Vénusz & Uránusz együttállás az anaretikus fokon

Az Uránusz lassan nyolc éve van a Bikában, április eleje óta pedig a jegynek a karmikus fokán tartózkodik. Az égitest vasárnapra átköltözik az Ikrekbe, ám előtte a ház úrnőjével közösen még fontos konklúziókat vonnak le. A 29. koordinátát aktiváló együttállás azt sejteti, hogy az üzenet meghallása most kritikus!

Az Uránusznak a Bikában végzett munkájára a tavalyi Vénusz év tette fel a pontot.

A 2025-ös évben a Nő(i) egy elképesztő átalakuláson ment keresztül, és mostanra felnőttebb, érettebb, stabilabb, magabiztosabb lett. Belenézve a tükörbe már nem valamiféle amőbát lát, hanem egy ÚJ Embert.

A Nő mostanra pontosan tudja, hogy mit szeretne, mire vágyik és mennyit ér. Nem éri be azzal, amit a kapcsolódások eddigi formája adni tudna számára, hiszen ő egyszerűen már nem az a Nő, aki azokat a dolgokat akarta. Az asszony, aki a vállán cipelte az egész világot és az elmúlt évtizedek során mindig csak megoldott, megvalósított, gürcölt, dolgozott: többé nem létezik.

Az ÚJ Nőnek nincsenek úgy anyagi céljai. Már nem akar karriert építeni vagy milliókat keresni. Nem a napi megélhetésért dolgozik, hanem saját magán. Tisztában van vele, hogy vannak a múltból hozott képességei, amelyekre a jövőben is biztosan támaszkodhat. Megtalálta magában az ősbizalmat és tudja, hogy valahogy mindig lesz.

Ennek a Nőnek nincsen már szüksége a rajongókra, a papucsokra, az eltartottakra, a bántalmazókra, a kritizálókra, a megcsalókra, az elhagyókra, sem a kisfiúkra. Egy olyan férfire, aki folyton azt érezteti vele, hogy szívességet tesz azzal, hogy még mellette van. A Nő erre azt mondja: „Mit képzelsz??" - és ebből a működésből már ki akar lépni. Soha többet nem akar elhagyott lenni, de robbantani vagy újabb atombombákat bedobni sem kíván.

A Régi - a gyermeki sebben élő kislány vagy a férfias szerepben ragadt nő, dacból talán még ezt csinálta volna. Ezért sem tudott mellé megérkezni az a fajta férfi energia, amelyik már be mer ülni a kormány mögé.

Az ÚJ Nő viszont már túlvan az élete harcain.

A főnixi átalakulásain.

Lerakta a terheit.

A súlyok lepattantak róla és szabadabbá vált.

A Nő most az igaz és a minden értelemben hozzáillő társát keresi, aki önálló & független, miközben képes őt is megtartani, támogatni. Akinek biztonsággal átengedheti az irányítást és aki mellett végre nem ő diktálja a tempót vagy nyomja tövig a gázpedált. Egy olyan Férfit, aki számára a Nő nem egy megoldás a problémáira, hanem egy olyan személy, akire tudatosan vágyik.

Ez a Férfi ránéz és csak annyit mond a szemével: „Elfogadlak és így szeretlek.”

A Nő addig is, egyedül is rendben van, hiszen képes megmaradni a központi tengelyében, ahol egyszerre tapasztalja a szabadságot & boldogságot.

Az ÚJ Nő már biztonságban van önmagában.

A felmenői számára egy fehér síremléket állít a szabad réten, körbe-körbe színes virágokkal. A Nő tiszteli a múltját, de már független tőle. Érti, hogy bizonyos lépéseket nem lehetett kihagyni és hogy az összes rossz, ami mögötte van, valami jobbhoz vezetett. De mostantól nem törődik azzal, hogyan volt régen, Vele együtt véget ért a rossz karma: az önbüntetés, az igahúzás, a szenvedés, az önfeláldozás korszaka.

Ez a Nő most átvált az áldozatból és a megmentő szerepből.

