Vénusz-Chiron kvadrát | Megtörik a cement

A Vénusz a szombat (12:46-kor) elhagyja a Ráknak a biztonságos és otthonos burkát, majd előlép az Oroszlán reflektorfénnyel beragyogott színpadján. A jegyváltás előtti pillanatokban a Vénusz egy éles derékszöget vesz fel a Kos 29. fokon álló Chironnal, aki jövőhéten már készül az istennőnek az uralma alá költözni.

A női szív és test ma is őrzi a transzgenerációsan örökölt bántalmazásnak és erőszaknak a nyomait. Az anyagiakhoz kapcsolódó bizonytalanságot. A női életstációkhoz, az anyasághoz és a szexualitáshoz társuló félelmeket. Az édesanyával való ambivalens kötődés miatti bűntudatot.

A fentiek idővel a krónikus testi tünetekben (terméketlenség, klimax, menstruációs görcsök, migrén), továbbá a gyermekkel, a férfival és a nőtársakkal való egyensúlytalanságokban öltenek alakot, amelyek által a Nő lassan kezdi megérteni: minden külső tapasztalás a saját lehasított részeihez próbálja őt visszavezetni.

Mélyen belül benned is ott lakik egy síró kisgyerek, akit sosem hagytak úgy sírni, ahogy szeretett volna. Akit nem jöttek megvigasztalni. És akinek meg kellett élnie annak a csalódottságát, hogy nincsen támogatás vagy megnyugtatás.

Ő az a belső szereplőd, akiben valahogy elfelejtették megerősíteni:

Nem te vagy a hibás.

Nem veled van a baj.

És aki szépen lassan elvesztette a bizalmat mind magában, mind az életben.

Ő az, aki ha felnőttként meglátja a barátnő szemében az irigységet és a féltékenységet, a másik viselkedésében a hamisságot vagy az átverést. Aki, ha nem talál megértést, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, akkor nem érti: a másik miért támad? Miért rajta tölti ki a saját kicsiségét?

Mintha mindenki a gyerekben maradt volna...

Közben ő maga is a kicsiben van, amikor azt hiszi, hogy védekeznie kell és valaki bántani akarja.

Közben ott a szégyen, hogy mindezekről egyedül ő tehet. Csakis ő a felelős, ha megakad és lefagy. Milyen ciki, hogy hagyja magát és nem védekezik! A legjobb lenne egy nagy buborékba beülni, ami védett, csak ott meg ugye nincs levegő… Miért nem tudja meghaladni önmagát? Mi az oka, hogy képtelen a saját érzelmeit és a fájdalmat megengedni?

Az egészet még mindig a fejéből próbálja analizálni.

Márpedig, ami most születik, azt nem lehet agyból kibontani – csak a szívből és az érzésből.

De a szíven meg ott a fedés, a páncél.

Mintha valamikor elveszett volna a kommunikáció és a kapcsolat a saját testtel és ezekkel a belső részekkel. A méh egészen picire összehúzódott, elsorvadt. A petefészek, mint a kő, megkeményedett. Mintha egy cementes kéreg lenne ezeken, amiért nem tudnak pulzálni...

Miközben a nő(iség) annyira szeretne már kiszabadulni, és megélni a számára természetes harmóniát, mintha a nyugalomhoz még mindig a félelem és szorongás társulna.

Az agy hozzá van szokva az állandó stimulációhoz; a bizalom állapota teljesen szokatlan neki. Fura számára, amikor nem jön semmi gondolat. Amikor valami úgy történik, hogy közben maximális mozdulatlanság. van. Amikor valami csak a szívben zajlik, mialatt odakint még nem tudni, hogy az micsoda.

Nem szereted nem tudni, hogy mi következik.

Meg fog nyílni előtted? Vajon hova vezet? Hol a vége? Van kijárat? - kérdezgeted. Mi van, ha az egész egy zsákutca és mégis be vagy zárva? Mintha végtelen lenne… Hogy tudsz innen kijutni? Teszteled: vajon jól látod? Miért nem látod? Mi a következő lépés?? Mit nem akarsz látni? Vajon hol és mikor rontod el?

És ha nem érkezik azonnal a tuti válasz, akkor bekapcsol a görcs, összerándulnak az izmok & idegek.

Közben halálosan elfáradtál azon gondolkodni a sötétben, hogy merre tovább.

Azt hiszed, neked kell cselekedni ahelyett, hogy hinnéd, mindig meg vagy tartva. Attól még hogy nem látod vagy ebben a szent pillanatban nem tudod, a növekedésnek a folyamata még ugyanúgy tart.

