Mars & Merkúr 3/2 | Tanulj meg kérdezni

A hátráló Merkúr tegnap ismét belefutott a (mostanra a Nyilasban haladó) Marsba, akivel korábban október 20-21-e környékén találkozott, amikor az égitest pont a retrográd előtt árnyékba érkezett. A mostani folyamatot tehát a két bolygónak az együttállása indította el, amihez ma újabb cselekvési pontokat adnak. A rükvercben lévő Merkúr aztán visszaviszi magával ezeket a napokban begyűjtött információkat a Skorpióba, amelyekre a jövőheti Újholddal áldást is kér a Nap-Hold és Lilith hármastól. Mire a Merkúr és a Mars jövő januárban harmadszorra is randevúznak a Bakban, már minden készen áll majd a határozott lépésre.

Az októberi "menjünk és csináljuk" után, mostanra megint behúzott valami a mély spirálba. Becsúsztál a gyerekkorra jellemző érzelmi elszigeteltségbe.

A Skorpió irányába hátráló Merkúr olyasmi érzés, mint amikor valami tök sötét, földalatti szennyvizes csatornában mászkálsz, a lábaid alatt mindenféle trutyival.

A jegyben haladó Nap az egyetlen kapaszkodó, ami belső zseblámpaként világítja be a nedves plafont, hogy segítsen tájékozódni a sűrű elágazásokban.

.

Bár a szokásosnál lassabbnak tűnhet, azért van haladás ebben az óriási és bonyolult csatornarendszerben.

Amin keresztül egyszer csak kijutottál valahova, ahova mindez kiömlik és ahol már sokkal világosabbnak tűnik a tér.

Nem is volt olyan hosszú ez a csatorna vagy már a vége felé jártál? Bent nem sok minden volt, csak az út, ami mostanra nem is látszik. Meghaladottnak érződik - szinte elveszik a mögötted lévő feketeségben.

Nem is érdekel már.

Az ott van, oda tartozik.

Te meg itt.

Nem kell vele foglalkozni többet...

Vége van.

Kint állsz a cső végén: a vízben – ami jön valahonnan és megy valahova... Idekint végre az élettel teli világ van! A fák, a napocska, a természet, az erdő, a vadon.

Ez a csatorna sztorinak a vége.

Itt valami más következhet.

De kicsit élesnek tűnik a váltás. Elsőre fura ez a kontraszt. Valamiért mégsem kellemes itt... Valami nem stimmel. Mintha nem jó helyen lennél... Rossz kijáraton jöttél volna ki?

"Tessék még keresgélni!” – hallod - "Se nem jó helyen vagy, se ideje nincs még kijönni."

Eltévesztetted a járatot.

Vissza kell menni.

De honnan fogod tudni, hogy a jó helyen vagy? - merül fel a kérdés. Valószínűleg azt is ugyanúgy észre fogod venni: jön szinte rögtön a válasz.

Nem gond, hogy még mászkálni kell.

A sötét nem olyan ijesztő, nincs idebent büdös, sőt, még meleg is van. És nézd, újdonság! Nem csak vízszintesen, de fölfelé és lefelé is lehet menni. A zseblámpa jó, hasznos. Be lehet vele világítani az utat, amin egyébként a tapogatással is lehet haladni. Úgy is észre lehet venni, hogy merre lehet menni és merre nem.

"Ha szükség van rá, a lámpa mellé lehet kérni csákányt, kötelet, kabátot is" – most ez jön - "Mindig lehet segítséget kérni!"

Mintha ez lenne az egészben a lényeg: attól, hogy az ember nem tudja, az adott rendszer vajon miként működik, még meg lehet ezeket próbálni. Ugyan be vagyunk dobálva egyes helyekre, de vannak bizonyos szabályok, amelyek mindenhol érvényesek.

Van egy csomó törvény, amely minden kis síkra, világra, helyzetre ugyanúgy vonatkozik.

Ezeket meg kell mindegyikben kérdezni: "Amúgy én kérhetek segítséget??"

És mindig van segítség.

Még akkor is, amikor a sötétben vagy a teljes káoszban & elveszettségben azt hiszed, hogy nincsen.

"Most az a feladat, hogy fel kell fedezni a világoknak a törvényszerűségeit!" – ez egy fontos mondat.

Amiért egyelőre még nem kell kijutni és amiért most járkálsz ebben a barlangban, hogy ilyeneket megtanulj. Mint Neo a Mátrixban: ha tudod majd ezeket a szabályokat, akkor azt csinálsz odabent a programban, amit akarsz.

Hisz vannak itt különféle varázslatok, csak épp rá kell jönni, azok hogyan is működnek!

Egyelőre kicsit értetlenül állsz. Nem érted, miről is szól ez az egész.

Mintha az eleje óta csak kérdezgetnél:

Van itt valaki?

Mi történik?

Hol vagyok?

"Tessék feltenni a megfelelő kérdéseket és különféle válaszok jönnek majd rá."

.

Akkor ebben a világban például kérdezni kell és azzal lehet haladni??

Mintha úgy működne minden, hogy a megfelelő kérdések feltévésével előre lehet menni, ha pedig olyat kérdezel, ami nem releváns, nem pontos, nem jó, akkor pedig ott állsz egyhelyben az adott lépcsőfokon, stációban vagy fokozaton.

-Mire jó ez?

Azt mondják: -"Azért kell megtanulni a kérdésfeltevésnek a helyességét és módját, hogy lecsiszoljanak rólad mindent és olyan legyél, mint egy gömb. Akkor tovább gurulhatsz innen."

-Olyan ez a hely, mintha mályvacukorból lenne. Van ennek valami jelentősége?

-"Csak a puhaság és gyengédség. Ne erőltess!"

– Mit ne?

–"Semmit ne erőltess! Lásd a lényeget és arra tudj rákérdezni!" - hallani a bölcs tanácsokat.

-Még az érdekel: mit kell innen elvinni? Meg amúgy hol vagyunk? Kíváncsi vagyok…

-"Fontos?"

–Nem.

-"Ezek nem lényeges dolgok. A lényeg, az emlékezés!"