Vénusz vs. Juno | Lásd az Újba öltözött Nőt!

A június 13-a óta az Oroszlánban haladó Vénusz a múlt hetet a retrográd Vízöntő Plútóval, ezeket az órákat pedig az ugyanitt hátráló Junóval való szembenállásban tölti. A nyári napforduló képletében a 6-12. életházakat összekötő oppozíció az előttünk álló negyedévnek az egyik fő üzenete marad.

Amikor a napsugaras Oroszlánról van szó, akkor mindig azonnal bekapcsolnak a hajszálak végén található adóvevők, amelyekre gondolhatsz az agyi idegpályák meghosszabbításaként.

Ha ezeknek a fejeden lévő elektródáknak nincsen elég szabad tér és nem megy át rajtuk rendesen az információ, akkor az elmédben lévő gondolatokkal fogsz azonosulni.

Ha viszont a hajkoronádat alkotó „csápok” magas szinten működnek, azonnal képessé válsz tisztán fogni a fenti adást.

Az uránuszi felügyelet alatt haladó Junó aszteroidának, a Vénusszal való mai fényszögkapcsolódása most felborzolja a sörényedet.

Átmasszírozza és felpezsdíti a fejtetőn lévő hajhagymákat.

Azt mondja, hogy ideje hátradobni & felemelni a hajadat, hogy az alá befújhasson a szél.

Kezdd el Kiszabadítani és átszellőztetni mindazt, ami mostanra már befülledt, hogy végre könnyebb (egyúttal: nyitottabb) legyen az agyad az új ötletekre!

Mindannyian hajlamosak vagyunk a korábbi meggyőződésekhez ragaszkodni, amikor az önmagunkról, a kapcsolatainkról vagy az anyagiakról szóló döntéseknek van itt az ideje.

Néha sokkal könnyebbnek tűnik mereven ellenállni és bent ülni a leengedett redőny mögötti sötét & hideg szobánkban ahelyett, hogy egy bátor igent mondanánk az Újra.

Ha azonban sosem nézünk ki innen a fejünkből és meg sem próbálunk kapcsolódni a jelenhez, akkor nem fogunk tudni a mára vonatkozó pozitív tapasztalásokat gyűjteni sem.

Ezért újra meg újra ugyanazt a reality-t: azt a valóságot fogjuk csak látni, amit a tudat a régi mentén próbál elénk vetíteni. És ebben az esetben a mélyen beégett gyerekkori tapasztalások fogják felülírni az itt és mostot, amiért elfelejtjük majd megkérdezni:

Ma is így választanék?

A mai énem is ugyanazt szeretné?

Vajon most sem menne?

A párkapcsolatokról beszélgettünk tegnap egy barátommal és hallottam magamban felerősödni azt a cinikus szereplőt, aki szereti kineveti azokat, akik óriás reményekkel várják az életük igaz társát.

Megint észre kellett vennem, hogy van bennem egy sebzett rész, akinek könnyebb a bezártságból reagálni, ahelyett, hogy nyitna arra az ötletre, amely szerint a kapcsolódás lehet váratlan, örömteli és hozhat nem csak fájdalmat, de szépséget is.

A gondolatra, hogy a Férfi nem csak az a valaki, aki folyton beszól, megnéz és megfütyül az utcán, amitől a hideg is kiráz… És akinek mindezek ellenére minden kimozdulás alkalmából úgy öltözök ki, mintha valami fellépésre készülnék.

A Juno az idei retrográdját a Vízöntő (Jövő) és Bak (Múlt) jegyek határán tölti és azon mereng:

Mi van, ha többet nem kell a legtökéletesebbet, a legszebbet, a legszexibbet, a legvonzóbb nőt játszani és az élet minden területén a maximumot hozni a kapcsolódásnak a reményében?

Ahelyett lehet már önazonosnak maradni és pusztán jól érezni magunkat abban, amiben épp vagyunk...

Az istennő kérdése most az, hogy vajon merünk, mersz-e másra számítani?

Tudunk-e esélyt adni az eddig ismeretlen és a talán egészen váratlan koncepcióknak?

Az anyagi vonatkozású kérdésekben sem hagyni magunkat a rossz választások, az épp nem dolgozó befektetések és az elveszett nyereség gondolatán rágódni. Mert ha belegondolsz a pénzügyi döntések ritkán tisztán csak anyagi jellegűek, azok mögött szinte mindig ott van a biztonságkeresésnek a pszichológiai vágya.

Ha viszont reálisan nézed a helyzetet, akkor egyértelműen látni, hogy milyen lehetőségek vannak nyitva, hogy a mai helyzetből kiindulva valami újat teremts. A képességeidet arra fordítsd, hogy a kockázatos vagy spekulatív ügyek helyett egy stabil, hosszútávon is fenntartható, elégséges és értékálló külső/belső rendszert építs.

Ahhoz, hogy ne ragadj bele a régi rögzülésekbe, nélkülözhetetlen a tudatosság és a tisztánlátás.

Többé nem a múltból és fájó tapasztalásokból kiindulva szemlélni azt, ami az orrod előtt van.

Érdemes most próbálgatni a másfajta nézőpontot, amihez talán az egész korábbi ruha- és eszköztárat meg kell tudni frissíteni.

Lehetséges, hogy jobb most kicsiben és rövid távon gondolkodni: nem túl gyors tempóban beengedni a változást, hogy azt nehogy azonnal a kudarc kövesse. Ilyenkor az elme ugyanis azonnal önigazolhat és azt az infót küldi majd rendszernek, hogy ne próbálkozz, úgyse megy!

A 12-es házas Vénusz arra hív, hogy minden egyes lépés előtt gyere be a szívedbe:

„Titim, titim...” – és amikor már nem odakint hallod a döntést, hanem EGY vagy azzal, akkor és csakis akkor indulj meg.

Idebent megtalálod majd a bizalmat, ami szerint képes vagy megugrani az esetleges akadályokat.

Az optimista hitet és a bátorságot, ami sokkal erősebb a kételynél.

A tüzet, ami megmelegít.

És a szerelmet, ami az Életet szüli.

Menj ezen belső ritmusnak az ütemében és a mindennapi tapasztalások, a kapcsolódásokban megélt transzformációk rögtön & egyértelműen tükrözni fogják azt, ami itt az érzések szintjén benned változik.