Vénusz-Uránusz szembenállás | Szeretni bátorság

A mély bizalomvesztés lehet az egymást követő mikro események sorozatának a következménye. De az is lehet, hogy egy makrotrauma hatására omlott össze egy pillanat alatt a világod, otthagyva mögötte az érzést: mintha örökre kihúzták volna a lábad alól a talajt.

A bizalomvesztés egyben szabadság- és kontrollvesztés is.

Annak hatására szorongásos, nyomasztó, pánikszerű állapotok jönnek létre. Ilyenkor egy belső hang folyamatosan azt mondogatja: „Vigyázz, a világ nem biztonságos!” - és állandó aggodalomban tart.

Elhiteti, hogy a váltásoknak mindig nehéznek kell lenniük.

Hogy minden pillanatban a rosszra kell várni.

Fontos kételkedni az újban, amiért az ajtóban kopogtató lehetőségektől összeszarod magadat és inkább benne ragadsz a régiben.

Mint a Minotaurusz, bezárva élsz a saját elméd labirintusában.

Hagyod, hogy a kényszerű magány, a kitaszítás, a megvetés és a mindennapos rettegés szörnyetegként növekedjen odabent. Amikor a szorongás tartóssá válik és önszabotálásként magad ellen fordul, a test szintjén autoimmun vagy hormonális betegségek formájában ölt alakot.

A lélek jelez: nem működik, nem érzi jól magát, nincsen jól.

Felborult a rendszered. Csak az édességet kívánod. Mindig fáradt vagy, nonstop pihenni akarsz, de az idegrendszer az állandó készültségben tart, sosem tudsz elengedni. A felszínes légzés miatt oxigénhiányos állapotok jönnek létre, ezért görcsösek és feszültek az izmaid.

Miközben rengeteg erővel rendelkezel, azt magad elől is elzárod.

Lefojtod a szexuális energiát és az örömöt.

Akit gyerekkorában érzelmileg elhanyagoltak és ki volt szolgáltatva a környezete kiszámíthatatlan ritmusának, az felnőttként is bizonytalanságot & szorongást él meg az új helyzetekben. A bizalmi viszony az egy szerződés, amelynek vannak bizonyos keretei. Amikor az egyik fél felrúgja ezeket a megegyezéseket, akkor többet nem fogsz bízni sem magadban, sem másokban.

Közben persze vágynál kapcsolódni.

Egyszer óvatos, közben mégis kíváncsi távolságtartással közeledsz. Máskor próbálsz mindent kivédeni.

Emlékszem, pár éve valaki megkérdezte tőlem, hogy nem félek-e az erdő szélén lakni. Bevallom, addig a pillanatig meg sem fordult a fejemben ez a gondolat. Miért is félnék, hát van két erős kutyám!? Aztán elgondolkodtam, hogy a négylábú társaim azokban a helyzetekben léptek be az életembe, amikor úgy éreztem, hogy magamra maradtam a veszélyes világban. Mert apa (a férfi) többé nem volt jelen, hogy megvédjen. Sőt, ő volt az, aki bántott...

Érdekes megfigyelni őket.

Az egyik kutyám retteg az utcán. Állandóan azt nézi, vajon jön-e valami jobbról vagy balról. Az idegeneket mind a mai napig tisztes távolságból méregeti. Onnan próbálja kitalálni, az a másik vajon ki és mi vagy mit akar.

Az Indiából hozott kutyám inkább a támadással védekezett. Incselkedett, suta bokszolóként ugrált a vélt ellenfél körül: „Gyere, ha verekedni akarsz!”. De a kihívó viselkedése mögött persze ugyanúgy be volt szarva. Amint a másik megmozdult, azonnal elrohant, még ha a méretekben nem is volt jelentős különbség.

Valójában mindenki kapcsolódni szeretni.

Csak senki nem tudja, hogyan is kell azt csinálni.

Ügyetlenkedünk.

A család is sokszor az összetartozásba próbája bele rakni az energiát, de a sajátján kívül nem nézi a többieknek az igényeit. A támogatás ugyan ott van, de az érzelmi közelség valahogy még sem jön létre.

Mivel a legtöbb ember a saját érzelmeivel is távolságtartó, a társakhoz is csak a felszínen képes megérkezni. És egy idő után elfogadja, hogy ez a megszokott. Megelégszik azzal, hogy felesleges is próbálkozni.

A valódi kapcsolódás azért nem tud megszületni, mert hiányzik valami, ami összekötne.

Hiányzik az Íjász.

Az Ámor, aki megmozgatja a szeretet-energiát.

A bizalom egyrészről a nyíl elengedésének az aktusa, amihez szükség van az íjász elszánt, egyenes, céltudatos, dinamikus nem túl merev, férfias energiájára. Egyúttal annak ügyességére, bátorságára és merészségére, hogy ki is merje lőni a nyilát.

Az íjásznak értenie kell a dolgát, tudnia kell, hogyan kell ezt csinálni, nem bénázhat. Biztosnak kell lennie magában és abban, hogy elsőre is sikerül.

A biztonságnak az elvesztése után, annak a visszaszerzése tehát befektetett energiát, dinamikus cselekvést és a tágulásra való hajlandóságot követel.

A másik oldalról pedig a céltáblát: a be- és elfogadásnak a női energiáját.

A köralakú céltábla maga, a Szív.

Ahhoz ugyanúgy bátorság kell, hogy ki tudd mondani: „Gyere! Beengedlek. Nyitva a szívem kapuja" - s rendíthetetlenül állni ebben a szívnyilásban. Őszintén kitárni magadat. Merni érezni. Nem elugrálni a nyilak elől. Befogadni azt, ami jön.

Szeretni bátorság.

Bízni merészség.

Ahhoz, hogy létrejöhessen a bizalmi kapcsolódás, először be kell tudni látni, hogy a benned lévő védekezés, távolságtartás, bizonytalanság az egyetlen, ami nem enged hazaérkezni.

Vajon lehet-e a bizalmat csinálni? – a napokban erről beszélgettünk az egyéni konzultációkon és a tegnapi csoporttal is. A konklúzió az volt, hogy bizalom: egy döntés. Annak építése pedig belül kezdődik.

Emlékezz, hogy mindig meg vagy tartva! Ha az élet pillanatokra ki is mozdít, az a bizonyos belső hely: a sziklaszilárd stabilitás, ott van.

Miután pénteken áthaladt a pontos együttálláson a Lilithtel, a Vénusz a mai napon megérkezik az Uránusszal való szembenállásba.

A Skorpió Lilith az elmúlt évben feltárta, hogy melyek azok az árnyékban lévő működések, amelyekre eddig nem akartál ránézni, de titkon szívják el az életerődet. Az együttállás olyan, mint egy Újhold és egy új kezdetet jelöl a résztvevő minőségnek a kapcsolódásban.

A Skorpióban: a regenerálódás, a gyógyulás, a kundalíni erő & a bizalom ébredésének, a toxikus állapotokból való felépülésnek az ígéretét hozza.

Az Uránusz pedig azt a fajta üdítő hozzáállást adja a mixbe, hogy megszabadulni a nehézségből vagy a nyomasztó helyzetekből a befektetett energia által lehetséges.

Ha nem is tudod pontosan hogyan, hidd el, már enged a hamis biztonságba való kapaszkodás és könnyül a szíved!