Oroszlán Jupiter & Jupiter-Chiron kvadrát

Az expanzió, a nagyítás és a fokozás bolygója, a Jupiter, 2026. június 25-én a Rák 29. fokra érkezve megközelítette a Nap házának a határát és azonnal rekordokat döntő hőséget produkált. Az égitest 12 év után először, július 30-án aztán át is lépett az Oroszlán jegyébe, ahol a következő egy év során a szemben lévő Vízöntő területét is aktiválni fogja.

Napok óta idebent vagyok a félig leengedett redőnyök mögött.

Ami szól egyrészt a védekezésről.

Annak megszokásáról, hogy kényelmesebb itt a páncélok és az otthon magas falai mögött lenni. Odakintről úgy tűnhet, de hát folyton kint vagyok a pódiumon. Az online tér azonban ugyanúgy egy szűk burok, ami mögé bármikor vissza lehet bújni.

Itt nincsenek valódi rivaldafények.

Nem szegeződik rám az összes pásztázó tekintet, mint gyerekként, amikor a színjátszó szakkörbe jártam és arra készültem, hogy színész vagy híres ember leszek.

A redőny mondja azt is, hogy a figyelmem egy része egyelőre befelé van, a másik viszont már kifelé – mint a jógapózban meditáló Sivának.

Néha elgondolkozom, vajon a valóságot látom?

Mennyire van nyitva a szemem arra, ami előttem van?

Lehetséges, hogy most is csak a gyereknek a sebéből létezem, amely nézőpontból hiányzik a tiszta tudatosság és a valódi rálátás önmagamra?

Mi van ha én is csak valami Neverlandben lakom, mint anno Michael Jackson? Ha a traumák nem engedik észrevenni, hogy amit a királyságnak hiszek, valójában csak egy torz vidámpark, amit az elveszett gyerekkor mása nagyított körém?

És vajon mikor bújtam be ebbe a játszótérbe?

Eszembe jutnak emlékek...

Például amikor először játszottam meg apának, hogy örülök. Egy olyan ajándékot kaptam, ami nem is rólam szólt és ami miatt azt éreztem, mintha ez az ember nem is látna, nem ismerne, nem érezné, hogy nekem mi kell.

Később is betanult viselkedés maradt a világ és a férfi kedvére tenni, tökéltesen teljesíteni csak azért, hogy az jónak és szerethetőnek tartson. Amikor annak jött el az ideje, akkor megtanultam az orgazmust is Oscar-díjat érdemlő színésznőként eljátszani.

A Substance c. filmből származó mondat: ’Pretty girls should always smile’ - az életem mottója lehetne.

Ha mosolygok, majd a világ is visszamosolyog rám! – gondoltam sokáig naivan. Aztán persze rohadtul nem így lett. Mert úgy igazán nem láttam a többiek szemében sem a büszkeséget, sem az elismerést vagy a létezésemmel kapcsolatos bármiféle örömöt.

„Volt egy korszakod, amikor még olyan szép és aranyos voltál!” – hangzott el valamikor a mondat apám szájából.

Igen, kicsinek még irányítható és formálható voltam…

Majd lett saját véleményem, stílusom, mondandóm, ami meg már nem tetszett. Egy ponton inkább abba is hagytam, hogy megmutassam vagy kifejezzem magamat. A sok visszatartás persze időről időre kibuggyant a lázadásban, az ellenszegülésben és a makacsságnak a formájában, amelyre újabb és újabb negatív véleményezést kaphattam.

Ezek az élmények az idővel szépen egymásra épültek és egy óriási árnyékot, egyfajta sötét felhőt vontak a Napom: az egykori játékos, kedves, huncut, kislányos identitásom köré.

Mára maradt a nő, aki ki nem állhatja, ha megnézik.

Ha fotózni akarják.

Aki magáról sem rak ki sehova fényképeket és akit idesít, ha mások ezt olyan természetesen, kényelmesen, magabiztosan csinálják.

