Szaturnusz-Plútó együttállás

Az asztrológiában gyakran mumusként elkönyvelt, 7-es házas, a Mérleg 29. fokon álló Plútó, valamint a Skorpió 2. fokon álló Szaturnusz beszélgettek:

"Az, hogy én fal vagyok, az nem rólad szól."

Plútó: „Egyenesbe kerültem. Egyből kihúzott az energia. A fejemnél van egy kis jobbra-balra mozgás, mintha keresné a balanszt, az egyensúlyt, de csak finoman, belülről érezhető. Van itt egyfajta várakozás, egy várakozó álláspont. Mint egy NYUGVÓPONT. Nagyon nyugodt. A tengelyben, harmóniában van. Csak „van”. És úgy van, hogy "jöhet bármi, az rendben van".

A Szaturnusz innen nézve kicsit olyan, mint egy fal, ami az utamat akarja állni. De igazából nem tud körbevenni, mert egy kerek egész vagyok. Hiába jön valami elém, lehet, hogy itt van, de nem tud lezárni, mert csak egy felületen érzékelem az akadályt. Hátrafelé, oldalra, lefelé nem… Ezen az egy felületen megjelent a határ érzete, de azt nem tudom pontosan, hogy mi ez a felület. Hogy melyik felületen tud most hozzám kapcsolódni. Azt érzem, hogy hozzám képest, ami én vagyok, ez egy viszonylag kis felület.

Nincs rossz érzésem, például bezártság, elzártság vagy olyan, hogy ezt át kéne törni. De azt tudom, hogy van szerepe annak, hogy van itt egy ilyen. Abszolút kerek egész vagyok, és egy felület van, ahol a kapcsolódás létrejönne, de nekem ez nem rossz. Csak tudom, hogy fontos szerepe van, hogy bizonyos helyeken ott van ez a megtartás közöttünk. Nem határ vagy elzárás. Jó lenne ezt meglátni, megérezni, hogy vajon hol jelenhetne meg a megtartás, a kapcsolódás. De az is lehet, hogy ha kerek egész vagyok, akkor bárhol és csupán a nézőpont kérdése, hogy hol van... Hiszen bárhol lehet, bárhol megjelenhet.”

Szaturnusz: „Olyan feketeséget látok, mint soha sehol. Egy fekete sorompót érzékelek. Stabil, megrendíthetetlen nyugalomban vagyok. Az, hogy én fal vagyok, az nem rólad szól: EZ A TERMÉSZETEM. De nem azért jöttem ide, hogy téged megállítsalak, egyszerűen ilyen vagyok.

Ahogy a kapcsolódásról, a felületekről, az érintkezésről kezdtél el beszélni, elkezdett a szívemnél, az agyamnál összeszűkülni, nyomni, kicsit félelmetessé vált. Addig azzal voltam elfoglalva, hogy magam vagyok, egyedül vagyok és a kapcsolódásra azt éreztem, hogy „Jujj, nyom!”. Mintha egy fatörzs belenyomódott volna a mellkasomba, nagyon nehezen tudok lélegezni. Magamtól nem foglalkoztam volna ezzel, de most, hogy mondtad, nem jó. Eddig oké voltam, most meg BEKERÜLTEM EBBE A SZŰK TÉRBE, ahol minden szorít. „Miért?? Nem kell nekem ez a nyomás.” Minden figyelmem arra megy el, hogy ezt megszűntessem.

Azt éreztem, hogy úgy jövök ide, hogy nem akarok semmit, csupán lenni, saját magamként, és onnantól kezdve, hogy DEFINIÁLVA lett, hogy „én ez vagyok”, vagy „az vagyok”, amikor te elkezdted leírni, hogy „én fal vagyok”, ott kezdtem el LEFAGYNI. Amikor egy másik személy azt mondja, hogy „te ilyen” vagy „olyan vagy”, a kapcsolatunk „ez” vagy „az”, „ez a szeretet”, „ez a felület” stb., onnantól kezdve, hogy meg van nevezve bármi, azt érzem hogy a LÉNYEM EL VAN NYOMVA. Pedig tényleg úgy jöttem, hogy semmit nem akartam, csak itt voltam, mint Én.

És lehet, hogy az egy falnak néz ki a te szemszögedből, de az enyémből meg csupán Én vagyok.

Onnantól kezdve, hogy az első mondatban definiálva lettem, én BEZÁRTAM és utána már bármit mondhattál. Addig nem voltam fal, ATTÓL VÁLTAM FALLÁ, hogy ez ki lett jelentve, minősítésbe ment át. Ahogy valaki be akar falazni, fallá válok! Ezért nem szeretek kapcsolódásban lenni. Ezen a ponton csak arra tudok koncentrálni, hogy megfulladok és ki kell ebből törnöm. Ez a kapcsolataim dinamikája: a tengelyben vagyok, valaki jön, kijelent és én lezárok.”

