Nyilas Újhold

Egy nappal azt követően, hogy elérte a Nyilasnak a határát, 2022. november 23-án, éjfél előtt három perccel, a Nap összeölelkezik a Holddal, vagyis kiteljesedik az Újhold a Nyilas 1. fokán, egyben a Skorpiónak az ollójánál. A Nyilas háza most sűrű, hiszen a képletben, a 3-as ház legvégén álló Nap és Hold után, közel az Ic-hez (gyökérpont) vannak ugyanitt a Vénusz és a Merkúr is. Az utóbbi uralja a mostani Újholdnak a horoszkópját, amelynek az aszcendense a Szűzbe, a koronája pedig egy másik merkúri jegybe, az Ikrekbe ér, ahol a Mars végzi a tolatását (lsd. elmúlt napi írások).

A határ a csillagos ég.

A személyiségjelölők már hetek óta közel haladnak egymáshoz, ezért a Nyilasba is majdnem egy időben érkeznek: a Vénusz, november 16-án, a Merkúr, november 17-én, a Nap pedig november 22-én éri el a jegynek a határát, amelynek az első fokán pontosul be a szerdai Újhold, vagyis a Nap-Hold együttállása. A csillagképet tekintve, az égitestek most a Skorpió ollójánál vannak és ebben az elvágás-minőségben fürdőzik meg az Újhold maga is. A táguló energia által kifakadhatnak a gennyek, a feszítő pattanások és amputálhatók az elhalt részek. A Merkúr, majd november 25-én, a Vénusz, november 26-án, a Nap pedig december 4-én lép balzsamos fényszögbe a Chironnal, a Sebesült Gyógyítóval.

A Nyilas Újhold képletének az aszcendense a Szűzbe lóg, amiért a most kezdődő holdciklusnak a horoszkópját a Merkúr uralja. A „szűz” szó magával a 𝑡𝑖𝑠𝑧𝑡𝑎𝑠𝑎́𝑔gal analóg. A jegynek a mélyebb üzenete tehát a méregmentesítés, a kiválogatás, valamint a szellemi rendrakás és egyfajta tudati rendezettség. Vajon Rend és Tisztaság van az életedben vagy szükséges most a belső takarítás? Miként vetül ki mindez a mindennapokra: fokozott rendmániában vagy alapos rendbetételként?

Az Istenek Hírnöke (hétfő óta) szorosan a Vénusz mellett ül, a képletnek a IV. házában (Ic), a Nyilasban. Velük szemben, az ábrának a koronáján (a Merkúrnak a másik otthonában, az Ikrekben) tolat most a Mars (lsd. tegnapi írás). Van tehát egy határozott merkúri, egy magasabb beavatói jelenlét azzal, hogy a főtengelynek a végpontjai a kommunikáció bolygónak az uralma alatt vannak (Asc=Szűz, Mc=Ikrek). Közben a Merkúr a Nyilasban, a lehető legtávolabb van a saját bázisától. A Nap és a Hold az ábrának szintén a legalsó pontján vannak.

A Nyilas Nap idején ünnepeljük évről évre az adventet, amikor a hosszabbodó éjjelek mögött a Fény, egyre beljebb vonul. A készülődés időszaka néhány évtizede még nem az év végi hajtásról, a shoppingolásról meg a Black Friday-ról szólt. Az advent, a hangolódásnak, a hitnek, a reménynek, az optimizmusnak, az örömnek a néhány hete. Várjuk az üdvözítő hírt, hogy a Fény megszületett. A ropogó tűz a kandallókban meleg fényt áraszt. Az otthonokban terjednek a finom illatok, a halk zenének és a beszélgetéseknek a hangja száll. A család összegyűlik és történeteket oszt meg egymással, közösen süt-főz, takarít és szépre teríti az asztalt.

