ítélet nélküli, a bölcs és az önsajnálat mentes szeretetben tudjuk igazán felfedezni a női mivoltunkat. Így mutathatja meg magát az a fajta lágy női erő is, amely nem az akarásból, hanem a MEGENGEDÉSBŐL nyílik.

Azon keresztül már biztonságban meg tudjuk mutatni és osztani magunkat - az istennői mixnek az egyenrangú részeként.

Többé nincs szeparáció, különválasztódás, hiszen önmagunkat látjuk magunk körül mindenben. Áramlik az adás-kapás, a figyelem, a teljes elfogadás, amely még több szeretetet és mosolyt csalogat és olvasztja a szorongásokat. Így minden egyes indulásban, lépésben megjelenhet a nyugalom és a harmónia, az útban pedig átélhetővé válik a csoda.

---

A csoport tagjai számára az Erisz feltárta a ragyogó angyali oldalát is és emlékeztetett a finom női erőhasználatnak a fontosságára.

Olvasd el az üzenetét itt.