Veszta & Felszálló hcs | Mire vezeted a fókuszt?

A következő napokat a Halakban zajló Veszta-Felszálló holdcsomópont, valamint a Kosban létrejövő Vénusz-Chiron-Érisz tripla együttállás üzenetei határozzák meg.

A Vesztára gondolhatsz úgy, mint a Napnak – a mindent megvilágosító szent tűznek, a női párjára. Istennő aszteroidaként azonban ő egy sokkal lágyabb minőségként van jelen a pszichében.

Ha emlékszel, innen a Felszálló mellől indult el, majd tért vissza ugyanide a tolatása során a Merkúr, amellyel egy időben az összes személyiségjelölő bolygó is érintette a tengelynek az iránytűjét.

A holdcsomók csomópontot képviselnek a lélekúton.

Az útkereszteződésnek, illetve a választásnak a hívása továbbra is nagyon hangsúlyos a térben és mostanra talán egy fokkal tisztábban látod, hogy a retrográd időszak hova próbált terelni. A Veszta segítségével egy új megvilágításba kerülnek az elmúlt hetek tévelygései, és a direkt Merkúr miatt már a konkrét lépések is egyre inkább kezdenek kirajzolódni.

A karmatengely északi csomóját megvilágító Veszta halkan emlékeztet: bár a gyors bolygók elindultak a tavaszi ébredésbe, egyelőre ne siess, nehogy idő előtt kiégj!

És ne veszítsd el a benti fókuszt, hiszen van még itt munka.

A Mars uralma alatt létrejövő Vénusz-Chiron együttállás szerint vélhetőleg a születés (az első indulás), az erőhasználat, valamint az életbe és a maszkulinba vetett bizalom körül.

Nemrég jött velem szembe A rítus eltűnése c. könyv.

Az író, Byung-Chul Han szerint az eltűnő rituálék helyét a modern világban a szokások, a rutinok és az önoptimalizáló gyakorlatok veszik át. Ezért tűnhet úgy, hogy bár sok mindent csinálunk nap mint nap, mégis kevés dolognak van mélyebb jelentése vagy igazi súlya.

A rítusoknak a célja az lenne, hogy segítsenek kezelni az átmeneteket (pl. a születést, a felnőtté válást), de az ünnepeket vagy akár a mindennapok ismétlődő pillanatait is.

Han szerint azzal, hogy ezek a struktúrák ma feloldódnak a folyamatos teljesítménykényszerben és az állandó újdonságkeresésben, egyre inkább az instant élmények és az egyéni kifejezés felé mozdulunk el. Mindez elsőre felszabadítónak tűnhet, de valójában megszűnik az a közös keret, amelyben együtt értelmezhetnénk az életet. A rítusok által adott szabályok helyett ma inkább az impulzusok, a gyors változások és a személyes projektek határozzák meg a mindennapokat.

Han egyik legerősebb állítása az, hogy a rítusok eltűnésével a közösségi tapasztalat is meggyengül.

A rítusok ugyanis nem az egyénről szólnak, hanem pont arról, hogy mi emberek egy közös rendhez kapcsolódunk. Amikor ezek a formák megbomlanak, minden személyesebbé válik – de paradox módon: magányosabbá is. Az egyén látszólag folyamatosan építi önmagát, miközben egyre kevesebb közös idő és közös forma marad.

A rítusok feladata az is lenne, hogy az időt strukturálják.

A rituálék által annak lesz valamiféle kezdete, ismétlődése, ritmusa. Han szerint a mai világban az idő inkább folyamatos áramlássá válik, amelyben könnyen elsodródunk. Hiányoznak a valódi szünetek, a határok vagy a kiemelt pillanatok. Ezért érezhetjük gyakran, hogy a napok összefolynak. Amikor az élet azonban túl sebesen történik, az nem hagy maradandó nyomot...

Han arra figyelmeztet, hogy a rítusok hiánya jelentéshiányhoz és társadalmi fáradtsághoz vezethet.