A Nyilasban, mindig ott van a lehetősége a túltolásnak, a fölösleges költekezésnek vagy az ideális ünnepi kép hajszolásának, hiszen a jel alapminősége a tágulás, a hízás, amit az itt álló Vénusz most fokozhat. A harmóniára való törekvés miatt lehet benned egy olyan magasztos kép is, amelyet nem találsz meg a hétköznapi, az anyagi világban, amiért kialakulhat az eltávolodásnak a vágya. Mellette a Merkúr, vagyis a lineárisan gondolkodó elme, hajlamosíthat arra, hogy csupán magad elé láss. De emlékezz, hogy a nyilat lehet a Tejútnak, a Határtalanságnak, az Égnek az irányába is célozni. A kifelé való pazarlás és költés helyett, mindig választható a belső kiterjeszkedés. A Nyilas Ic-nek az ellenpólusán, az Ikrekben hátrál a Mars: a rohanás, az erőszakos hajtás, az energiának a szétesését, irányvesztettséget, kételyt eredményezhet csak.

A Nyilas, a kiáradásnak a minősége, ami a IV. házban a belső otthon, az érzelmi biztonság, a táplálás, a család, a hon, a biztos öl felé fordítható. A Merkúr, a Nyilasban a jóleső izgatottság, a gyermekies kíváncsiság, az ugrándozás. Az a fajta érzés, amit még kisgyermekként a karácsony vagy a születésnap előtt tapasztalhattál. A szívdobogás, a belső melegség, hogy valami jó közeledik. Mint amikor a vendégeket, a kedvenc távoli rokonokkal való találkozást várod és érzed, hogy valami igazán jó dolog fog történni. Amint az egész család együtt van a nappaliban, és a feltétel nélküli szeretetnek a terében, annak a biztonságában, teljesen elengedheted magadat. Dobolhatsz, táncolhatsz egy infantilis kis majomként, nem túl erőszakosan, kedvesen követelve ki a többiek figyelmét. Hiszen olyan jó dolog együtt játszani! Tudni, hogy a sokféle energia és cél megférhetnek egymás mellett egy térben: apa, anya, testvérek, az érzelmi bölcsesség, a játék meg a kaland. Az a fajta otthon érzés, amelybe beguggolhatsz, ha már kipörögted, kikalandoztad magadat. Hiszen az álmok, innen, ebből a stabil belső bázisból indulnak. A jövő, odabent, a békében születik. A ráérzésben megjelenik a tudatosítás, amelyet a remény érzése, majd a részletes tervezés követnek. A tágulás, az utazás, az új tapasztalatok gyűjtése, a tanulás, majd ebből kezdődhetnek.

A Nyilasnak, ezért ennek a Sötétholdnak is az ura, a Jupiter, amely az Újhold pillanatában stacioner, vagyis irányváltásra készül a Neptunusznak a szomszédságában, a képletnek a VII-es házában. Összegezve a fentieket, az elkövetkező holdciklusban, a lezárás, a levágás, az elengedés, a szellemi rendrakás és kiválogatás, a méregmentesítés kerülnek a fókuszba, amelyek érintik a külvilági és a családi kapcsolódásokat, a múltat, a gyökereket, és az azokkal kapcsolatos, az eddig igaznak vélt hiteket. Lehetőség van az alapoknál rendet tenni, és egy távolabbi, egy magasabb nézőpontba kihelyezkedni, valamint az előremutató dolgokra átrakni a fókuszt. A Nyilas analóg 9-es házban áll jelenleg a sorsiránytű (Felszálló holdcsomó) az Uránusszal, tehát most a magasabb szellem, a hit, a belső bölcsesség és az igazság vezérelnek a belső stabilitáshoz és otthonhoz.

