Neptunusz & Veszta | Fókuszálj a Szeretetre

A Nap 2026. május 21-én megérkezik az Ikrekbe, és péntekre máris együttállásba lép az Uránusz-Sednával. Ugyanezekben az órákban a Veszta utoléri a Kos Neptunuszt (és tágan a Szaturnuszt). Míg az előbbi találkozó a szellemi, a Veszta-Neptunusz együttállás pont az érzelmi fókuszt & felébredést erősíti.

A Kosban áthaladó bolygók egyúttal mindig a túloldalt, vagyis: a Vénusznak a házát, a Mérleg jegyet is aktiválják. És bár utóbbi az asztrológia szerint a kapcsolatokat képviseli, nem árt emlékezni, hogy a horoszkópnak minden pontja az ÉN-t mutatja.

A Kos Neptunusz éveiben a korábbi koncepció, miszerint vannak a többiek vagy a más emberek, meg Te, végleg megszűnik.

Világossá válik, hogy az Ő + ÉN, tehát a két embernek a képe, csupán illúzió.

Mert amikor egy másik emberrel játszol vagy a társakon keresztül kreálsz magad elé helyzeteket, valójában a saját részeiddel találkozol. A külvilági projekciók addig jönnek a látókörödbe, amíg a benned lévő bizonyos aspektusokkal abba nem hagyod a harcot, és amíg nem tudsz/akarsz ránézni azokra szeretettel.

A Kos-Neptunusz évek célja, hogy visszatereljenek az önmagaddal való Egységbe.

Azt gondolhatod, hogy ezek a belső szereplők talán valami „sötét” és „szemét” kategóriát jelentenek, de ez nem feltétlenül van így.

Van, hogy pont a fényes és szerethető részeket a legnehezebb befogadni és újraintegrálni.

Ha korábban elfelejtettél bármelyikkel is EGY lenni, akkor az előtted lévő projekciós vásznon kapod majd meg azokat a kapcsolati tapasztalásokat, amelyek addig fognak megint és megint emlékeztetni, míg bele nem tudsz nézni a másik szemében található tükörbe és a legnehezebb közepén is azt nem mondod: „Szeretlek”.

Vagy amíg a „minden és mindenki tükör” fogalma nem valamiféle gondolatiság lesz, mert már ténylegesen és minden szituációban magadként fogsz ránézni a többiekre.

Ahhoz, hogy Te magadban akkor is elfogadásban légy, amikor a másik üvölt, a falhoz tol és véresre pofoz, először idebent kell tudni megtapasztalni a Szeretetet. És nem csak a jóga órán, hanem pontosan azokban a jelenetekben, amikor ez a legnagyobb kihívást jelentené.

Abban a pillanatban, ahogy elfogadtad magadban azt a minőséget, amit a másik ember képvisel, meg tudod mellette tapasztalni az elvárásnélküliséget is.

Az antihős, az ellenpár kipukkadhat.

Az ő jelenléte abban az értelemben már mindeggyé válik, hogy többé nem akarsz majd rá érzelmileg reagálni.

A szíved helyén most egy fekete lyuk. van.

Folyik benned a harc és ingázol: az energiáddal egyszer hagyod, hívod, aztán megint el akarod tolni. A másik mindig csak a falig jöhet, aztán vissza kell dőlnie hátra. Közben folyamatosan erőt kell kifejtenek ahhoz, hogy ne lépjetek ki a kapcsolódásból és egy bizonyos pontra ne távolodjatok el, de végül túl közel se kerüljetek.

Vedd észre, hogy ezt az egészet Te mozgatod.

És, hogy a száműzött részednek ez rettenetesen fáj.

Nem érti, miért van kitagadva.

Arra vár, hogy meglásd.

Beengedd.

Szeretne végre beállni a maga biztos pozíciójába és a helyére.

„Miért akarsz ellökni? Miért ijeszt meg, ha stabil vagy(ok)? Miért nem engeded nekem, hogy a helyemen legyek??” - kérdezgeti.

Ahogy a mellkasa a karokkal együtt le van kötözve, a tükörben arra szeretne rámutatni, hogy nem tudod a szívedet kitárni.

Mint a kos az agancsaival, a fejével próbál kopogtatni és döngetni a köztetek lévő ajtón, de hiába.

Így nem ér el.