Mostanában gyakran eszembe jutnak azok a féltékeny nőtársak és mostohák is, akik megerősítették bennem a hozzáállást, hogy jobb magamat visszahúzni, elrejteni. A gúnyos, irigy, lekicsinylő tekintetek, amelyek elhitették, hogy a szépségem az valami olyan, amit takargatni kell, nehogy túl harsány legyen.

Hogy a bennem lévő flörtöt jobb nem megélni, mert abban ártó szándékot fognak látni mások.

És hogy a biztos inkább fiúsnak maradni, mert az egy olyan szerep, amivel minden csoporthoz, közösséghez, korosztályhoz tudok majd idomulni.

A pszichológiai asztrológia szerint az Oroszlán stációja a személyiségfejlődés útján a napsugaras gyermekkor időszakát takarja. Ez az a néhány év, amikor az édesapával való játékok során kialakul a Nappal való kötődés. Jó esetben ilyenkor azt érzed, hogy apu büszke rád és Te vagy az univerzumának a központi csillagja. A fényében bármikor megtöltekezhetsz energiával.

Az édesapa fizikai vagy érzelmi jelenlétének a hiányában azonban pont ez a belső Nappal való kapcsolat sérül.

Ezesetben minden zavarossá válik. Elveszik az origó, amely férfiként az önmagaddal, nőként pedig a férfiakkal való kapcsolatot teszi nehézzé. A társakban ezért a nemlétező apa figurát fogod keresni, akitől a meg nem kapott figyelmet, szeretet és gondoskodást reméled majd és elvárod, hogy a szemei előtt tartsa az érdekeidet.

A Jupiternek a leges legelső lépése az Oroszlánba beaktiválja az égitestnek a Chironnal való harmadik, egyben utolsó kvadrátját (korábban: 2025. október és december).

Ez a tranzit megérintheti benned azokat a helyeket, amelyek még ma is fájnak.

A gyermeket, aki ott ül egyedül a sarokban és várja az atyai megerősítést, a külső visszacsatolást. Hogy a másik valami szépet is mondjon róla, amitől végre felmelegedhet és azt érezheti: ezt most először jól csinálta! Ne mindig csak a panasz, a bántás meg a semmi nem elég (jó) legyen... Azt hallgatni, hogy ezt is máshogy kéne, meg hogy sosem megfelelő, ami éppen van.

Ezek vezetnek ugyanis oda, hogy megtanuljad lehúzni a redőnyt és nem beengedni a világosságot.

Később is folyton azt kérdezgetni: "Vajon mire nem látok még rá??"

Miközben baromira szeretnél már túljutni magadban ezeken a nehéz dolgokon, ha csak odagondolsz is azt érzed, hogy képtelen vagy ránézni a szívedre.

Rossz látni, ahogy el van sorvadva.

Fázik!

Mintha halott lenne, nem is élne.

Ennek a kihűlt személynek az évek során a teste is D-vitamin hiányos lett.

A nappali sötétségben a hormonháztartása is felborult.

Mintha valami jégfagyasztóban vagy egy igluban létezne, az óriási jégfalak mögött, amelyekről mostanra visszapattan minden pozitív elismerés vagy vélemény. Annyira be van zárkózva, hogy ha mondanák neki se jutna el hozzá a dicséret, amiben mára persze van egy jó adag kislányos dac és gyermeki elvárás is:

„Ha eddig elfelejtették, akkor már most se mondjátok! Kit érdekel? Inkább bedugom a fülemet!”

– ami nem a felnőtt embernek a hangja.

A Jupiternek az egyéves útja az Oroszlánban arra hív, hogy találd meg az utat vissza, a Fényhez.

Az apasebek és a kritikák ellenére is nyiss!

Mert ahol a Nap, ott a melegség, a szívélyesség, a nagylelkűség, a bátorság és a tisztánlátás is.

Ott az elfeledett gyermeki! A csiklandós játék és a huncut nevetés.

