Pallasz a Kosban | A bölcsesség, mint védőpajzs

A Pallasz Athéné aszteroida 2026. április 26-án belépett a Kosba (korábban: 2022. február – április), ahol nemsokára a Veszta is követi majd. A két istennő most feltűnően hosszan, egészen a jövő év elejéig marad itt a Marsnak az uralma alatt, tanítva mindannyiunkat a puha & intelligens erőhasználatra.

A Neptunusszal, a Chironnal és a Marsnak a két nővérével: az Érisszel és mostantól már a Pallasz istennővel is a Kosban, a Belső Férfi többé nem akar harcolni.

Ennek az ÚJ Marsnak az erényövét a Szeretetet, a Gyógyulás, a Megbocsátás és a Bölcsesség emblémái díszítik.

A Pallasszal kézen fogva ő a bushidonak és a Csendes Harcosnak az útját járja, akinek erkölcsi és viselkedési kódexét:

Becsület,

Hűség,

Tisztelet,

Bátorság (félelem nélküli cselekvés),

Igazságosság (helyes döntések),

Őszinteség (szavak & tettek egysége)

és a határtalan Önfegyelem (érzelmek kontrollja)

határozzák meg.

Ez a Férfi már feldolgozta magában a szülői háznak a hiányát, ami miatt pillanatok alatt kellett felnőtté válnia.

Mára nem a gyerekszobában él, amely olyan volt számára, mint egy robbanásra való kukta belsejében lenni, ahol a feje felett anya és apa konstans párbaját kellett néznie.

Ez az élmény kicsiként megtanította az összes idegszálával, izmával és energiájával, a testének minden létező porcikájával, sőt, még a figyelmével is arra fókuszálni, hogyan lehet a végletekig bent tartani azt a gőzt és tüzet, aminek odakint lenne a helye. Ahelyett, hogy kimondta volna: "kussoljatok!", "fejezzétek már be!", "hagyjátok már abba!”, mindig csak nyelte és nyelte a pirost, mígnem a bőre is neonvörösen világított.

Amiért igazán soha nem tudta kifejezésre juttatni, kifújni, kihányni, kiüvölteni a frusztrációját, az feltódult a fejébe és elöntve az agyát egy villogó stroboszkóppá változott. A fiú egy ponton már nem is volt képes megkülönböztetni, van-e még csata vagy csak odafent folytatódik?? Ha egyedül is volt, a feje ugyanúgy zúgott tovább, mert a külső harc egy állandó belső feszültségként költözött át az idegrendszerébe, ahol a hangok megállás nélkül mondták tovább a magukét.

A fiúnak a teste is hamar megtanult az állandó harci készültségben és éberlétben lenni, ami később a kényszeres teljesítésbe és a túltolásba hajszolta: folyamatosan csinálni, mozogni, bokszolni, ütni kifelé ezt az egészet, hogy valahogy menjen már ki és legyen egy kis nyugta a zizegésből. A konstans "ott kell lenni" és sosem szabad nyugvópontra kerülni állapotból, ahol isten ments pihenni vagy aludni, hiszen bármikor történhet bármi.

Valóban nincs veszély?

Ezért is az állandó stadionvilágítás körülötte, hogy rendesen látható és kontrollálható legyen minden. Mint az éjszaka aktív vad, az üzenetekre, a történésékre lehessen instant és hiperaktívan reagálni, azonnal kattanni.

Mi ebből a kiút?

Hogyan kéne lejönni a fejből??

Mígnem gondolt egyet, s a fiú a kezébe vett egy tollat.

Nekilátott a kezét mozgatni és csak engedte, hogy azon keresztül kijöjjön, ami a torkában megragadt. És az az irdatlan vörösség a ceruza végén elkezdett kiömleni, folyamként áradni a papírra és a sodrásával magával ragadta azt a sok-sok mindent, ami korábban nem volt megfogalmazva, kimondva és fölszorult az agyba.

Már nem is figyelt arra, hogy mit csinálnak a kezei, vajon mit is ír, hadd jöjjön!

És menjen, menjen!

Végre egy kis nyugalom...

De a kisördög a háta mögül megint elkezdte basztatni: "ne állj meg, mert mi lesz!", "veszély van!", "menjél!", "mozogj!", "ne hagyd abba, csináld tovább!”, - s a fiúnak újra berobbant az agya és már készen is állt a harcra.

