Uránusz a Bikában (2019-26)

Ezen a szép szeles reggelen néhány szót az Uránuszról, amely 2019-26 között a Bikában halad, s amelyhez 2022-23-ban csatlakozott a sorsiránytű, a *True North*, vagyis a karmatengelynek felszálló pontja is. 2022. augusztus 1-én volt pontos a Mars-Felszálló-Uránusz tripla együttállás, amely tehát az (július-) augusztusi szülöttöknek a következő éves (szolár) horoszkópjában vezér üzenetté alakult. Az Uránusz-Felszálló a Bikában: a jövő felé mutató stabilitás.

A jövő felé mutató stabilitás.

A Viharisten, a külső és a belső viharokat képviseli; a testben az idegpályákat, az idegrendszert, a természetben a villámokat, a szeleket uralja. Hozzá kötjük a váratlanságot, az előzménynélküliséget, az ideges-séget. A Szaturnusszal együtt és vele párban, a Vízöntőt uralja. A két égitest közötti derékszög volt a teljes tavalyi (és tágabban az idei) évnek a meghatározó asztrológiai állása, amelyben tanulunk a konokságunkról, a korlátokról, a saját magunk húzta falakról. A természettel való kapcsolatról, a fenntarthatóságról, a pusztulásba vezető életmódról és az összefogásról. A régi és az új, az öreg és a fiatal közötti szükséges párbeszédről, vagyis annak a belátásáról, hogy mindenki okulthat a másiknak a nézőpontjából. Az időszaknak a legfontosabb tanulsága mind közül: biztonságra, stabilitásra lelni a változékony környezetben, a belső korlátoknak a felismerése és meghaladása által. A Bika és az Uránusz ugyanis két nagyon ellentétes minőséget: a földiességet és a légiességet képviseli.

A Bika, maga a Föld és az anya(g)föld, az ősi erő, a természeti elem. A végeláthatatlan zöld mező, amelynek az óriás, puha öle megtartó stabilitást és tápláló termést ad. A Bika, egy nagy testű, hatalmas súlyú, nyugis, igavonó állat, aki szagolgatja a füvet és élvezve a napsütést, bárhol ellegelészik. A méreténél és a természeténél fogva, sokat eszik, olykor megáll erőt gyűjteni, hiszen más energiaszinttel rendelkezik, mint mondjuk egy ragadozó állat. Az archetipikus emlékezetében ott él, hogy húznia kell a szekeret, vinnie kell a csomagot. A Bikában van egyfajta konokság, ragaszkodás ehhez a teherhez. Olyasmi mártíromság, miszerint MAGÁRA KELL VENNI OLYAT IS, ami már letehető lenne.

Az Uránusz beparkolása a jegybe ahhoz hasonlítható, mint amikor egy légy rászáll a tehénre. A Bika most érzékeli ezt az újfajta lendületet, a pörgést, a megváltozott amplitúdót, de a lassú létezéséből még ez is nehezen tudja csak kimozgatni. A Bika nem szereti, ha húzgálják, siettetik, nyaggatják: „Menjetek, majd jövök utánatok! Persze lazítana a tempómon, gyorsabb lehetnék, ha leszednétek rólam a szekeret!”. Az állásban, az öreg-fiatal, a fogd meg-húzd meg viaskodnak most. A Bika úgy viselkedik, mint egy idős néni, aki ugyan nem akar rosszat, de fontoskodásból, okoskodásból, néha odakoppint a másiknak az orrára. Meggondolatlannak, túl hirtelennek érzi az uránuszi változtatásokat. Annak stabilitást és irányt tart, így végül az egyik vagy másik sem esik ki a maga tempójából. A Bika határozottan lassító minőségként van jelen, de nem bántó és semmiképpen sem akar visszafogni vagy gátolni.

Az Uránusz amúgy is harsányabb és azt kiáltja: „Szabadság, egyenlőség, testvériség! Gyertek! Mindenki haver, mindenki egyedülálló és közben mindenki EGY! Mindannyian mások vagyunk: más neműek, fajúak, színűek, méretűek, mégis megférünk egy kupacban. A testvérem, a VÁLASZTOTT CSALÁDOM vagy, akivel egyformán gondolkodunk, egy dologban hiszünk, egy irányba tartunk, szabadon, erőszak és erőlködés nélkül! Érezzük egymáson a testvériességet.” Az Uránusz és a Vízöntő, maga a csoport, a „nem vagy egyedül”, az elfogadás, a testvérség, a haverság, az EGYENRANGÚ KAPCSOLÓDÁS. Mint a legények, akik ölelgetik egymást, az Uránusz a válla alá karol, és azt hirdeti: „Tarts velem! Szaladjunk, rohanjunk, adjuk át másoknak is az információt!” Ez egy tiszta, egy fiatal, tinédzseres energia, amely még mindenben és mindenkiben hisz. Aki a világot egy lehetőségekkel teli és szabad helynek látja, ahol a végtelenségig lehet próbálkozni, kísérletezni, hibázni. Azt és úgy tenni, amit és ahogyan akarsz.