Az életben a szépséget látja. Létezni akar, utazni, embereket megismerni, nem pedig panaszkodni. Tudja, hogy alakíthatja kényelmesen is a saját életét. Bármikor dönthet amellett, ami számára a legjobb, hiszen megérdemli a boldog életet. Kezébe vette a Sorsát, amelyet többé nem ad ki másoknak. Erőre kapott. Érzi, hogy neki is minden sikerülhet!

Ez a Nő újra hallgat a megérzéseire és megvan benne a pontos érzés, ahova vágyik: gondtalanul szerelmesnek lenni!

Képzeletben most egy Mini kabrióban ül, amelyet még a szélvédő sem takar, mert az szinte láthatatlan. Megszűnt körülötte minden keret! Az autó sebesen száguld előre. A Nő óriási napszemüveget visel, a haja pedig fölfelé áll és lobog a szélben. Mellette elrobog a Toscanára emlékeztető táj: minden gyönyörű, dús, élettel teli.

A szél annyira erős, hogy hátrafelé kifúj mindent!

Az mintha egészen a végtelenségig mosná ki mögötte az egész utat. Olyan, mintha ötszáz karma tűnne el a Nő háta mögött. És Ő csak megy előre, előre, előre! Egyedül a haja emlékezteti arra, hogy valami van hátrafelé is, mert egyébként a szívével, a lelkével és a testének minden izmával előre néz!

A hajszálak olyanok, mint valamiféle adóvevők és hátratekintve emlékeztetik őt: „Ne feledkezz meg a múltról sem! Maradj vele kapcsolatban, hiszen jön onnan jó is!”

Ezek a hajcsápok olyanok, mint a gyökerek: összekapcsolnak a múlttal, de nem úgy, hogy lekötnek, leláncolnak vagy lebilincselnek. Ez a kapcsolat már levegős! Oda befújhat a szél, abban már érezhető a szabadság is:

„A nagy száguldásban azonban sose feledd el, hogy honnan jöttél. A múlt adja meg az alapot a mostani tempóhoz. Már ne félj attól, hogy olyan lesz, mint régen! Hogy bármelyik pillanatban megszűnhet mögötted a biztonság. A múlt legyen a hátszeled!”

És ahogy ezekre gondol, a tempó is lenyugszik.

A Nő most érzi, hogy a sietségben azért volt menekülés is. A múltnak való hátatfordítás vágya. De most elfogadja, hogy az mindig ott lesz és örökre megváltoztathatatlan marad. Viszont érzi, hogy onnan már nem üldözi senki! Végre megnyugodhat.

Minden rendben van.

Lelassulhat a sebesség.

A táj.

A szél.

És a Nő végre megérkezik.

Nincsen már vihar.

Mostanáig azt sem tudta, hogy melyik oldalon ül és fel sem tűnt neki, hogy nem egyedül van. Ebben a lassuló tempóban azonban észreveszi a tájnak a részleteit. A zenét hallgatva szerelmes lesz az életbe! A mellette ülő férfinak inkább csak a vonásait, de az arcát még nem látja tisztán. Viszont már tud rá is figyelni, hiszen végre nem a menekülésben van.

A Férfi most átnyúl és átöleli a Nőt, aki azt érzi: „Igen ezt akarom, ahogyan rám néz!”

Mindkettőjükben egységben él a Nő - aki érez,

és a Férfi: aki tud.

Aki vezeti az autót meg a táncot,

és Az, aki engedi.

Ezáltal a kapcsolatban is tökéletes az Egység.

A Nő most egy nagy sóhajjal kifúj mindent, ami elől mostanáig futott. És azt érzi: "De jó ebben megérkezni!"

Az autó megáll, mert mostanra felértek a hegynek a tetejére, ahonnan körbetekintenek az alattuk lévő tájra.

Innen egy magasabb nézőpontból látják az utat és már képesek hálát is érezni az elmúlt tapasztalatokkal kapcsolatban.

Örülnek és ünneplik, hogy eljutottak idáig!

Mostantól viszont előre néznek, ahol ott várja őket a kitárulkozó végtelen.