Merkúr vs. Neptunusz | Könnyül a lélekcsomag

A Merkúr (a Szaturnusszal való szembenállásból) érte el a Mérleg jegy küszöbét. Az október elejéig tartó tranzitját pedig a Kos nullán álló Neptunusszal való oppozícióból indítja, amely a külvilági kapcsolódások tükrében hozhat a felszínre régi emlékeket, lelki lenyomatokat - az önmagaddal és az új utaddal való mélyebb összeolvadás felé vezetve.

„Mintha egy erős növény vagy fa lennék - érzem a törzsemet.

A fejem közben meg van hajolva, annyira benőttek a borostyánok, amelyek erősen húznak lefelé. Ezek a tekeredő indák olyanok, mint a sírokból kinyúló szellemeknek a karjai, akárcsak egy horrorfilmben.

Temetői a hangulat.

A törés a tarkómnál a leghangsúlyosabb. Fáj is a nyakam, mert olyan, mintha folyton lehajtott fejjel lennék és csak lefelé néznék. Nem előre vagy felfelé tekintek, hanem búsulok és szomorkodom. Ezért van, hogy az előttem lévő lehetőségeket sem látom.

Azt érzem, hogy ki kéne egyenesedni, ki kellene húzni magamat, de amint megmozdulok, ezek a kúszó növények azonnal megpróbálnak lerántani és sötét gondolatokként másznak újra és újra vissza az agyamba.

Pedig én már úgy mennék előre!

Most kiegyenesedtem, de még mindig itt lógnak a hátamon - mint egy hátizsák. A kép már átváltott abba, hogy veszem a puttonyom és megyek előre, de ez a nehéz táska rajtam továbbra is lelassít.

Húzza a vállaimat.

Úgy döntök, hogy megállok, leveszem a hátamról és kipakolok belőle egy-két dolgot, hogy mostantól csak a legszükségesebbet tartsam meg, ami az előrelépésemet segíti.

Például egy lámpát, amivel tudok magam előtt világítani.

Vagy egy régi fényképet, ami emlékeztet arra, hogy honnan jövök, de amire már szeretettel nézek.

Olyan finom ételeket, amelynek a receptjeit a felmenőktől tanultam és tőlük őrizek s ma táplálják a testemet.

Van itt velem 1-2 könyv is, amiből a nagyszüleim olvastak fel nekem, és amibe belelapozva szinte azonnal hallom a hangjukat és mosolyog a lelkem.

Egy olyan csomagom lett, mint amilyet a gyerek kap a ballagáskor és amit a sétabotomra lógatva az többé nem húz már hátrafelé.

Elindulok.

Egyedül vagyok az úton, de az emlékeim itt vannak.

Ahogyan az Élet is jön velem, hisz amint felálltam, azonnal megjelent bennem a kíváncsiság, vajon most mi jön?

Lett egy kis mosoly is az arcomon...

Hirtelen egy pajkos gyereknek érzem magamat! Van kedvem letérni az útról és nem azt a szabályos ösvényt járni, amelyet az elődeim kitapostak előttem.

Most megállok és beleugrálok egy pocsolyába.

Fetrengek a fűben.

Lepihenek és alszom egyet.

Időt hagyok arra, hogy csak nézzem az eget.

Elmennek mellettem más kirándulók és ha csak egy tekintet erejéig is, de kapcsolódunk és máris nem vagyok annyira egyedül.

Aztán amikor kedvem van, továbbállok.

Jön egy tó, amiben megfürdök. Átmosom magamat és engedem, hogy megszárítson a nap. Beleszagolok a levegőbe. Kitárom a karomat és a mellkasomat a sok görnyedés után. Egy kicsit megnyújtózom és hagyom, hogy az összes elem átjárjon.

Azt érzem, hogy megtörhetetlen óriássá nőttem, akiben belül ott mosolyog a csalfa gyermek.

Tele vagyok magabiztossággal és élettel!

Alig várom, hogy menjek tovább.

Mindegy is hogy merre visz az út vagy az miről szól, mert már a bennem lévő érzés a fontos."