Mars Rx-Neptunusz szembenállás
- Miss Moodswings
- Nov 28, 2022
- 6 min read
A következő napok, hetek egyik sztárja ismét (vagy még mindig?) a Mars. Miközben a társak már az égbolt túloldalán járnak, a vörös bolygó leszakadva azokról, augusztus óta (és még egészen márciusig) az Ikrekbe van ragadva. A decemberi Ikrek Telihold, fokra pontos együttállásban lesz a hátráló égitesttel. A Marsnak, a saját háza még pár hétig üres, de hamarosan visszatér majd oda a már irányban haladó Jupiter. Az égi óriás, a teljes decemberi hónapot a Halak 29. és a Kos 00. foka között - a küszöbön - tölti, és majd december 31-ére mozdul tovább a Kos 1. fokára.
A személyiségjelölők a Jupiter házából, a Nyilasból, egymás után érnek be a Marssal való oppozícióba (november 29.: Mars-Merkúr, december 1.: Mars-Vénusz szembenállás), egyben a Neptunusszal való derékszögbe (december 2: Merkúr-Neptunusz, december 4.: Vénusz-Neptunusz kvadrát) és a szaturnuszi szextilbe (november 30.: Merkúr-Szaturnusz, december 2.: Vénusz-Szaturnusz szextil). Mintha minden résztvevő egy kicsit mást akarna vagy máshogy tudna tágulni, kifelé törni, haladni. A mozgás most a korlátoknak a felismerésén keresztül, valamint az erőgyűjtés és az önlegyőzés által, a biztos középpontba való megérkezésből indítható.
A Mars, a mai napon veszi fel a háromból a második trigonját (2022. szeptember 27., november 28.; 2023. március 30.) az Idő urával, tehát egy hosszú folyamatban vagyunk. Mind a kvadrát, mind pedig a trigonális fényszög a megvalósításra hajt, csak más-más módokon. Azáltal, hogy ez utóbbi a hasonló elemű jeleket köti össze, jelen esetben a Vízöntőt (Szaturnusz) és az Ikreket (Mars): most a szellemi gátakból való kitörésre sarkall. A levegő eleme ugyanis a szabad áramlásról, a kommunikációról, a haladásról, az információ átadásról szól. Érdemes például a másokkal való párbeszédek vagy akár a vezetés során figyelni magadat.
Az elmúlt hetekben többször is volt esélyem a Szaturnuszra hangolódni és rendszeresen hallom tőle ugyanazt a mondatot: „Amiért nekem ilyen a természetem, az nem rólad szól.” A szaturnuszi archetípus sűrű, sziklaszilárd, stabil, türelmet árasztó. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy kamion kielőz az autópályán. Az sem azért jön oda, mert téged akarna lelassítani. Nekiállhatsz any@zni vagy felveheted az új ütemet, hiszen a másiknak a sebessége a reakciódtól teljesen független, éppen ezért nem is fog változni. Talán emlékszel a napokból arra az írásra, amikor a nagypapa bánata falat állított a padláson az unoka elé, ami szintén nem a gyerekről szólt. A papa számára volt nehéz a múlt emlékeinek az irányába menni…
Neptunuszi és szaturnuszi fényszögek esetén is lehet egy olyan érzés, hogy a dolgok nem abban az ütemben haladnak, ahogyan azt szeretnéd. Csak azt tudom mondani, hogy a puffogás helyett, kezdj egy picit máshogy tekinteni az életedre. Minden lassítás, toporgás: a saját projekciód. Ha egy helyzetet korlátnak élsz meg, akkor az is lesz, de valójában az önmagadnak létrehozott akadályról van itt szó. Ha ennek a belátásáig mindenki el tudna jutni, akkor a világ egy kényelmes hely lehetne : )