Amikor meghalnak azok a rítusok, amelyek korábban keretet, értelmet és biztonságot adtak, s amelyek összekötnének minket egymással vagy a világgal, akkor az élet talán gyorsabb és rugalmasabb lesz, de könnyen elveszítheti a mélységét és a közösségi jelentését.

Ha mi nők például elfelejtünk kapcsolódni a nőiség szertartásaihoz, továbbá a saját ciklikus természetünkhöz, akkor nem fogjuk megélni magunkban a négy évszakot sem. Ha tovább űzzük a férfias és lineáris tempót, akkor az ősz és a tél stációinak - vagyis: a befelé húzódásnak és a befelé hangolódásnak sem tudunk kellő figyelmet szentelni. Emiatt kintről várjuk majd a problémáinkra a megoldást. Az orvost, a google-t kérdezzük, amikor betegek vagyunk vagy a chat gpt-től kérünk válaszokat, ahelyett, hogy a két tenyerünket az alhasunkra tennénk, mint az édesanya, aki ösztönösen érinti meg az ott növekvő magzatot.

A Halakban járó Veszta azt mondja, hogy ideje visszarakni a fókuszt a belső iránytűre!

Helyezd a két tenyeret a petefészkekre, mint amikor a füleidre húzol egy kagylót, és hallgasd meg a belső óceán hangját. Engedd, hogy itt születhessenek meg a válaszok, amelyek talán arra hívnak, hogy hozd le ide a tüzet a fejedből.

A tűz(hely) hagyományosan az otthon központja – a ház szíve, a család lelki & szakrális centruma. A régi magyar paraszti házban nem a tv-t raktuk a nappali közepére, hanem a kandallót. A tűz nemcsak a főzésre szolgált, hanem ott gyűlt össze a család.

A tűz és a női szerep szorosan összekapcsolódnak: az asszony maga a ház tüze, aki őrzi az otthon melegét, gondoskodik annak táplálásáról és így belőle indul ki minden. Aki őrzi a házi tüzet, az őrzi a családot és a hagyományt is.

A nő feladata nem csak a háztartás, hanem az otthon melegének fenntartása és a belső szellemi szentély tisztaságának a megóvása ugyanúgy. Az asszony tartja életben a tüzet, és ha a tűz kialszik, az a család széthullásának a jelképe.

A tűz életadó (ételt s meleget ad), tisztító (elégeti a rosszat) és védelmező (a ház szellemi védelme). A tűz szent erő, amiért sok helyen ma is tabu például a tűzbe köpni vagy szemetet dobni. A hétvégi csoport egyik fő témája volt, hogy félünk találkozni a bennünk lévő intenzitással & szenvedéllyel, pedig amikor kioltjuk magunkban a tüzet, akkor az élettel sem kapcsolódunk és körülöttünk minden elszárad.

A Veszta-Felszálló hcs az ’𝐀 𝐣𝐨𝐜𝐤𝐞𝐲’ (jel.: „Egy zsoké”) c. sabian szimbólumon időz.

A ló a tüzes ösztönöket, az érzelmeket, a vágyakat, a tudattalan hajtóerőket jelképezi.

A zsoké pedig maga a tudatos irányítás, a fókusz és a stratégia.

A lovat megülő ember irányítja az erőt, összhangban mozog vele, a finom jelek és a jelenlét által vezet, nem pedig agresszióból.

A szimbólum arra hív, hogy tanulj meg „lovagolni” a saját energiáidon - ahelyett hogy elnyomnád őket, dolgozz velük együtt!

Találd meg a tökéletes ritmust az irányítás és az önátadás között.

Ne fékezd meg a lovat, de ne is add át teljesen a gyeplőt.

A Veszta 2026. március 10-én lépett be a Halakba, ahol május 13-ig marad.

Legyen most a Belső Tűz a vezetőd.

Figyeld, vajon merre hív.

Emlékezz meg róla, hogy hamarosan ebből az energiából szülhesd meg az ÚJ Életet.