.

Az Uránusz magas megélése, a befogadottságnak, az ide tartozomságnak, a családiasságnak, a KÖZÖSSÉGNEK AZ ÉLMÉNYE. Amikor nem érzed magadat kívülállónak vagy hogy más helyre kerültél volna, mint a többiek vagy mások. Az uránuszi archetípus arról szól, hogy „itt van a helyed velünk”, „ugyanott vagy, mint mi”. Ha belülről kicsinek éreznéd magadat, akkor kinyúl feléd, megfogja a kezedet, felemel, behív a támogató körbe, BEFOGAD A KLÁNBA, a családba és egyenrangú félként, partnerként, a csoport részeként bánik veled. Tudatja, hogy a MÁSSÁGOD IS OKÉ, hogy attól ugyanúgy lehetsz építő része az egésznek, a közösnek. Az Uránusz: az odatartozásnak a belső megtapasztalása. Annak a tudása, hogy a különbözőséged ellenére is egyenrangú vagy. Amikor elfogadod önmagadat olyannak, amilyen: a sebeiddel, a hibáiddal, kicsiként vagy nagyként, akkor azt érzed, hogy a világ sem akar hátra hagyni. Nem kell arra törekedni, hogy felnőj, lázongani azért, hogy felkerülj másokhoz. Az egyedülállóságnak a belátása akkora belső szabadságot jelent, amelyben magadtól kezdhetsz tágulni, tapasztalni, fejlődni. Ha nem alulról nézelődsz, ha nem a szűk látkörben gondolkodsz, akkor a változás többé nem is ijesztő, hanem az életnek a része, amely csupa izgalom, lehetőség és kaland.

Az Uránusz befogad a klánba, a csoportba.

Az Uránusz lendületét még a Bika vagy a Szaturnusz sem tudja megállítani. Minél erősebb a húzás, annál jobban lázad, tör és annál nagyobb erővel vágja el a kötelet. Nem hagy hátra senkit, hiszen mindenkinek jót szeretne tenni: „Nem kell egyedül csinálni. Segítünk, itt vagyunk! Hordozunk közöttünk! Toljuk a szekeredet.” Az Uránusz, anélkül, hogy nyaggatna vagy meg akarna változtatni, a nyitottságával tanítja, hogy bármi lehetséges. KITAPOSSA A FÜVET, az utat, hiszen az égitest maga az Úttörő és a Feltaláló. Az Uránusz a Bikában belátja, hogy együtt vagyunk igazán erősek. Emlékeztet, hogy amit eddig old school-nak, lejártnak, öregesnek tarthattál: a stabilitás, a természetesség, az egyszerűség, a lassúság, a mértékletesség, ugyanúgy képviselhetnek akár értékeket is. A lázadó tinédzser most tiszteletet tanul, igyekszik elfogadni, megbecsülni mindazt a biztonságot és tempót, amit a Bika szimbolizál. Ahogyan most a Bika is okulhat ebben a friss és üde energiában:

„Eddig csak a földet bámultam, búslakodtam, magamba voltam fordulva. Bambultam, életunt voltam, elcsámcsogtam. Most viszont felemeltem a fejem és elindultam sebesen. Meglepő számomra, hogy van ilyen tempóm! Eddig az volt a természetes, hogy itt van a szekér mögöttem. És éreztem egy rejtett irigységet, vágyakozást az újra, a másra. Most, hogy az együttműködésben felszabadultam, azt érzem, hogy mindez csupán egy hit volt. ELHITTEM, HOGY NINCS ERŐM. Illetve azt, hogy az erőm: az lassú. Visszafiatalodtam, kilazultam. Már emlékszem, hogy én is voltam egyszer ifjú, csak az élet, a terhek, a súlyok elfelejtették azt velem. De az, hogy van-e erő vagy nincs, nem a kornak a függvénye, hanem a fejemben lévő hiteknek a súlya! A fejem húzott le! Mint egy magasztos, egy szent tehén tengettem a napjaim. A konokság, a makacsság, a fixa ideák vették el az erőmet, pedig az itt volt végig bennem! Már majdnem táncolok is. Mostantól követlek bárhova. Jó a támogatás, ez az új nézőpont, ahol felemeltem a fejemet és magasabbra irányítottam a tekintetemet. Mostanáig csupán a földet néztem, de végre előre is látok. Érzékelem a felhőket és kitágult a világom.”