Uránusz kazimi | Az élet nem az, amit gondolsz

2026-ban az összes lassú mozgású bolygó jegyváltásban van, amiért olyan, mintha az élet szinte összes területén egyszerre lenne minden, mindenfelé és mindenhol.

A földes évtizedek után, amely néha egy iszapbirkózásnak tűnt és ahol elteltek úgy az évek, hogy az anyagba beszűkülve, az egyik problémától láttunk csak a másikig. Egyet léptünk előre, aztán kettőt hátra.

Most a levegő és a tűz elemek túlsúlyba kerülésével hirtelen szokatlan lett a tempó.

Már a megoldásokat sem (csak) a földön és az anyag(iak)ban érdemes keresni – a jelenlegi állapotban rendesen fárasztó is lehet mindig lenézni oda. Amint letekintesz, mintha elszalasztanál valami fontost.

Mintha lemaradnál...

Érzed, hogy ébernek kell lenni és figyelni, mint egy katonának az őrhely előtt. Itt és most semmi nem vonhatja el a figyelmedet az új feladatodról és az előtted álló szolgálatról.

Az április végi jegyváltása óta az Uránusz már a Merkúr bolygónak az uralma alatt halad. Az égitest ma itt kezdi meg a következő ciklusát a Nap körül és e tranzitnak a legelején azt érezheted, hogy a dolgaid továbbra is a levegőben lógnak vagy az űrben úszkálnak.

Váltogathatják egymást a kétségbeesés. Hogy nem közeledik a jobb vagy a könnyebb. A muszáj tovább menni. A remény, hogy lehet más is. És a "nincs jobb ötletem" állapotai.

Miközben már kúszik be a fellélegezésnek, az elfeledett mosolynak és a pajkosságnak az élménye is.

Mert eddig sem az élet volt nehéz.

Ha valamiben, akkor abban fáradtál meg, hogy harcoltál ellene.

Szembementél vele.

Azt gondoltad, hogy ha majd mindent becímkézel és kontrollálsz, az segíteni fog eligazodni.

Attól féltél, hogy ha felszámolod a kapaszkodókat, akkor végleg nehéz lesz beorientálni magadat.

És eközben nem engedted a létet lenni...

Beszűkültél az elme kereteibe.

Mintha egy bukósisak lett volna a fejedre húzva, amelyben nem láttál túl azon, hogy ez vagy az. Jó vagy rossz. Jobbra vagy balra. Előre vagy hátra. Miközben már zúgott a homlokod a két irány közötti ingázásban és a szédítő ide-oda dőlöngélésben, amelyben nem tűnt fel, hogy egyedül azzal tudod elrontani, ha ebben maradsz és nem döntesz.

Mert hát bármerre is lépj, igazából nem lehet elhibázni.

Ahogy most nyílik ki a koronád, mint egy csatornán keresztül, áramlik be odafentről a Fehér Fény, ami segít megállni.

Sóhaj.

Mély levegő.

Végre!

Eddig a szoros búvárszemüvegen keresztül, és a tengeribetegként láttad csak a valóságot.

Mintha teljesen le lett volna kötve a szemed és vak lettél volna rá...

Azt hitted, hogy abból kell létezni, amit a fejedből kipréselsz.

Azt gondoltad, hogy az orrodig tart a világ.

A perifériát nem is érzékelted.

De amint a harmadik szemeden keresztül is nézel, hirtelen mintha 360 fokban jelenne meg a valóság és már a körpanorámát is látnád. A merőben új nézőpontból nem csak a korábbi szűk sávig, hanem az egészre tekintve tapasztalsz. A két út itt nem is áll már külön: az valójában a Teljesnek a része.

A korábbi szemellenző miatt mindössze egy részt érzékeltél a valóságból.

Csak egy nagyon csöppnyi szeletét tudtad a létezésednek.

A Mindenségre látó tekintetben az utak egybemosódnak. Többé fel sem merül benned a kérdés, hogy ez vagy az. Ő vagy Én. EGY-be látod az egészet, nincsen többé elkülönülés. Evidens, hogy arra mész, amerre csak akarsz, hiszen az egész világ egy óriási lehetőség. Mozdulhatsz akár a fentnek vagy lentnek az irányaiba is. A kedvedre próbálkozhatsz, mert az élet mostantól játék!

Élvezd!

Gondolj arra:

„De jó, hogy itt vagyok és ezt is kipróbálhatom! Ugyanannak a valóságnak újabb és újabb aspektusát is megtapasztalhatom! Ebbe is belebújhatok, meg abba is, mint a varázsló!”

Soha többet nem akarsz becsukott szemmel ülni valami elvonuláson.

A benned talált békét és szeretetet ki akarod vinni magaddal az életbe és ott megnézni, vajon milyen most így, az állandó küzdelmen túl.

Ahogy mindez megvilágosodik, be is zárulhat a felső kapu.

Lejött az információ, amely most megy tovább a Szívedbe.

Ott pedig megáll és megnyugszik.

Beülsz egy Buddha pózba.

A középtengelybe.

Alattad és feletted is a mélység, minden irányban a végtelenség. Már érzed, hogy a föld nem ott ér véget, ameddig látsz. Az folytatódik a talpad alatt is, ahol a gyökerekben összekapcsolódik. Ahogy az ég sem a csillagokig tart - azokon túl is vannak még galaxisok.

Visszanézve egyenesen bolondságnak tűnik, hogy ebben a téged körülvevő tágasságban egyszer azzal voltál elfoglalva, hogy előre vagy hátra és jajj de nehéz! Arra vártál, hogy odakint lenyugodjon körülötted minden. Feltételekhez kötötted a boldogságodat és a békédet.

"Majd, ha a körülmények is jók lesznek" - mantráztad magadban.

De ez egy beszűkült perspektíva volt.

Egyedül Te döntöd el, hogy mikor jó az élet és hogy abban van-e nyugalom. Vajon az őrült mozit nézed vagy visszalépsz kettőt és magasabbról tekintesz a létezésre.

Innen nézve valóban csak két opció van?

Nézz túl a dualitáson, amiben a hamis biztonságból próbáltad tartani magadat!

Gyerekként talán nem volt választásod, de már nem vagy semmibe bekényszerítve.

Megszámlálhatatlanul sok lehetőséged van.

Nyisd ki a szemedet!

Nem azt, amelyik néz, hanem amelyik lát!

Lásd meg a végtelent és azt a fantasztikus valóságot, ami itt van!

Nem az az élet, amit gondolsz!

Ezt írd ki a hűtődre.

Fontos! Meg is ismétlem:

Az élet nem az, amit gondolsz! – ezt üzeni a Forrás.

Ez viszont csak a tengelyből érzékelhető.

A pillanatban, amikor végre kiszállsz a két-kedésből.

Talán most azt képzeled, hogy a változás az, hogy többé nem lesznek problémák és mindig tökéletes lesz minden.

De ez nincs így.

Az élet nem attól „változik”, hogy mit csinálsz odakint, hanem attól, hogy egészen Újként nézel rá. Ezáltal belülről lesz róla más a tapasztalásod.

Hagyd abba az élet ellen vívott harcot!

Ne reagálj rá, mert akkor azonnal visszalépsz a játszmákba.

Figyeld meg a szenvedőt, de ne azonosulj vele.

Válaszd külön: van a szenvedésed, amiben az ego próbál tartani.

És vagy TE középen, aki szemlélődsz és az egészet mozgatod.