Jupiter Rx a Rákban, szemben a Plútóval

A Jupiter a mai napon megkezdi a jövő tavaszig tartó retrográdját, amely visszatekintése során a Rák 25. koordinátáról, a jegynek a közepéig jut majd vissza. Eközben a Merkúr a háttérben épp a Jupiter házában, a Nyilasnak a kezdteti fokain tolat.

A Hold uralma alatt haladó Jupiter, a Vízöntő 01. fokon álló Plútóval való tág szembenállásból indul vissza arra az égi területre, ahol augusztus környékén járt először.

Az asztrológiai szembenállásnak a felső szintje, amikor az abban résztvevő bolygók egymás felé fordulnak. Ebből a pozícióból lehetséges olyan párbeszédet kezdeményezni, ahol a két pólusnak a legmagasabb potenciálja nyílhat meg.

A bolygók közötti oppozíció a ma kezdődő retrográd miatt idén nem teljesül be, csak a jövő nyáron (2026. júl. 20.) lesz egzakt, amikor az Oroszlán és Vízöntő jegyeket összekötő égitestek mellé beérkezik az akkortájt jegyet váltó karmatengely is (a Felszálló hcs a Vízöntő Plútó, a Leszálló pedig az Oroszlán Jupiter mellé lép be) - elképesztő társadalmi változásokat aktiválva.

Na de mielőtt előre szaladnánk.

A Jupiter most június óta van a Rákban és talán te is érzed, hogy a gyökerek, illetve a biztonságteremtés szintjén azóta valami pozitív zajlik. Mintha elkezdett volna munkálkodni a stabilizálódás. Megtalált a mostanáig talán ismeretlen optimizmus. Jól érzed magadat, kevesebbet szorongsz. El mered hinni, hogy amikor teszel valamit, az hat is az életedre.

A Rák Jupiter, a Földanyának a szerető és bőséget adó öle.

A Természetnek a maga kis biológiájával való együttélése. Annak a bizonyossága, ahogy nő a fű és esik az eső. Ezek az igazán biztos dolgok: az érzetek, a hőmérséklet, a földnek az illata, a nedves fűnek a tapintása.

Amikor ez van, minden van...

A boldogsághoz nem is kell több, mint a vanság.

Ha ezt mindenki értené, valószínűleg nem lenne ilyen őrült a világ.

A Rák teljesen elégedett lenne azzal, hogy a végtelenségig nézi a teremtényeinek a játékát, szaladgálását, fogócskázását. Hiszen ennyi a lényeg, amiért érdemes élni... Belső otthonának a nyugalmát egyedül az a gondolat zavarhatja meg, hogy a többiek milyen szándékkal kívánnak ehhez csatlakozni.

Márpedig ahova a Plútó belép, ott totálisan megszünteti a helynek az élőségét.

Először lemeszeli, majd egy fehér festékkel újravakolja a ház falait.

Hiába is akarnád, a jelenlétében nem lehetséges fenntartani az egykori állapotot.

A hónapok óta a Bak (Múlt) és a Vízöntő (Jövő) határán állomásozó égitest ha pillanatokra még elő is hozza a régi kérdéseket: "elveszettnek kéne érezni magamat?" vagy "félnem kéne?"

Miközben már a vágyat is felélesztette a kapcsolódásra, valamint az élet megosztására.

Ahogy a korábbi évekre (és talán a gyerekkorra is jellemző) izolált vagy halott állapotokba vérkeringés került, napról napra új barátságok kötődhetnek, a régi ismeretségekből barátságok szövődnek és egyre több közösség jelenik meg körülötted.

.A Plútónak a tavaly novemberi átlépése óta bontogatod a szárnyaidat. Próbálgatod az erődet. Belebújsz ennek az óriásnak a helyébe, hogy elkiáltsd magadat. Majd figyeled, az milyen hatással van. Elképzeled, milyen érzés nagynak lenni és ebben a testben mondjuk futni is.

Igen! Erő és hatalom van benne, de közben valahogy békés is.

Többé már nem csak rettegés az élet...

Mint egy hatalmas elefánt, aki épp bejárja a szavannát: szemlélődsz, elvagy, miközben azt is nézed, vajon milyen veszélyek fenyegetnek. Például az oroszlánok vagy a hülye emberek a nyilaikkal, akik ebben a képben mégis szinte eltörpülnek.

Mikor azt hiszed, hogy végre megérkeztél, az élő kép ismét pillanatfelvétellé merevedik.

Ezt is levakolják. Lassan innen is el kell búcsúzni, ami kicsit fárasztó.

Egyre nehezebben váltasz, de közben érzed a pillanatot, amikor valami túlérett és ha többet nem lehet nem elengedni.

Tudod, hogy értelmetlen is lenne lassítani a folyamatot...