Ahogy felcseperedett, a saját maga megismerése került a porondra, aminek eredménye, hogy ma már nem kell minden percben emlékeztetnie magát arra, hogy nyugi. Nincsen veszély. Biztonságban vagyok. Minden rendben van. Megállhatok. Biztonságos megállni. Igen, ezt nagyon sokat el kellett magában ismételnie: "biztonságos megállni.”

Vége van a harcnak.

Nincs már mitől félni…

Ahogy a Férfi önképe napról napra reálisabb lett, mára felismerte, hogy mi az, amiben igazán tehetséges, rátermett és vajon mitől annyira vonzó. Hiszi, hogy minden adott benne a sikeres élethez. Többet nem tartja magát vissza annak elérésben, de nem is fárasztja ki a rendszerét a maximum teljesítményben.

Mostanra kinőtte az anyasebet.

A női oldalával megbékélt Férfi nem fél megélni a hibáit és azokat meri nyíltan & őszintén kommunikálni.

Már képes megmutatni a sebezhetőségét.

Nem fut el a saját érzelmei elől, ezért a kapcsolataiból sem próbál védekezésből kitávolodni.

Bízik saját magában és másokban is.

Nem tart attól, hogy majd elhagyják és egyedül marad.

A szexben nem a csúcsra, hanem a mély kapcsolódásra törekszik.

A másikban nem egy bólogató nőt, hanem az egyenrangú társát keresi.

Ez a Mars megjárta a múltnak a karmáit, s mára kimerült a katonaszerepben.

Többé nem a várfalak mögött ül, hanem bátran kinyitja a kapuit.

Ismeri a saját szeretetnyelvét és most szívből ki tudja mondani a Nőnek, hogy szeretlek, anélkül, hogy ez a szó fennakadna a torkán.

A példaképek hiányában saját maga számára képzelte el, hogyan is néz ki a boldog otthon, ahol már a nyugalom & elfogadás van.

Az istennő energiájában fürdőző Kos számára többet nem a csapkodás jelenti az erőt - azt nem kívánja fizikailag túlhasználni, sem pszichikailag alulműködtetni. Inkább az erőegyensúlyra törekszik, ami olyasmi, mint az őrláng.

Ez a Mars az erejét nem az izomtömegben, hanem a szellemi ugrásokban méri. Nem játszik hülyét, vakot, naivot csak azért, hogy a környezetét biztonságba helyezze. És nem gyűjtögeti magában évekig a bosszút.

Őt nem elégíti ki a férfitársakkal való háború.

Egy másik élőlénynek a kicsinálása és levadászása.

Sem a Nőnek az elnyomása, eltaposása.

„A valódi nyerés nem a fizikai dominancia, hanem az elmének a győzelme.” – vallja.

És bár az agya matematikai, aminek segítségével képes gyorsan meglátni a trendeket, közben kapcsolatban van a kreativitásával is: verseket ír, színez, tanul, olvas, ismeri és érti a szimbólumok világát.

A Pallasz megtanította számára, hogy a legnagyobb kevert harcművészek a sakkozók, akik szemtől szembe győzedelmeskednek és egyértelműen megmutatják, ha az ellenfél mégsem annyira jó. Az eszességükkel bizonyítják be feketén-fehéren, hogy ki az okosabb, a jobb és a felkészültebb.

Ennek a Férfinak a véres küzdelmek által kellett belátnia, hogy az ösztönös harc kicserélhető a békére.

Azt nem kell már folytatni se a főnökkel, se a partnerrel, se a boksz zsákkal, sem pedig önmagával.

Be lehet fejezni.

Nem kell mindig erősnek lenni.

A korábbi mottóját, miszerint "minden nap egy háború", végre elégette.

Az új jelmondata: „A legnagyobb harcos az, aki önmagát legyőzi”.

Ez a Férfi meghaladta önmagát.

Egyensúlyba hozta magában a nőit és a férfiast.

Levetette a kemény vértet, mert számára a védelmi pajzs már a saját bölcsessége.

Nemes lovagként most a bal térdére ereszkedik és meghajtja a fejét, a Szív előtt.