Mars-Jupiter kvadrát | Mit szeretnél kis szívem?
- May 5
- 2 min read
A hét elején van érvényben a Kos Mars és a Rák Jupiter közötti kvadrát fényszög, amely emlékeztet, hogy a növekedés mindig belül indul s az nem sürgethető.
Mint egy pólyába, most be kell növeszteni magamat ide a puhába, a szőrősbe, ami védi s melegen tartja a csontocskákat, és amely lehangszigetel.
Most így kell lennem.
Mintha teljesen be kéne csuknom a fülemet a kintre és befelé kellene figyelni.
Mindent be kell tudni hozni idebentre.
Csend.
Csend.
Mint amikor a víz alatt van az ember.
Vagy a migrén miatt besötétít.
Vagy mint az édesanya hasában, ahol bár hallani a külvilág zajait. Lehet tudni, hogy az létezik. De most bent kell lenni az akváriumban, ahol mintha már érlelődne, növekedni is valami.
A burok csak addig kell, amíg ez a dolog el nem éri azt a pontot, hogy készen van.
Amint azt érzem, hogy ready vagyok, kinőhetek innen.
Addig viszont fontos, mert véd.
Már annyi lépcsőfokot megtettem, és mindegyiknél azt éreztem, hogy jelentős volt. Azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy ennyi nagy lépés fog kelleni! És hogy ez még mindig nem a vége...
Hiába is vágynék még tornázni, hetekig semmi erőfeszítés semmilyen irányba.
Még mindig kell hozzá türelem...
Nem lehet túl korán elkezdeni.
Békén kell hagyni.
De legalább már látom, hogy javul valami.
Nem marad így.
Lesz vége.
Meg fog gyógyulni.
És lesz még olyan, mint új korában!
Addig azonban nem lehet sürgetni.
Ez a dolog ugyanis olyan, mint a mag.
A magzat.
Amely pontosan tudja, hogy mikor van kész.
Amikor elkészül, az egy határozott érzés.
Tudni lehet, hogy mikor van az, amikor már nagyobb vagyok, mint a kapucni és ha túlnőttem rajta.
De addig még kell, mert meleg és itt alatta jó a nyugi.
Fontos, hogy ehhez a dologhoz a szememnek és a fülemnek is csukva kell lennie. Ezt nem tudnám úgy csinálni, hogy a fél fülem nyitva. Csakis úgy, hogy minden zárva van egyszerre. Mert ez a valami, ami itt belül alakul, nagyon sok figyelmet vesz fel és ha azt kifelé rakom, akkor a belső dologgal valami baj lesz.
Mintha őriznem kéne...
Most még a kezeimet is behúzom, hogy a két tenyeremet a szívemre rakjam.
Igen, ide kell rakni a figyelmet!
Azért kell becsukni mindent, hogy erre a pontra fókuszálhassak a mellkasomon.
Vajon mit mond.
„Mit szeretnél?” – ezt kérdezgetnem is kell:
„Mit szeretnél kis szívem?”
Akkor fogok tisztán látni, ha behajtom a fejem és maximálisan bekuckózom a figyelmemet.
Nem kifelé nézni és odakint szúrni ki, vajon mi a cél.
A megállítás ezért van.
A következő lépést csak akkor szabad meglépni, ha középen megjött a válasz – és nem előbb.
Addig nem fog mozdulni a láb sem, amíg a Szív nem döntött.
Hallani a választ: az egy tiszta pillanat & érzés lesz.
Utána pedig már kinyithatok mindent.
Kibújhatok.
Kinyújtózhatok.
És mehetek tovább előre.