Most egy angyali hang, egy rezgés azt mondja:

„Nem kívülről kell várni a segítséget. Bízz magadban és az intuíciódban! Nem kint vannak a válaszok. Szeresd magadat, hiszen a lágyság, a puhaság és a szívközpontúság által tudnak oldódni benned a megkeményedések!”

S elkezdi mozgatni az egészet.

A mélyben lent elindulnak bizonyos kémiai folyamatok és meghasad a cement, ami mentén be tud jönni a külvilág. A repedéseken keresztül feltöredezik a barnás anyag és egy vékony sávban beszűrödhet a neonos fény. A fölösleges réteg lerázhatóvá válik.

Szinte hallod, ahogy esnek le a falak.

Leveted a héjadat, amely alatt elkezd kifejlődni valami Új, mint amikor a páfrány spirálosan megnő.

Ez az Új Nő már megengedni magának a pihenést, a könnyedséget.

Tud csak úgy lenni.

Ellazulni.

Érzi, hogy nem kell semmit kitalálnia, teljesítenie, mert minden válasz jó. Mehet bármerre, van hozzá felhatalmazása és kellő bátorsága.

Tudja, hogy elég jó!

Nem kell már a szigorúság meg a konkrét kották. Szabad játszani! Nem szükséges a komoly kislánynak lenni. Elég a jókislány szerepből! Lehet dühös, amiért eddig nem engedte meg mindezt. És sebezhető is, mint a virágszirom, amely túl sokáig volt beszorítva egyetlen egy helyre és már szabadon akar mozogni.

Jöjjenek csak a beporzók, a szél, az eső és a napsugár!

"Soha ne veszítsd el a hitedet!" - hallja - "Merd nyitva tartani a szívedet, ne védjed magad agyon! Ne te légy a pajzs vagy a csigaház. Ha valami nem tetszik, kérdezz vissza. Fejezd be a menekülést, ne tartsd magadat távol. Kinézhetsz a merev burokból, annyi élet és potenciál van benned!

Hidd el, van idő megnemesedni, rugalmassá válni, csak kapcsolódj a női bölcsességhez. Tudd, hogy a földdel való kapcsolat által, a gyökereken keresztül mindent: az ásványokat és az ősbizalmat is be tud hívni. És van egy szárad, ami képes táncolni, hajladozni, mint a játékos pipacs a szélben. Ebben a tengelyedben van egyfajta lágy, mégis dinamikus áramlás.

A bizalom benned már tudja: bármi is jön, meg tudsz vele birkózni. A nehézség pedig majd megerősít. Emlékezz, nem vagy vonalas, amiért képes vagy a viharban és a villámban is navigálni. Nem eshet bajod! Ha kell, lelapulsz, de aztán újra szárba szökkensz."

Ezt az érzést kezdd el a szívedből levinni a napfonatba és a gyökerekbe is.

Láss hozzá kommunikálni azokkal az elfeledett részekkel, testtájakkal, akik eddig is ott voltak, csak nem vettél róluk tudomást.

„Halllóóó!!” – kiáltották egy ideje.

Gyere ki a fejedből, mert már hullafáradt a folyton pörgő idegrendszered.

Végy egy nagy levegőt és kezdj el úszni!

Igen, ehhez most bele kell menni teljes testtel az életbe és többé nem távol tartani azt. Hullámozz a léttel, aminek a partján ha kell, ott van a homok és föld - a szilárd talaj is a két lábad alatt.

Az ördög vasvillája valamikor talán átdöfte a szívedet.

Egy ideje azt érzed, hogy cseppenként, szép lassan vérzik el.

De valahogy mégis pumpál!

Lásd, ahogy a kemény vasból készült háromágú szigony, amivel megtanultad azt védeni, most mozgékony indákká és csodás lombkoronává alakul. Amit vágytál és szomjaztál, de mostanáig azt hitted, nem elérhető, hirtelen le tudod venni.

Itt az eszközöd, amivel fel tudod törni a kókusznak a kemény bőrét, amiből így kiihatóvá válik a friss lé.

Hmm, a húsa is milyen finom!

A tárgy, ami egyszer megsebzett, most a segítőddé válik. Az, ami egyszer bántott, most képes meggyógyítani és jóvá tenni a rosszat. Hisz itt van és megszerezte neked a gyümölcsöt, a szükséges táplálékot.

Az anyatej helyett már kortyold ezt a kókuszvizet.

Mostanra ugyanis felnőttél.

A sebek helye ott marad, de te tudatosan választhatod, hogy a figyelmedet a Fény irányába fordítod.