Hiszen csak a fejben megy köztetek a harc.

Ez a férfi/marsikus energiának az alulműködése: nem kapcsolódni a szívből, helyette csak az elme párbajokat vívni.

Egész életedben ez elől a minta elől futottál!

Nem akartál olyan társat, aki majd úgy bánik veled, mint az apád.

Megpróbáltad a fejből kitalálni, hogy majd milyen kapcsolat lesz neked a jó:

„Csak olyan ne legyen, mint apa!”.

Mindeközben csak a szívedben felejtetted el megfogalmazni, úgy igazán mire is vágysz.

Az a részed maradt élő, aki az önvédelemből kicsiként a fejébe ment, és aki ma is onnan nyomja az életet, miközben lezárja a szívét. Ám ez a személy mindössze olyan kapcsolódásokat képes behívni, akikkel idefent lehet kapcsolódni. És onnan mennek továbbra is a bántások, mialatt a szíve mindenkinek üres…

„De jó lenne innen!” – és mégse sikerül.

S ez fáj.

Mélyen legbelül a szívedből szeretnél élni!

Ez egy így önárulás!

Most itt áll előtted.

Rá tudsz nézni arra, akit nem tudsz elfogadni és akivel harcolsz?

Vissza tudod fogadni??

Eggyé tudsz vele válni?

A szeretet vár rád, ha végre leengeded a kardot…

Ez a belső részed szeretné már kitárni a karjait és nyitott szívvel ölelni magához a világot.

Szedd le róla a köteléket! Talán minden nap le tudsz tekerni egy újabb és újabb réteget...

A köztetek lévő falból néha kiveszel majd egy-egy téglát.

A tempó mindegy, a lényeg, hogy kezdd el a közeledést.

Itt van ugyanis a nyugalmad, amit egyelőre nem találsz, mert a lyuk van a helyén. Rakd ide minden órában a kezedet! Vezesd ide a fókuszt, hiszen a mellkas közepéből kezdődik minden.

Kapcsolódj és beszélj minden emberrel - meg persze magaddal - is innen.

Bocsáss meg azért, hogy mostanáig bezártad magadat a Szeretetnek!

Hogy a fölösleges dolgokkal foglaltad le a figyelmedet, és a teljes kimerülésbe vitted magadat.

Amiért a fejedbe költöztél, csak hogy ne kelljen megélned annak a fájdalmát, hogy mennyire lelakatoltad a szívedet.

Az előtted álló kép hív, hogy fordítsd visszza a figyelmedet magadra. Önmagadnak a szeretetéhez szeretne visszahívni! Arra mutat rá, hogy foglalkozz a benned dúló harccal. A lelked mélyén már a nyugalomba vágysz, ami nem más, mint a Teljesség.

Ezt hívjuk az asztrológiában Neptunusznak.

A vallásban Jézus Krisztusnak.

Ez az a Tiszta Szeretet, amiből érkeztél....

Ám ide nem tudsz részekben megérkezni, csakis egészben, teljesben… Akkor tudsz hazamenni, amikor a kitagadott, leválasztott részeidet karon fogod. Ha abbahagyod a küzdelmet és mindenre & mindenkire a Szeretet szemüvegén keresztül nézel. Így a legnagyobb káosz közepette is békében leszel, mert már belülről alakítottad át az érzelmeidet, ezáltal pedig a valóságodat.

A tükörre csak addig lesz szükség, amíg egyedül nem látsz rá magadban a fentiekre.

Amíg nincsen benned egyetlen feltétel sem önmagad vagy a többiek felé.

Nincsenek elvárásaid az élettel szemben.

Itt középen, hidd el, megszűnik a két-ség vagy a kérdés.

És nincsen már két személy se.

A másikra a Fényen keresztül nézel, ami segít meglátni, vajon mit képvisel benned.

És mivel magadat szereted, őt is szeretni fogod.

Ott állsz az életed legnagyobb viharjában. A másik olyan dolgokat mond, ami a legeslegjobban fáj (egy részednek!) és Te azt érzed: „Elfogadlak”.

Már csak azt a koncepciót kell lebontani, ami azt mondatja benned, hogy ezért még bármit tenned, oldanod, és terápiáznod kellene.

Csukd be a szemedet és érezd a szívedből kiáradó melegséget.