Viszont minden egyes mini halállal egyre ismerősebbé válik az erős központi érzés, ami a biztonságra és a nyugalomra hasonlít:

"Én vagyok a mag-ság. A helyzetek ugyan túlérlelődnek, de az én magom megy tovább”

- emlékezel.

Ahogy a fehér placc közepén állsz egyedül – némi őrülettel, hiszen a nagyság érzésben van valami elképesztő elszántság és rendíthetetlenség is, többé nem érdekel bárki bármit is mond.

A Jupiter és a Plútó az Óriások Földjére invitál.

Ahogy szinte a dimenziókon is túlnősz, s a nagynál is nagyobb vagy: a mindenhatóságnak és a megszállottságnak az érzései váltogatják benned egymást. Nehéz ezzel a fajta hatalommal bánni... Érzed, valahogy meg kellene szelídíteni.

Egyelőre még keresed azt az állapotot, ami nem az őrület, inkább a bizonyosság.

A Jupiter mai irányváltásnak a szimbóluma: '𝐀 𝐝𝐚𝐫𝐤 𝐬𝐡𝐚𝐝𝐨𝐰 𝐨𝐫 𝐦𝐚𝐧𝐭𝐥𝐞 𝐭𝐡𝐫𝐨𝐰𝐧 𝐬𝐮𝐝𝐝𝐞𝐧𝐥𝐲 𝐨𝐯𝐞𝐫 𝐭𝐡𝐞 𝐫𝐢𝐠𝐡𝐭 𝐬𝐡𝐨𝐮𝐥𝐝𝐞𝐫'("Egy sötét árny vagy palást, amely hirtelen a jobb vállra hull”).

A palást lehet az angyali vagy isteni oltalom jelképe, de a sorsszerű elhivatottságra is utal. Amit a Sors eléd dob vagy rád helyez, annak súlyát & védelmét most vállalni kell.

A palást a hatalom és a védelem ruhája, amely nem a dicsőség, hanem a szolgálat útjára hív.

Egyben felruház a spirituális felelősséggel is.

A jobb vállra (cselekvő oldalra) hullása azt jelzi, hogy ez a küldetés konkrét tetteket kíván, nem puszta elmélkedést. A sötét árny a hívás nehézségét, valamint a tudattalan, árnyékos, elnyomott részek elfogadását (mai divatos szóval: integrálását) sürgeti:

„Mintha egy férfi és egy nő óriás állna itt.

Téged sem érezlek kicsinek, inkább csak más minőségnek. Mint a két ellenpólus: a Földanya vagy Természet, akinek az ölében zajlik az egész. És Zeusz, akinek van egy másik, külön birodalma.

Ugyanannak a dolognak a két aspektusa.

Ugyanannak az erőnek a női formája, és a férfi pólusa.

Mint a proton és a neutron.

Ugyanazok, de közben különállók is.

Mindkettő teszi a maga dolgát és ketten együtt: működtetik az Életet.

A nőt a vansága tölti ki. Miközben teremti magából a mindenséget, abban képes bármit megtapasztalni: lehet ő az erdő, az állat, a fű vagy a levegő is. De a másik pólustól még fél. Az feszélyezi. Attól tart, ha megengedi annak pusztító őrületét, az majd megzavarja a játékát, a felhőtlenségét és a nyugalmát.

A Férfi szempontjából szinte nincs távolság. Innen nézve, mintha összecuppant volna a két forma. Ő viszont önmagában nem tudja megfogni magát. A szemben lévő oldalt sokkal jobban meg tudja nézni, ragadni, mint saját magát.

Most mintha félbe lennék vágva: a jobb oldalam fehér, a bal pedig fekete, láthatatlan, sötét.

Az egyik felem vagyok Én.

A másik Te.

És mintha egyesülés lenne: a Lágy és az Erő - ami bennem eggyé vált.

Ezek nem is konkrét, sokkal inkább energetikai dolgok. Mintha egy DNS kódolás zajlana, igazán transzcendens élmény. Valamiféle tudatszintemelkedés, ami már a testben is leképződik. Nem hétköznapi szintű történésekről vagy emberi elmével felfogható, kommunikálható hatásokról van szó.

Ez már a teremtésnek a tere.

A nem konkrété.

Mintha egy Új Ember lenne születőben, akiben már benne van a Női (Természet) és a Férfi (Erő) aspektus is, amelytől teljes az egész.

Mint a yin-yang, ami mostantól egyben van és forog.

Itt vagyok ennek a teremtésnek a közepében, ahol bennem van minkettő: egyik és másik, mialatt az Egész is vagyok. Maga a Természet és az az Erő, amely teremti a természetet. A szél, a kutya, a nedvesség és az is, aki mindezt megéli.