A napos oldalon a kedvtelésből végzett dolgok is várnak.

A romantika, a szenvedély és a szerelem.

Az alkotóerőnek a kibontakoztatása.

A kreatív tűznek a fellobbanása.

Az önkifejezésnek az öröme.

Az önvezetésnek a képessége.

Egy olyan élet, amelyen többé nem az Ész, hanem az Oroszlánszív ereje uralkodik.

Most arra gondolok, hogy mennyire szeretem, amikor barna a bőröm! Amikor naphosszat mezítláb lehet járkálni. Amikor a napsugár szárítja a ruháimat. Mennyi jó van ebben az időszakban is! Amikor illatosak és lédúsak a gyümölcsök. Amikor kint lehet úszni a szabadban… Megáll a munka és lehet pihenni, lustálkodni, nyaralni.

Mostanáig azt hittem, hogy a nyár az csupán a gyerekeknek való és én már évekkel ezelőtt kinőttem annak a szükségét, hogy külön ünnepeljem ezt az évszakot.

Ám ha nem kapcsolódunk a Belső Nyárral, akkor elvész a remény.

Kialszik a tűz.

Eltűnik az ÉLET és azzal együtt mi magunk is láthatatlanná válunk.

A Nap soha nem tartja meg magának a fényét.

Azt Ő adja.

Számítás nélkül.

Anélkül, hogy tapsot várna érte.

Neki nem kell a cirkusz.

A hírnév.

A performansz.

Hogy folyton a figyelem középpontjában legyen és a külső validálást keresse.

Az Oroszlánban a Jupiter mindössze egy kérdést tesz fel, ami nem az:

"Hogyan lehetnék látható?"

Helyette inkább: "Mi az, ami rajtam keresztül szeretne kifejeződni?"

Mert óriási különbség van szereplés és ragyogás között.

A szereplésnek szüksége van közönségre.

A ragyogás viszont azé, aki már teljesen önmaga.

Július első napjaiban a Jupiter a jegynek az első fokairól, a hó végén a (mindig retrográd) karmatengely Leszálló csomója pedig az Oroszlán végéről, kezdi el belakni a Napnak a birodalmát a következő 1-1,5 évre.

Míg a Jupiter, az égbolt bölcsen szerető nagymamája, aki felerősít mindent, amit megérint és itt a jegyben a fényes részed növekedést ösztönzi.

A Leszálló hcs elkezdi az Oroszlán árnyékos megnyilvánulásait: a régi identitásokat, a másoktól átvett ambíciókat, az örökölt sikerképeket és azt a késztetést üríteni, hogy önmagadat mások tekintetén keresztül lássad.

Majd előhívni az ovis részedet, aki egyszer valamikor szeretett csak úgy örömből tenni mindent, de akit gyerekként valamiért megállítottak abban, hogy azt csináljon, amit szeretne.

Ez a két bolygómozgás ugyanannak a táncnak a két lépésének tűnik.

A Jupiter azt kérdezi: "Mi az, ami növekedni szeretne?"

A Leszálló hcs pedig ezt: "Mi az, ami már nem tartozik hozzád?"

És ami a tranzit végén marad, az a mostaninál valami sokkal tisztább és egyszerűbb lesz.

A bátorság arra, hogy önmagadként ragyogj.

Hogy nagylelkűen szeress.

Hogy örömödet leld abban, amint lélegzel.

Hogy egyre kevesebb feltétellel engedd át magadon az életnek az áramlását.

Ahol az Oroszlán áll a születési képletedben, a Jupiter ott most kinyitja az ajtókat a több fényesség felé, ami bebugyolálja és felmelegíti a jégszívet.

Tüzet rak odabent.

Átragyogja a belsődet és felgyújtja a büszkeséget, kifüstölve a fölösleget.

Hogy Te magad válj a Fénnyé, aminek a nyitott szív tágas horizontján végre van helye & tere is láttatnia magát.