Nap-Hold szextil

Az alábbi galaktikus utazás során, a Halak Hold és a Bak Nap beszélgettek. A Halak jegynek az öntudatlan működése a kimenekülés a realitásból, amely megnyilvánulhat függőségekben, szubsztanciáknak a használatában, módosult tudatállapotokban, elvágyódásban stb. Neptunuszi (Halak-analóg) minden vegyület, drog, gyógyszer. A Halak, magának a magzatlétnek, az egységállapotnak, az összeolvadásnak az emléke. A burok, az elvonultság, a kórház, az ashram, a magány, az elefántcsonttorony. A Hold pedig a saját érzelmekhez való hozzáállást, viszonyt mutatja a horoszkópban. A Halak Hold a lenti történetben egy olyan tanult működést fedett fel, amelyben a vendégem úgy tudta megvédeni magát a fájdalmas helyzettel járó nehéz érzelmektől, hogy bevonult a saját maga által létrehozott világába. A burok viszont a „jó” dolgokat is távol tartja. A konzultáció során azt néztük meg, hogy milyen a Holdnak az a működése, amely már a gyermekkori programozástól mentes.

"Épp készülünk összeolvadni: bizonyos részek már narancssárgák, zöldek."

𝗛𝗼𝗹𝗱: „Olyan, mint egy hullámzó tengeren. Ingázom, hullámzom, csapódom a csónak egyik végéből a másikba. A fejembe összpontosul ez az élmény. A homlokomban érzem a szédülést, a hányingert, a vibrálást. Muszáj megállnom, mert beleszédülök. Kicsinek érzem magam, sírhatnékom van. Valami elszomorít, meghökkent, amitől most hátra akarok lépni. Egy térben vagyok másokkal, egy férfi és egy nő van még itt. A háttérből valami olyasmit látok, ami nekem nem jó. Mint egy megszeppent kislány, állok a sarokban. A kezdeti érzelmi hullámból most hirtelen lefagytam. Még a levegő is beszorult a tüdőmbe, teljesen elszorult a mellkasom. A lélegzetemet visszafojtva csak figyelem, hogy mi történik. Veszekednek felettem, de nem tudok mit reagálni. Itt van ez a kétszereplős történet előttem és én csak belekerültem.

Mintha ennek a hatására tanultam volna meg lefojtani az érzéseimet. Nem reagálhatok, hiszen akkor én is bevonódok ebbe a történetbe. Ezért inkább LÁTHATATLANNÁ TESZEM MAGAMAT. Kivonom magam ebből a világból. Olyan érzés, mintha egy láthatatlan energiaburkot varázsoltam volna magam köré és itt végre fellélegezhetek. Kiléptem egy másik univerzumba. A SAJÁT UNIVERZUMOMBA: egy mesevilágba. Ez a burok lezárta a veszekedéseknek a hangját, annak a lehetőségét, hogy mások bevonjanak egy olyan szituációba, amiben nem akarok részt venni.

Bekerültem ebbe a bubble-ba, ahol gyönyörű fehér fények vannak, tiszta a levegő és szabadon lélegezhetek. Olyan, mintha a fejemre került volna egy nagy fülhallgató: többé nem hallom, ami a burkon kívül történik és itt biztonságban vagyok. Megszűntek az érzelmi hullámok, a légzéselakadás és teljesen nyugalmi állapotban vagyok. Mint amikor egy kisgyereket elvisznek egy fesztiválra és a fejére rakják a fülhallgatót. Ez a gyerek látja maga körül a sok embert, a történéseket, hogy zajlik a világ, de ő a MAGA KIS VILÁGÁBA kerül. Úgy érzem magam, mint egy kis buddha, aki ül ebben a fehér burokban. Teljesen LEZÁRTAM A KÜLVILÁGOT: se hang, se szag, semmi nem jön onnan. A magam burkában, mintha visszamentem volna az anyaméhbe, szemlélődök ebben a csodás csendben. Megszűnt mindenféle érzelmi fenyegetettség, stressz, zaj, bántás.”

