Rák Telihold | Az elköteleződés szabadsága
- Jan 3
- 4 min read
Updated: Jan 4
Az új naptári év legelső Teliholdja 2026. január 3-án délelőttre teljesedik ki a Rák jegyében, szemben a Bakban alakuló dupla kazimivel. A dagadó Hold és a Nap közötti szembenállás a képletnek a Múlt (Ic) és a Jövő (Mc) tengelyét, mélyebben pedig a gyermekkor és a felnőtté válás, a biztonság és a felelősségvállalás témáit világítja meg.
Az időszak vezérelvét kijelölő Mc, együttáll a téli napforduló (Bak 00.) fokát újraaktiváló Merkúrral és Junóval (elköteleződés, házasság, egyenrangú partnerség, egyesség aszteroidája).
A Mars december 15-én, a Nap december 21-én – a napfordulókor –, a Vénusz pedig szenteste halad át a fenti koordinátán - a Fény születésének pontján, előkészítve a mostani pillanatot, amelyben a jó ideje érlelődő elhatározást már egy hangos & határozott igen pecsételheti meg.
A Rák–Bak tengely: gyerekkor és felnőttség
Az uralmi helyzetben lévő Rák Hold, s vele szemben a Bak Nap–Vénusz–Mars sztéliuma a horoszkópban az ún., IV–X. életházakat fűzi össze, és a múltból hozott érzelmi minták, valamint a jövő felé vállalt felelősség közti egyensúlykeresést mutatja.
A Rák a gyerekkor, az érzelmi beragadás & trauma, a védelem iránti vágy.
A Bak ezzel szemben a felnőtté válás stációja; az időnek, a struktúrának, az alázatos munkának és a felelősségnek a tere.
A Bak Mc-be kapaszkodó Merkúr & Juno (és a napokban direktbe forduló Chiron) egyértelműen kijelöli az időszak célját: elköteleződni a tudatos érés mellett.
Felnöveszteni a gyermeket, miközben megtartod annak játékosságát és kíváncsiságát.
Miért félelmetes az elköteleződés?
Az elköteleződéshez való viszonyt nagyban meghatározza a korai kötődésnek a minősége.
Gyerekként még könnyű hinni, hogy amikor nagyok leszünk, majd szabadon fogunk kapcsolódni és képesek leszünk bátran megélni a közelséget.
Aztán – észrevétlenül – elkopik a befogadásra & intimitásra való képesség.
Ha a korai szülő-gyerek kapcsolat sérül vagy abban hiány keletkezik, felnőttként is könnyebb mindenféle félelmet és előítéletet társítani az elköteleződéshez:
– veszélyes,
– örök hűséget kér,
– nem biztonságos,
– kiszolgáltatottá tesz,
amely kész panelek és rögzült narratívák miatt egyre kevésbé tudod elképzelni, hogy a szabadság a kötöttségben is létezhet, s inkább elkerülöd a közelséget…
És paradox módon, a kötelékek nélküli boldogtalanságot éled.
A kötés, mint biztonság
Pedig ha belegondolsz, a (látszólagos) kiszolgáltatottság lehet maga a szabadság is, amikor a felelősség kockázatmentesen átruházható.
Az elköteleződés azt jelenti: "ezt választom" vagy "kitartok emellett", amely választás szólhat az adott pillanatnak is, amelyben nyitott vagy önmagadnak (és/vagy a másiknak) a felfedezésére, anélkül, hogy a régi emlékek vagy ítéletek mondatnák ki veled a szabályokat, vajon mi a helyes és helytelen.
A korlát lehet a biztonságérzetnek a kapaszkodója is.
Ami egy korábbi trauma helyzetben diszkomfort volt, mert azt üzente:
„kiszolgáltatott vagy”
„nincs hatalmad”
„kényszerítve vagy”.
Egy olyan helyzetben:
→ amire igent mondtál,
→ ahol van választásod,
→ ahol nem a bántás, hanem a szeretet a szándék,
akár egy megtartó keret is lehet, ami által ki tudod jelölni a határaidat és amiben meg tudsz határozódni.
Határok nélkül nincs biztonság
Az elkötelezettség sokszor azért válik traumává vagy megfojtó kötelességé, mert nem volt tiszta a szándék.
Nem lettek kimondva a határok.
A vágy mögött nem volt ott az egyenes „mit vállalok”.
Benned sem volt tiszta:
– neked mit jelent az elköteleződés
– mire mondasz igent
– mit nem tudsz vagy nem akarsz vállalni
A helyzetre vagy a kapcsolódásra ezért az elvárások vetülnek ki.
Nem az történik, amire vágytál, amiért újra aktiválódik a hit: „nem biztonságos kötődni”.
Először önmagad mellett elköteleződni
Ahhoz, hogy tiszta lehessen a szándék, először önmagadat kell kiismerned.
→ Mit szeretnél valójában?
→ Mire vágysz?
Az elköteleződés közelség, amely feltételezi az önmagaddal való intim kapcsolatot. Amíg a saját vágyaidhoz sem férsz hozzá, addig nem fogsz tudni szabadon létezni egy kötelékben.
Ezért az első igen mindig önmagad felé szól:
„Ne haragudj, hogy eddig egy alárendelt helyzetbe tettelek. Többet nem akarok az az ember (nő/férfi) lenni, aki…”
Innen indulhat az igazi intimitás.
A kimondott igen ereje
A Merkúr–Juno együttállás szóbeli elköteleződést kér.
A kimondott hang megpecsétel.
Határt húz a „lehet” és a „vállalom” között.
Mint a boldogító igen, ami két felnőtt ember konszenzusát és beleegyezését jelenti a tanúk előtt.
Amikor határozottan kimondod: „Emelett elköteleződöm", akkor nem a szabadságodról mondasz le, mindössze egy szerződéses keretet adsz a találkozásnak.
Az elköteleződés nem elveszi a szabadságot, hanem pont egy biztonságos teret hoz létre, amelyben a felek szabadon működhetnek és amiben bármi lehetségessé válik.
A valódi szabadság - amelyben már semmit nem kell visszatartani -, a két ember közötti egyenrangú viszonyban és a keretek által jöhet csak létre.
Nem repkedni tovább - egy belső elhatározás
A decemberi csoporttal felállítottuk a térben a téli napforduló képletét, ahol Juno ezt mondta:
„Egy éve csak repkedek. Mostanra nővé váltam, és már akkor is repülök, ha nincs szárnyam.”
A Juno most úgy döntött: megáll.
Mert már tudja, hogy a jelen idejű választása minden pillanatban korrigálható.
Bármikor, bármilyen helyzetben lehet nemet is mondani.
És ez maga, a szabadság!
De most lássuk meg, vajon mi tud kinőni a mai elhatározásból és a megfelelő szándékból!
Mi történik akkor, ha többé nem a múlt félelmei vezetik a lépéseket.
Nem a sebek írják a szöveget.
A múltba és a fájdalomba való visszajárás után végre a jóllét, a gyönyör, az öröm és a boldogság az új tanítómesterek.