𝘼 𝙅𝙪𝙥𝙞𝙩𝙚𝙧 𝙙𝙞𝙧𝙚𝙠𝙩𝙗𝙚 𝙛𝙤𝙧𝙙𝙪𝙡 𝙖 𝙃𝙖𝙡𝙖𝙠𝙗𝙖𝙣

A holdnak az ura, a Jupiter, amely most lágy fényszöget is vet az álláshoz, egy órával az Újholdnak a pillanata után vált irányt a Halakban. A belső növekedésnek, tehát a retrográdnak az időszaka után, lassan a külső tágulásnak jön el az ideje, amely a lehetőségeknek a formáját ölti azon az életterületen, ahol a Jupiter áthalad a horoszkópodban. A bolygó, a Halaknak a legvégéről, a Kos 00. fokáig lépked decemberig. Az előre lépésnek a megszületése már érik, de a Mars hátrálása miatt azt sürgetni tavaszig még nem érdemes.

A Jupiter azt mondja, hogy „hatalmas, higgadt, nyugodt, kiegyensúlyozott, stabil erőforrás vagyok. Idős, vagyis picit olyan, mint egy nagymama, akire fel lehet nézni és aki köré odagyűlnek a tudásra szomjazó nebulók a bölcsességért. A kapcsolódást velem ki kell érdemelni, az egy folyamat. Hatalmas szeretetet és nyitottságot árasztok, befogadó, ölelő minőség vagyok. Szívesen adom tovább a tudásom, a tapasztalatiam, vágyom átadni mindazt, ami bennem van. A bölcsességemért cserébe viszont tiszteletet várok és az irányomba neked kell megtenni az első lépést. Nálam van az információ, amivel tovább tudsz haladni, sokat lehet tőlem tanulni. A tapasztalást, a pofonokat viszont magadnak kell begyűjteni, a tanulás útját magadnak kell végig járni. A tanárodat, a gurudat, aki utat mutathat, ne ott kutasd, ahol elsőre gondolnád. Figyelj magadra és odatalálsz a célodhoz! A tanácsom, hogy ne bonyolítsd, ne agyald túl a dolgokat. Vigyázz, ne vessz el a részletekben. Mindig tartsd a szemed előtt a távlatokat, hiszen a magasabb nézőpontból láthatod jól az egészet, a nagyobb képet! Ha elvesznél, nézz magadba, mert beléd van kódolva a Valódi Ismeret, az Igazi Bölcsesség, a Hit és az Igazság. Amit el tudsz képzelni, az meg is valósul.”

𝘼 𝙉𝙮𝙞𝙡𝙖𝙨 𝙪𝙧𝙖, 𝙖 𝙅𝙪𝙥𝙞𝙩𝙚𝙧, 𝙚𝙜𝙮𝙪̈𝙩𝙩𝙖́𝙡𝙡𝙖́𝙨𝙗𝙖𝙣 𝙖 𝙉𝙚𝙥𝙩𝙪𝙣𝙪𝙨𝙨𝙯𝙖𝙡 𝙖 𝙃𝙖𝙡𝙖𝙠𝙗𝙖𝙣; 𝙐𝙧𝙖́𝙣𝙪𝙨𝙯 𝙚́𝙨 𝙖 𝙁𝙚𝙡𝙨𝙯𝙖́𝙡𝙡𝙤́ 𝙝𝙤𝙡𝙙𝙘𝙨𝙤𝙢𝙤́ 𝙖 𝙉𝙮𝙞𝙡𝙖𝙨 𝙝𝙖́𝙯𝙖́𝙗𝙖𝙣

A Nyilas, a kiáradás, a belső tereknek a kitágítása, a hízás, a magasabb, a tágabb nézőpont, valamint az új igazságoknak a kutatása. A Nyilas csillagképe (nem a jegy) mögött található a Tejút, ami a galaxisunknak a központi magja, a Fénynek a bölcsője. A Nyilas Nap idején van az advent időszaka, amikor a Fény, befelé tágul. A világi tükröződése ennek az energiának, amikor távoli célokat hajszolsz vagy elutazol, tehát kihelyezkedsz egy másik helyszínre az életedből. A messzi tájak, a kalandvágy, a tanulás, a nyitás, az élet nagy kérdésein való merengés, az új hiteknek, a nyelveknek vagy más kultúráknak a beengedése, a spirituális érdeklődés, a vallások, valójában ennek a belső nyújtózkodási vágynak a kivetülései, mondhatni, hogy az öntudatlan megélései.

