Merkúr Rx a Rákban | Vihar a kanyonban

Június a régi világunk utolsó hónapja, amelynek a végső napjai jelzik: a lélek ismét egy karmikus csomópontba érkezik, ahol valami visszavonhatatlanul megváltozik.

→ Miközben a Merkúr tolatni kezd a Rákban, a Jupiter már a jegynek a 29. karmikus fokán áll (jún.29.)

→ Ezalatt a Rákkal szemben épp kiteljesedik a Telihold, a Karma urának - a Szaturnusznak - a házában (jún. 30.)

→ A karmatengely Felszálló csomója pedig eléri a Halak nullát, a karmikus összegzés koordinátáját, amely fokon tölti majd az égitest a előttünk álló teljes retrográdot (jún. 30. - júl. 26.)

_________________

A Jupiter egy év után elhagyni készül a Ráknak a vizes otthonát, de úgy látszik, maradt még dolgunk a családi múlttal, a gyerekkor elbúcsúztatásával és a gyökerekkel.

A Rák 26-16. fokok között zajló Merkúr retrográdot idén ugyanis követni fogja egy másik is, az égboltnak szinte ugyanezen a terültén. A Ceres aszteroida novembertől a Rák 23-10. fokokat fogja visszafelé bejárni, megint beaktiválva a Rák/Bak tengelyt: a Honnak jövök/Hova tartok belső egyensúlykeresését.

A Merkúr június 13-a óta van az árnyékban (akkor lépett arra a koordinátára, ahova júliusig eljut) és mára elérte az a fokot, ahol nemrég a csodás Vénusz-Jupiter együttállás emlékeztetett: az igazi luxus, az a belső otthonba való legyökerezésnek a képessége, valamint az elégedettségnek az állapota.

A hétfői retrográd fokának az asztrológiai szimbóluma ezzel szemben egy feszült képet mutat:

'𝐀 𝐬𝐭𝐨𝐫𝐦 𝐢𝐧 𝐚 𝐜𝐚𝐧𝐲𝐨𝐧' (jel: „Egy vihar a kanyonban”)

A vihar jellemzően felszabaduló energiákat és az érzelmi tisztulás lehetőségét jelzi, míg a kanyon egy olyan hely, ahol az erők összesűrűsödnek vagy felerősödnek. A Merkúrnak az augusztusi kilépése előtt a ragyogó napfényre és a fenti idilli állapot megérkezése előtt, most még el kell tudni varrni néhány fontos érzelmi szálat a múltból.

Azokat a sztorikat, amelyeket súlyos téglaként szorítasz magadhoz.

Amiket gipszszürke cement darabként, nagyméretű cisztaként ölelsz a petefészkedhez.

És amelyeket, mint az édesanya a halott csecsemőjét, úgy ringatsz az öledben.

Rengeteg gyászt, fájdalmat, veszteséget, bánatot dédelgetsz a szívedben, amihez valamiért még mindig ragaszkodsz és amit nem akarsz elengedni. Közben meg hányingered van és már a gyomrod is felfordul ettől a monoton ütemre való előre-hátra ringástól – szinte tengeri beteg is leszel tőle.

Amikor a holdciklusban hátra ringasz, akkor úgy érzed, egy kicsit távolodsz tőle. Mikor előre vagy a hintázásban, akkor meg újra belevered a fejedet. És ez a se előre se hátra, az értelmetlen ide-oda ritmus megy már évezredek óta.

Hátrafelé sem tudsz ellépni rendesen, mert meg akarsz tartani köztetek egy bizonyos távolságot.

Előre meg pláne nem tudsz haladni.

Miközben a jobb kezednél ott vár az élet, az élő, és már rég azzal kéne foglalkozni, a bal oldal nem tud kinyílni, mert ott kapaszkodsz ebbe a téglába.

Ahogy most óvatosan engedsz rajta, érzed, hogy az valójában az előtted álló falnak egy darabja.

Végre megállsz és ránézel: olyan, mint egy felnagyított fénykép.

Ez már csak valami emlék a múltból.

Egy szürke családi fotó.

Valamiféle torz elképzelés arról, hogyan is kellett volna kinéznie a családnak.

Ám ez az egykor nagyon vágyott dolog, többé nem a valóság.

Az nem az itt és most.

A bolygónak a mostani retrográd szakasza arról szól, hogy találni kéne ennek a képnek egy szép helyet, talán a falon, hogy ne üljön tovább itt a mellkason és a lenti szerveken.

Most időt kapsz arra, hogy megöleld, megsimogasd, és megkönnyezd.

Keress számára tudatosan egy méltó helyet. De nem ott balra, ahol elveszi a helyet a férfitől! Hanem valahol mögötted, ahol már inkább lehet egy támaszték, ami tartást ad és emlékeztet arra, hogy honnan jössz.

Ahogy ez a dolog mögéd kerül, s többet nem csak a halált látod, végre tér keletkezhet majd a figyelemnek is, ami által észrevehetsz új dolgokat.

Meghallhatod az életnek is a hívó hangját.

A Rák ügyei az érzelmek, az otthon, a vérvonal, a biztonság és a múltnak az emlékei. A „vihar” itt olyan érzelmi folyamatokat jelezhet, amelyek mélyen gyökereznek a régmúltban vagy a családi mintákban.

Mivel mától a Merkúr uralma alatt halad (az Uránusz mellett) a Mars is, ez a néhány hét szólhat az intenzív érzelmi erők feltöréséről, a régóta felgyülemlett feszültségek kirobbanásáról, az elfojtott érzések felszabadításáról.

De a belső konfliktusokkal való szembenézésekről, valamint az élet által kikényszerített változásról is.

A nyugalom megtalálásához előbb át kell tudni menni a káoszon, hiszen az átalakulás sokszor épp itt, a nyomás alatt történik.

A retrográdba lépés foka arra emlékeztet, hogy a vihar és a krízis nem feltétlenül egy romboló, hanem inkább a tisztulást segítő folyamat.

Ami már nem szolgálja a fejlődést, azt most elsodorhatja, hogy helyet teremtsen a megújulásnak és a továbblépésnek.