Most mintha egy lágyan ringatózó vízben - tengerben, óceánban, egy óriási víztömegben, feküdnék. Minden nagyon nyugodt. Naplemente van, rózsaszínes az ég. Csak lebegek a vízen, SÚLYTALANNÁ VÁLTAM. Határtalan biztonságérzet, MEGENGEDÉS árad szét bennem. Mint amikor rábízod magad valamire. Mintha eggyé válnék a vízzel és valami hal lennék vagy sellő: a víz alatt is tudok lélegezni. Úszom a mélységbe, de most a sötétség is nyugodtságot áraszt, bizalomkeltő. Gondtalanul, szabadon ficánkolok. Talán az anyaméhben lehetett hasonló érzés, ez a fajta VÉDETTSÉG. Hogy nincsen semmi fenyegetettség, csupán a végtelen áramlás, az EGYBEOLVADÁS, az ÖNÁTADÁS, a nyugalom.”

Nap-Hold szextil: Síva és Saktí tánca

𝗡𝗮𝗽: „Mintha egy király vagy királyfi lennék. Látom, ahogy pompáznak a kövek a koronámban. Nagy, sárgás fényben tündöklöm, ragyogok, világítok. Alattam van a kékség. Mint a yin és yang: a képnek az egyik fele erős világossárga, a másik pedig lágy kék. Épp készülnek összeolvadni: bizonyos részek már narancssárgák, zöldek. Nem különböző anyagnak, tűznek vagy víznek látom magunkat, hanem színeknek, érzeteknek, amely mintha ÖSSZEFOLYNA, VEGYÜLNE, ÖSSZEOLVADNA, ÖSSZEKAPCSOLÓDNA, EGGYÉ VÁLNA.

A MindenEgy. Látom, ahogy a részem, ennek a közösnek a része lett. NEM VESZTEM EL, MÉGIS EGY LETTEM.

Nem is akarom definiálni, hogy mi vagyok: herceg, víz, vagy sellő vagy fény, mert most mind vagyok. Mintha mindez már egy színtelen fehérséggé kezdene átalakulni. Megszűntem ÉS létezem. Nincsenek határok, egyben vagyok valamivel, ami nincs is, meg van is. Amit az elején láttam, tapasztaltam, aki voltam, már rég nincs, de ÉN mégis vagyok. Mintha levegő, egy színtelen, szagtalan LÉTEZÉS LENNÉK. Semmit nem akarok, nem várok, csak vagyok.

Ez a kulcs: a keletkezés, az eggyé válás, a megszűnés és a létezés.

ÁtLÉNYegülés.

A létezést egy szóban ki tudnám most fejezni: vanság. Ennyire egyszerű, nem kell túlbonyolítani. Lebegés. Súlytalanság. Nincs és minden van. A női és férfi egyesülése megtörtént. A Tantra, a Biblia a Buddha mind erről az állapotról beszélnek. Jöttünk, láttunk, egyesültünk, vagyunk. Olyan egyszerű, de hogyan is lehetne mindezt átadni?? Az elme mindent túlbonyolít, pedig a felébredésben semmi bonyolultság nincsen.

Üldögélni a csendben, a létezésben. Ez a gondolattalanság elképesztő! Ilyen volt a legelején a burokban is, de ott még nagyon kicsinek éreztem magam és bennem volt egyfajta kizárásos élmény. Itt viszont már szabadság van, mert nem kell valamit kívül tartanom. A középpontomban vagyok és körülöttem bármi történhet, az engem nem fenyeget. Ebben a buddha és lebegés állapotban már MEGSZŰNT A BÚRA és csak a HATÁRTALANSÁG VAN. Totál semmi nincs. Egy gyógyító állapot, amiben még a sejtjeim is gyógyulnak, lebegnek, ahogy tisztul bennem minden. Mintha megújulnának a részeim, egy új lény születik. DNS konfiguráció. Mintha lenullázódna minden, ami eddig volt. A tudatos létezésnek az öröme. A SatChitAnanda. A kétoldalúságnak az összeolvadása, egybeolvadása. Angyali szárnyalás. Univerzumokon át repkedek, hol sötétebb, hol világosabb és mindenféle színeket tapasztalok. Úgy van mozgás, hogy közben mozdulatlan vagyok. Repülés a galaxisban. Abszolútum. Mintha én lennék az Univerzum.”