Vénusz a Tavaszponton | Az Új Nő megszületett

A Vénusz a retrográdja miatt idén harmadszorra halad át a Tavaszponton (korábban: febr. 4., márc. 26.) – megerősítve a Nő & Szeretet feltámadásának hírét. A Kos nullára lépve az istennő a ’Woman Rising out of the Ocean’ szimbólumot aktiválja (↦ erről részletesen olvashatsz a hozzászólások közötti előző írásban).

Korábban még nem volt ilyen, hogy egy témában több programot is megtartsak, de 2025. március 23. – április 27. között most a három Vénusz csoportban kísérhettem végig a Nő újjászületésének folyamatát – ahogyan a résztvevők maguk mögött hagyták a múlt terét és elindultak az ÚJ NŐ minősége felé.

Az alábbiakban a zárókörök üzenetét osztom meg:

"A Hajként az ékessége, a koronája vagyok az ÚJ Vénusznak, és mint egy antenna hozom le a fényt & az aranyló égi tudást, amelyet végigáramoltatok az egész testen: a homlokon, a torkon, a szíven, a köldökön, a gyökércsakán át, le a földbe. A felülről jövő dolgokat én földelem le, mert ugyanúgy fontos kapcsolódni az anyaggal, a testtel, a lenttel is. Akkor működök jól csatornaként, ha az áramló információ zuhatag nem terhel a fejben, hanem tiszta tudássá válik.

Az Új Nő Szemeként élesen látok. Bármerre fordítom a fejemet tisztán látom és érzem is a képet. Látom a napfényt, a mosolyt, a megnyilvánuló Új Világ minden örömét, fényességét, ahogyan a megoldásokat is. Érzékelek minden színt, a fényt, a sötétséget, a mélységet és magasságot ugyanúgy. Messzire látok, olyan messzire, amennyire csak lehet. Nincs olyan, amit ne vennék észre. A dolgok legmélyére is látok: érzem a lélek minden rezdülését és az igazságot. Csillogok és amire ránézek, azt fénybe burkolom - nyugalmat, békét, szeretetet közvetítek. A tekintetem bárkinek a nézésében el tud merülni és gyógyítja, akiében elmerül, megmutatva annak igaz fénylő valóját. A szemem tükre a másik legjobb arcát láttatja: általa önmagamat és a környezetemet is egy új minőségben észlelem.

Torokként merek bátornak lenni: kimondani és megfogalmazni mindent, amit akarok. Nagyon erős vagyok és képes vagyok megtenni bármit, amit szeretnék.

Vállként egy vízszintes határvonalat képviselek a szív & fej között, aki stabilan tart, át tud ölelni, támaszt tud nyújtani. Aki büszkén ki tudja emelni a kebleket. Egy óvó-védő, puha fekhely vagyok, ami összeköttetésben tart a lent és fent között.

Gerincként stabil, de ha kell hajlékony is vagyok. Tartok, megtartok, egyenesen tartok és tartást adok.

Szívként én vagyok az első dobbanás, ami életet ad és az utolsó is, ami az élőt élettelenné kíséri. Én adok ritmust. Én adom az ősi lüktetést. Minden emberért dobogok. A motor vagyok: tőlem élő az egész test. Reagálok, érzek, befogadok, szeretek. Nyitott vagyok az életre és annak lehetőségeire. Megmutatom az érzéseimet és megélem a szívből jövő szeretetet & szerelmet. Önmagam vagyok, szeretem magamat, amely szeretettel körbeölelem az életet & embereket.

Az Új Tüdőként az vagyok, aki magába szívja az éltető oxigént, ami aztán eljuthat és táplálhat minden sejtet. Amikor megtelítődöm, maga az Élet kerül belém. Piros és egészséges vagyok, minden úgy van bennem, ahogy lennie kell. Fontos részt vállalok abban, hogy körülöttem az egész világ élő & gyümölcsöző, az életet magába foglaló lehessen.

