Merkúr-Chiron 3/2 | Leveled érkezett

A Kosban tartó retrográd útja kapcsán a Merkúr háromszor találkozik össze a Sebzett Gyógyítóval, beavatást hozva a holisztikus gyógyulás útjába.

Az első randevú a napéjegyenlőség pillanatában (márc. 20.) zajlott. Az ott és akkor (tágabban pedig december-januárban) kezdődő folyamatról kaphatsz új híreket, információkat ezekben a napokban. Talán most le kell futnod még egy kört, hogy teljes legyen gyógyulás. A Merkúr emlékeztet, hogy a szívedhez kapcsolódva olvass a sorok között, másképp nem fogod tudni értelmezni az ősi kódokba zárt üzenteket : ) A megértés vélhetőleg május elejére, a harmadik együttállással lesz teljes, amikor az integráció is megtörténhet.

„A Chiron fejeként azt érzem, hogy sokkal magasabb vagyok, mint egy átlagember. Azáltal, hogy négy lábon állok, stabilabb is vagyok. Mint egy hatalmas irányítótoronynak a teteje, olyan távlatokba is ellátok, ahova mások nem. Látom a veszélyforrásokat, az utat és tisztán látom az erőforrásaimat. Ebből a nézőpontból tökéletesen és pontosan látom önmagamat egyaránt. Mintha mindenek felett állnék. Mindazok a földi dolgok vagy problémák, amelyek az átlag hétköznapi szinteken megjelenthetnek, ezekben a magasságokban mintha nem is érnének el hozzám. Ezt a fajta látást és a magasabb nézőpontból való érzékelést közvetítem.

A szívem az maga: a szeretet. Általa mindent betöltök, mindent körbeölelek. Minden fájdalmat begyógyítok és minden könnycseppet letörlök. A szomorú embereket megsimogatom. Bennem van a lágyság, a nőiesség és a női eszközök, mint a szép ruhák, a smink vagy a mosoly, a nevetés és a kedvesség is. Emlékeztetlek, hogy nem szabad félni ezek megmutatásától.

A tüdőn keresztül élvezem, ahogy a levegőhöz, az élethez jutok! A mély levegővételekkel a fehér fény, a szabadság és az életnek az élvezete árad bennem, amely mindent átfényesít.

A karjaim erősek, azokkal bármit elbírok, ha szükséges. De mindig én választok. A kezeimmel az anyaghoz tudok kapcsolódni. A nyilam nagyon fényes és ragyogó. Ez egy szív vezérelte nyíl. Utat mutat a gyógyulásnak, ha a fókuszba állítom.

A combjaim is rendkívül erősek, ám azokban nem olyan erő lakozik, amelyre ezen szó hallatán elsőre asszociálunk. A négy combom és lábam ugyan fix, de ezt a mindannyiunkban ott lévő stabil erőt mégis arra használom, hogy azáltal mutassam az utat és irányt saját magamnak, valamint másoknak is.

A patáimmal érzem a talajt a lábaim alatt. Gyorsan és rugalmasan tudok irányt változtatni. Ha kell tudok rúgni, két lábon is állni és olyan magasra emelkedni, hogy a szem még magasabbról láthasson rá az útra. Együttműködöm a szívvel és a fejjel és azt az utat járom, amit ez az együttműködés mutat. Ha kell dobbantok és forrást fakasztok, de mindig érzem a stabilitást. Mindig pontosan tudom, hogy melyik kőre lépjek, vagy épp melyiket kerüljem ki az út során.”