Tavaszi meditáció

A Merkúr, pénteken leelőzte a Napot. A mai nap során a Halak legutolsó fokáról fényszögbe lép a Plútóval, majd eléri a tavasz területét. A felfogás és a gondolatok mostantól tempót váltanak, és az előre irányra fókuszálnak. Egy nappal később, 2023. március 20-án (22:24-kor), a Napunk is rálép a Kos 00. koordinátára: a köldökzsinór elvágásának, az első lélegzetvételnek, a felsírásnak, a születésnek a pontjára. A tavaszi napéjegyenlőség, a csillagászati tavasznak a kezdete, egyben az Asztrológia Nemzetközi Napja és az új asztrológiai évnek a legelső perce. A napéjegyenlőség pillanatára állított horoszkópról, vagyis a következő negyedévre érvényes üzenetekről, szokás szerint egy külön bejegyzéssel készülök. Addig is egy kis bevezető szösszenet, amelyet az elmúlt heti asztromeditációs jegyzetekből raktam össze arról, hogy mire is kéne most ráérezni.

„Mintha egy satu beszorított volna: egy szűkös, légüres, bepasszírozott, viszonylag mégis csendes helyzetben vagyok. Két oldalról ugyan még összetart egy várfalra emlékeztető külső zománc, de odabentről már hiányzik, ami éltessen. Ez egy halott, kihűlt, élettelen állapot. A kőkemény falaim arra épültek, hogy sok mindent kiálljanak, túléljenek, de amiatt, hogy a belső részeim elfagytak, a körém épített váz-élet is hamar összeomlásra vár. Olyan ez, mint amikor kiköltöznek egy ódon kastélyból, ahol még érzékelni a történelemnek, a múltnak a romjait, a régi koroknak az illatát, emlékeit, miközben az egykori várlakók már évszázadokkal ezelőtt eltűntek, kihaltak onnan.

A korábbi élet, az öröm, a boldogság, a lelkesedés, mostanra megszűnt bennem, és ezek az erősen kapaszkodó rétegek, szépen lassan összeporladnak. A megoldás az lenne, ha belülről tudna újraéledni a létezés. Az tudná ezeket a falakat megtartani, ha a belső tereket ismét betöltené, bevilágítaná az élet.

Most egy zöldbe borult fa jelenik meg előttem, ami le van gyökerezve és lefelé is mutat. A törzsén keresztül szinte szív lefelé az iránymutatás. Már a gyökereknél járok, lent vagyok a sötét földben. Most pedig már egészen lent, nem is közöttük, hanem a gyökérzet alatti, egy földalatti alagútban, egyfajta védett üregben. Mintha most pihenő időt kapnék, és át kéne tudni itt vészelni valamit, le is fekszem az odúban téli álmot aludni. Jó itt lent, összegubódzva, egészen picire összehúzódva, összegömbölyödve. Már csak pihenni szeretnék és nem foglalkozni semmivel.

A védelmet adó fa szinte leküldött ide és most azt sugallja, hogy maradjak is itt. Nem is tudom, hogy odafönt mi van. Nincsen kapcsolatom a külvilággal, de nem is hiányzik, egyáltalán nem foglalkoztat. Ott haladhat az élet, mehetnek a történések, az idő, én magam teljesen el vagyok szigetelve. Mint amikor az állatok télire elvackolják magukat. Ez nem valamiféle kényszer vagy muszáj dolog, hanem egy teljesen természetes elvonulás. Nincs semmiben, táplálékban sem hiányom, hiszen ez egy óvó-védő vacok. Akárcsak egy időkapszulában, itt ki tudom várni a megfelelő időt. Nem is mozgok, nem is szemlélődök, talán gondolataim sincsenek, teljesen visszahúzódtam mindentől. Egyfajta, a létezéshez nem is kapcsolódó passzivitás van bennem, mint amikor minden megáll. Egy célnélküli, mégsem értelmetlen, csupán egyszerű létezés. Van egy funkcióm, amit ezzel a passzív létezéssel teljesítek.

Olyan érzés, mint amikor a pillangó még a báb formában van, és körülötte van a zsák. Mint a begubózott lárva. Egyfajta hibernáltság. Nincsen sehonnan nyomás, nem kell semmit tartanom. Olyan vagyok, mint az ablakpárkányon egy kis virágcserépbe helyezett, a csíráztatásra váró babszem, aminek lefelé nyújtózik a hosszú gyökere. A körülöttem lévő vizes föld folyamosan pulzál, energiát, tápanyagot ad. Érzem, hogy nagy szükségem van erre a lentre is. Akárcsak az édesanya hasában, most növekszem, erősödöm, mert hamarosan újjá kell szülni magamat. Az embrió, kilenc hónapot kap a kifejlődéshez, az új élethez való képességeknek, eszköztáraknak, a kedvnek a kialakulásához, ami által végül megszüli magát a fényre. Ez ugyanúgy egy köztes állapot, csupán az átmenet. Most érzem, ahogy beszűrődik a simogató napfény, ami éltet, melegen tart.

Azt várják, hogy azt mondjam: „MOST”.

Itt kell megtalálni magamban az új életet, az ahhoz szükséges életkedvet. Azt, hogy őszintén ki akarjak bújni innen. Egyelőre egy kifakadásra váró virágmag vagyok, akiből egyszer csak majd kinyílik a csoda. Ez most valamiféle erőgyűjtés, az életerőnek a belső megtalálása. Azt érzem, hogy van bennem igény a kifelére. A szándék, az akarat, hogy ebből kijövök ugyan gyenge, de már ott van. Valami szeretne már kinőni, kirügyezni, kipattanni.