A Vénusz Kezeként szeretettel fogadom mindazt, ami jön és megtartom, ami számomra boldogító, támogató, szerethető. Azt fogadom el, ami nekem jó és magamhoz ölelem, a szívközponthoz engedem, ahol táplálom. A szeretetemből aztán visszaadok másoknak is - nem tartok meg mindent, a szeretetet örömmel kézbesítem. Nem minden áron, de ha szükség van rá, segítő kezet nyújtok.

A Tenyéren keresztül vagyunk összekapcsolódva, rajtam keresztül érezzük egymást. Ha arra van szükség, meg tudok érinteni bármit: a talajt – ha leföldelnél vagy a hátadat, hogy tegyél egy lépést az Új felé. Ám ehhez csak egy pici lendületet tudok adni. Viszont itt vagyok, hogy ki tudj nyúlni segítségért vagy ha összekapcsolódnál másokkal az úton.

Bőrként egyben tartom a szerveket, az egész testet. De nem csak az a feladatom, hogy szolgáljak, hanem az is, hogy örömöt adjak. Az Újjászületett Nő bőre ugyanis már gyönyörködtet másokat és magát is. Többé nem fél megmutatni saját magát. Örömöt lel a testében, jól érzi magát a bőrében és ezt is közvetíti.

Hasként a középpontban vagyok: önazonos. Szeretettel és figyelemmel követem a változásokat és az átalakulásokat.

A Bélcsatornaként olyan vagyok, mint egy alagút vagy egy ösvény az erdőben. Átvezetek: rajtam keresztül lehet kijutni a Fénybe, amihez sokszor át kell menni a sötétségen, a barlangon, a kanyargós, a tekergős, a girbegurba utakon. Találkozni kell az ijesztő élőlényekkel, akik csak sötétben tűnnek annak, ám a túloldalról nézve valójában segítők. Sokszor a mocsok vezetődik át rajtam, ezért fontos az utamat tisztán tartani, hiszen általam lehet kijutni a tisztásra.

Derékként kecses, hajlékony, fordulékony vagyok. Oda fordulok, ahova a szívem visz. Összekapcsolom a fent és lentet. Mind a kettőre építkezem és hagyatkozom, a kettő között finoman fordulok.

A Medenceként én vagyok maga az alkotás, a teremtés, az örömteli önkifejezés. Erőt adok és lendületet. Vagyok, itt és most!

Csípőként ringok. Ringatom a gyermeket. Ringatom a férfit. Ringatom az egész világot. Bennem teremtődik az Új Élet. Mint a víz, hullámzok.

.Fenékként minden pillanatban a bennem lévő isteni fény aspektusa vagyok, ami kivetül a külsőmre, amellyel elfogadásban vagyok. Van, amikor kemény vagyok, van, amikor puha vagyok, de mindig szeretem magamat abban a stációban, ahol épp tartok.

.Talpként olyan vagyok, mint egy virágszálnak a vége, amely érintkezik a nedves földdel és felszívja a tápanyagot alulról. Alattam ott van az anya, az anyák, az ősanyák, a földanyának minden tudása és tápláléka, szeretete. Az alattam lévő gyökerekből – mint egy köldökzsinóron keresztül – szívom magamba az összes emlékezést, ami erős alapot ad. Ezen a láthatatlan köteléken át össze vagyok kapcsolva a múlttal, ami nem egy fojtogató vagy visszahúzó kötél, hanem amin keresztül a finom tiszta víz és a szeretet jön fel egészen a köldökömig. Ez maga a vérvonal, ami a lábaim alatt a legnagyobb stabilitást és bázist adja bennem, s ami felé tisztelettel és elfogadással fordulok. Emiatt tudom, hogy mindig számíthatok magamra. Magabiztosan és büszkén megyek végig mindenen, ami elém kerül. Megfelelő rugalmasságom van, így kerüljön elém bármilyen nehézség, érintsek bármilyen talajt, tudom, hogy át tudok majd menni rajta."