„Szabadságot, terek érzek, mintha egy repülő kifutópályáján lennék. Amerre csak nézek, körülöttem mindenhol teresség, tágasság van. Egy széles horizont, amelyben egyetlen dolog biztos: az előre. Ebben a sávban van egy nagyon határozott előrefelé irányultság, hogy merre van az arra. Kicsit ambivalens, mert a toronyiránt vonalban szűkösség van, miközben körülötte minden széles. Látom a repülőm orrát, készen állok a felszállásra.

Az irány az nyílegyenes, határozott. Céltudatos vagyok. Azt nem tudom, nem látom, hogy hova tartok, de oda nagyon megyek! Miközben az égbolton repkedek, tágulok, látom magam körül a felhőket. Egyszer lebegek, aztán irtózatos sebességgel jönnek szembe a ciklonok, majd eső, aztán napsütés váltakoznak, és én csak suhanok óriási tempóban. Visz előre az orrom, a propellerem. Ezek váltakoznak: elúszkálok vagy sebesen száguldok. Azt nem tudom, hogy mi hajt előre vagy hogy hova haladok, mert nincsen céltábla előttem, csak követem az orrom. Élvezem az utazást, még a biztonsági öveket sem kell becsatolni.

Mintha most lezuhantam volna vagy kényszerleszállást hajtottam volna végre, mert a gépem az orral a földbe fúródott. Lassan elkezdett rozsdásodni, rothadni a szárnyam. Azt érzem, hogy pofára estem, ami elvette a kezdeti lendületet, a lelkesedést. Jobb volt a haladás, még akkor is, ha nem volt tuti, hogy hova visz. A földbe cövekelve viszont olyan, mintha leszúrtak volna egy karóként. Ahogy leértem a földre és itt állni kell, olyan, mintha bebetonoztak volna, borús lett minden. Nem természetes számomra a nem haladás, és a nem csinálni semmit. Nekem a levegő az elemem! Két lábbal a földön állni fárasztó, mindjárt elpusztulok. Nem látom innen a kiutat és erőm sem maradt dobbantani. Szinte kiment belőlem az élet. Most időre meg új tervekre, ötletekre, egy másodpilótára van szükségem, aki foglalkozik helyettem a rendszerrel, a tervezéssel, a beprogramozással, az úticéllal, mert bennem továbbra is csak a mindenáron előre van. Az indulás előtt viszont még össze kell hegeszteni a roncs darabokat, és idő kell majd ahhoz, hogy feledésbe merüljön a zuhanásnak az élménye.

Az egyenes a gyökér és a korona közötti tengelyen van és felfelé tart!

Ahogy most csak mély lélegzeteket veszek, egyre tágulok. Jó így lenni és már nincs is bennem nagyon, hogy mennék valahova. Beláttam, hogy bárhova mehetek, bármeddig nőhetek, mert nincsen kijelölve számomra semmi konkrét. Nem valami megfogható dolgot vagy célpontot kell keresnem, vagyis nem az élet szokásos témáiban kell kutakodnom, nem afelé kell tágulnom!

Mivel mindenben ott vagyok, minden ÉN vagyok, ezért bármit választhatok, bármibe belehízhatok. Nem is kell azt minősíteni, megnevezni, kimondani. Határtalan energia vagyok, mégis mintha egy körülhatárolt tengelyben lennék. Az energiám ebben az egyenesben van. Olyan, mint a megtartó Tejút.

A lineáris, a beszűkült gondolkodásomnak eddig az előre volt az egyenes, de az valójában a gyökér és a korona közötti tengelyen van és felfelé tart! Ez persze nem zárja ki az előrehaladást sem. De ebben a térben már nem a részeken van a fókusz, illetve a darab, az része az egésznek. Az egész pedig áthatja a részeket.”