Most tudatosult, hogy a korábbi halott állapot vezetett ide. Odakint már túl sok volt minden, szinte összenyomott és lelapított az élet. Ezért most át kell élnem a teljes transzformációt. Először visszabújni a koporsóba, a minihalálba, a tudatom legaljára, ide a belső sötétségbe, a földnek a mélyére. Meg kell halnia bennem az eddigi működésnek. A vízszintes hibernációból, a hullapózból, mint a csecsemőnek a születése előtt, végül irányba: a függőleges állapotba, a virágzási csatornába kell tudni befordulnom. Innen leszek képes kinyomni magamat az életbe, amihez tudni kell végig menni ezen a teljes folyamaton. Ami eddig volt, már nem vitt előre, így vissza kellett jönnöm a gyökerekhez, a kezdetekhez, a kiindulási ponthoz, az első lépéshez. A tény, hogy a legelső születésem nem volt sikeres, nem jelenti azt, hogy ne tudnám bármikor feléleszteni magamat.

Azt érzem, hogy addig vagyok itt, amíg meg nem születik bennem a vágy és a hogyan. Látom, hogy közben végig meg vagyok tartva: itt van körülöttem a föld, más gyökerek és a többi kihajtásra váró növényecske is. Ebben a barnás, meleg közegben, fokozatosan feloldódóm. Maga vagyok a föld, tudok vele azonosulni és fel tudom venni ezt a létformát. Most már egyedül rajtam múlik, hogy a születés mikor történik meg. Egyszer csak ki fogok nyílni, mint a hagymából a virág. A fentről beszűrődő fények már hívnak, csalogatnak, és azt mondják, hogy lassan ideje a felébredésnek, az újjászületésnek, a megnyílásnak. Ez mindössze EGY PILLANAT lesz. De addig még engedem, hogy a fénysugarak erősítsenek, töltsék belém a vitalitást, az energiát, a melegséget, az új életet. Hagyom alulról a Földanyának a tartását és föntről - a koronámon át - a fényességet, az ébresztő világosságot. Hiszen mindkettő engem növeszt. Azt suttogják: „A lehetőség itt van.” - „Ennek a saját belső szándékodnak kell lennie.” - „Te dönthetsz.”

Azt várják, hogy azt mondjam: „MOST”. – És akkor egyszerűen csak kifakadok innen.”

---

Így vezet a léleknek az útja évről évre az őszből a télbe, majd a télből újra: a Tavaszba.

És micsoda hét előtt állunk!

2023. március 20-án (hétfőn) este 22:25-re köszönt be idén a csillagászati tavasz. A Napnak, a zodiákus legelső házába (a Kos nullára) való megérkezésétől számítjuk az új asztrológiai év kezdetét, és ilyenkor ünnepeljük az Asztrológia Nemzetközi Napját.

A tavasz horoszkópjának Skorpió aszcendense van, ezért a következő három hónapot a Plútó uralja, amely a képletben még a Bak jegynek a legutolsó, a karmikus 29. fokán áll és a napokban már mozdulatlan, hiszen 2008 óta először jegyváltására készül. A tavaszi időszaknak a központi témája a „Feltámadás” lesz (ma pontosul a Nap-Plútó szextil is).

Az égitest, három nappal a tavaszi napéjegyenlőséget követően (és több száz év után), 2023. március 23-án lép rá először a Vízöntő nullára, ahol megkezdi egy új 20 éves korszaknak a bemutatását. A Plútó, a következő másfél évet a Bak-Vízöntő jegyek közötti határon való toporgással tölti és a fenti dátumot követően még kétszer: 2024. január 21-én, és 2024. november 19-én is áthald ugyanezen a fokon, tehát három lehetőséget kapunk az elindulásra.

A Vénusz, a mai napon együttáll a Felszálló holdcsomóponttal a Bikában, ahol az istennő már néhány napja uralmi helyzetben van. A holdcsomók, ahogyan azt a nevük is sugallja: csomópontokat, útkereszteződéseket jelölnek a lelki fejlődésed során. A tavaszi napéjegyenlőség időpontjához ennyire szorosan kapcsolódó történések átszínezik a következő időszakot is, ezért az előtted álló hetekben a vénuszi ügyekben, mint a szív-választások, az önszeretet, az anyagiak, a nőiség, a termékenység, a pénzügyek, a kapcsolatok stb. lehetséges egy teljesen új útra rálépni.

A tavaszi napéjegyenlőség másnapján, 2023. március 21-én válik egzakttá a Mérleg aszcendensű, Kos Újhold is, a jegynek a 00-01. foka között. Ez november óta az ötödik Újhold, az adott jegynek az első fokán. Az érdekesség, hogy a Kosban pontos nem csupán a mostani, de az áprilisi Újhold egyaránt. A következő Nap-Hold együttállás ugyanennek a jegynek a másik végpontján, annak a 29. fokán kialakuló Nap-eklipsz lesz. Itt az idő önszántadból, a szabad akaratodból egy egészen új életperiódust megkezdeni!

Ennek a hétnek az utolsó, de nem kevésbé fontos fejezete, hogy a napéjegyenlőség időszakának a vezére, a Mars, 2023. március 25-ére végre lekerekíti az extra hosszúra (7 hónaposra!!!) nyúló Ikrek-tranzitot és megérkezik a nyári napforduló pontjára, a Rák nullára. Ezzel három nulla fok jut erre a hétre! Bezárul a kör, miközben egy új ciklus indul. A kezdet-végnek az egyidejűsége, az idei évünk egyik visszatérő motívuma.

A következő három nap eseményei hidat képeznek a március előtti és az azt követő életeink között, úgyhogy mindent bele!! Az alábbi gyönyörű nótával kívánok nagyon szép tavaszt és sikeres elindulást.♡