A Plútó-Szaturnusz együttállás magas megélése:

Plútó: „Minden kitárult. Ilyen egyenes még sosem volt a gerincem! Ott, ahol eddig el volt nyomva, most kirobbant. Fehér, rikító fény van, kristálytiszta, fúúdesztiszta! Ragyog, ömlik a mellkasomon át a térbe… Jön mögülem, átmegy rajtam és csak ragyog. Csak van. Nagyon szép energia. A LEGTISZTÁBB ENERGIA. Angyali szint. Légüres térben vagyok, de nem lebegek, mert stabilitás van bennem. Körülöttem minden annyira tiszta, hogy nem is találok szavakat. Leírhatatlan, fantasztikusan szép! Nincs éle, nincs határa, ez kozmikus. ENERGY. Az igazi energia. A MAG. Amit semmilyen meditációban vagy soha sehol nem tapasztaltam. Magzatként sem, hiszen az is buroklét…

Ennek se színe, se szaga, se állaga, nem definiálható. Nem köthető semmihez. Erőforrás. Nem nehéz, mint az izom, vagy a harc, vagy a tartás, hanem SÚLYTALAN ERŐ. Csodálatos. Be vagyok drogozva. Jöhet bármi!! Jöhet, mehet, azt csinál, amit akar… Fel sem merül a kérdés vagy a gondolat sem, hogy mi van ezen kívül. Csak ez. TISZTA ESSZENCIA. Mintha 12 méter magas lennék és közben semmi erőt nem fejtek ki és semmi súlyom és közben minden van. Ebben a semmiben, itt van minden. KITÖLT MINDENT. Mintha az egész világ én lennék, meg nem én lennék. Az egész univerzumot látom.”

Szaturnusz: „Megjöttem, érzed? (Plútó: „Picit…”) Nagyon tiszta, nagyon stabil erő. Sziklafal, de nem tornyosuló hegyként, hanem inkább sziklaszilárd, nagyon biztos. Atombiztos. Határozottság és jóságos szigor. Tanító formában vagyok jelen, de nem a megmondom tanárbácsiként, hanem bölcsességként. Itt vagyok: a jelenlétemmel. Mint egy szerető, óvó, védő nagypapa. Nem mutatok, mert tudod, amit tudnod kell. Az a fajta nyugalom, türelem, ami a „jól van, hibázhatsz, az is benne van, de akkor majd legközelebb…" (Plútó: „Szinte nem is érzékellek, magamban vagyok, a tökéletes univerzumomban.”). Nem kell akarnom, csinálnom semmit. Bennem MEG SEM JELENIK, HOGY AKARJAK VALAMIT, mert itt vagyok határozottan. Nézek rád a szeretettel, elfogadással. Bármit csinálsz, akkor is szeretlek. (Plútó: „Én meg rád sem nézek : )) Csak az eufóriában vagyok. Jössz jössz, nem, nem. Nem foglalkoztat a kérdés se.”) Én itt vagyok, tőlem azt csinálsz, olyan vagy, amilyen akarsz. Akkor is ugyanúgy fogok rád nézni. (Plútó: „Azt sem érzem, hogy ki akarom nyújtani a kezem, hagyásban vagyok. Csak élem az univerzumomat, ami megjelenik, az megjelenik, ami kipörög, kimegy. Nincs bennem vágy, ragaszkodás, akarat, hanem egy tiszta, angyali létezés, ami TELJESEN IDŐTLEN. Mint a tejút.”). Semmi játszma. Le se szarom. Őszintén nem ezen van a figyelem. Csak magammal vagyok elfoglalva. A rossznak a fogalma sem merül fel. Igazából semmi nem merül fel.”

---

Rendkívül sokatmondó volt számomra ez a dinamika a 7-es és a 8-as ház határán: úgy indul a kapcsolódás (Plútó a 7-esben), hogy mindenki a tengelyében van, aztán a Küszöb Őre nem enged tovább a 8-asba, a Skorpió szívébe, a valódi intimitásba, az egyesülésbe, a közösbe, a megosztásba. Onnantól kezdve ugyanis nem lehet közelségről beszélni, hogy elkezdődött a játszma, a másik lényének, vagy akár a kapcsolódásnak a definiálása, a címkézése. „Így nem jöhetsz be a 8-as házamba: se a szívembe, se szexuálisan, se anyagilag, se lelkileg, se semmi. Ott megálltál a küszöbön! Nem feleltek meg a határon az iratok. Az ajtóban megállsz haver!” – mondta a Szaturnusz. Ahova az Idő Ura beáll az ábrában, ott általában késleltet, de a fentiek szépen megmutatták, hogy sohasem rossz szándékkal!

.

A Szaturnusz-Plútó együttállás több generációt is érintett, a két bolygó ugyanis 1946-48, 1981-83 és utoljára 2019-20 között többször találkozott. A fentiek akkor is érdekesek lehetnek számodra, ha pl. Skorpió analóg házban áll a Szaturnuszod, és így tovább. Amiért most felhoztam ezt az asztroterápiás történetet, mert 2022. október 22-én épp a Mérleg 29. fokon jött létre a Vénusz csillagpont (a Nap-Vénusz együttállása), amely egy közel 100 éves új ciklust indított a kapcsolódásainkban. Néhány nappal később pedig a Skorpió 2. fokon nyílt az eklipsz kapu. Itt történt a Részleges Napfogyatkozás, egyben a Nap-Hold-Vénusz tripla együttállás, úgyhogy a fentiek hatványozottan érvényesülnek a mostani időszakban. A kapcsolódásaid a saját energiádat fogják visszatükrözni, ezért érdemes lejönni a szenvedés, a trauma és a tünet fókuszról és beállni a tiszta erőforrásaidnak a felszabadításába.