A munkám során 100-ból 1 férfivel találkozom, de a múlt héten két olyan férfi is járt nálam, akinek a születési Mars az aszcendensen áll, és az egyik épp egy retrográd Mars volt. Ezt a 𝙍𝙚𝙩𝙧𝙤𝙜𝙧𝙖́𝙙 𝙄𝙠𝙧𝙚𝙠 𝙈𝙖𝙧𝙨–𝙉𝙮𝙞𝙡𝙖𝙨 𝙉𝙚𝙥𝙩𝙪𝙣𝙪𝙨𝙯 𝙤𝙥𝙥𝙤𝙯𝙞́𝙘𝙞𝙤́t szólaltattuk meg, ami azt hiszem sokat adhat a fentiekhez és a heti állások mélyebb megértéséhez:
𝗠𝗮𝗿𝘀: "Sok pirosat látok magam körül. Szorul le a torkom, mert fejjel előre nyomok. Egy super hero jelent meg előttem, ahogy a fejemmel, szinte a vállaimról tolok el egy épületet, egy univerzumot vagy bármit. Képes vagyok NAGY DOLGOKAT MEGMOZGATNI. A fókusz a fejemnél van, ahogy felfelé és kifelé tolok. Egy üstökösként repülök ki, nagy tűzcsomóként izzik, ég a fejem, lefelé pedig egy világos energia vagyok. Megyek előre, TÖRÖK KIFELÉ A VILÁGBA. Most, hogy ELTOLTAM AZ UTAMBÓL MINDEN AKADÁLYT: megérkeztem. Egy steril, légüres térbe kerültem és itt most nagyon nincs semmi. Nem tudok mit kezdeni ezzel a mozdulatlansággal. Azt érzem, hogy mozognom kell, meg kell mozdulnom, mert az állás az semmilyen. De most, hogy bemozdultam, kezd hányingerem lenni, szédülök, ebben sem találom a helyemet.
Az IDE-ODA MOZGÁS, hogy ez van vagy az van, vagy amaz van, a „legyen már valami”, arra kényszerít, hogy VISSZAFORDULJAK, VISSZAHÁTRÁLJAK. De a megállás se jó. És ez megint arra sarkall, hogy lépjek, de a lépés KÉTSÉGEKKEL TELI, KETTŐS: most erre vagy arra? Újra az ingában vagyok, döntögetek: ezt próbálom, azt próbálom, csapongok ide-oda. Így vagy úgy? Ezt válasszam vagy azt? Lépjek vagy ne? Váltsak vagy maradjak? Vergődöm, folyamatos hányingerem van, szédülök, és ERRE MEGY EL AZ ENERGIÁM. Így már dönteni se tudok. Most megint megállok, visszalépek, de ez nem a természetes állapotom, tehát ebben sem találom a nyugalmamat. Torokszorító, feszült helyzet. Azt érzem, hogy mozdulnom kell, de mivel azt tapasztaltam, hogy elől sincs megoldás, már arra sem akarok menni. Olyan, mintha előttem lenne a cél, de a kettőnk között ott van az inga, amiben többet nem akarok lenni. EGYFÓKUSZÚ A CÉL, ami beszűkíti a lehetőségeket. Mindenáron oda akarok jutni. Van egy olyan elképzelésem, hogy ha célba érek, akkor majd ott jó lesz…
A túloldalra akarok kerülni, de a középső fázist taszítom. EZÉRT, NEM LÉPEK ELŐRE. Itt sem jó, de nem tudom, hogyan juthatnék át. CSAK ELŐRE TUDOK NÉZNI, gondolkodni, csak a cél van előttem és nem látom, hogy más irányba is lehetne menni! Annyira rá vagyok fókuszálva, hogy "csak az oda", miközben köztem és a cél között AZ ÁTUGRÁRSRA, MEGUGÁSRA VÁRÓ DOLGOT LÁTOM, és ebben a DILEMMÁBAN TENGŐDÖM: vagy itt állok, ahol nem természetes és kényelmetlen, vagy nyomom a szédülést és amiatt, hogy FÉLÚTON ELVESZIK AZ ENERGIÁM, már nem tudok menni.
A homlok mögött most megjelent egy NYUGODT CÉLTUDATOSSÁG. Mintha már felülről látnám a térképet, és ahogy egy fejlámpaként rávilágítok, ránézek valami irányra, az mintha vinne. Érzek egy lelkesedést, egy hívást. De azt is érzem, hogy be tud jönni ide a zavar, ami megpiszkálja a fókuszt és akkor ez az egész leül. A légzésemet akadályozza, a folyamatnak az ellazuló része így gyengébb, erőtlenebb. A tüdőm fehér, világos: ebben védtelenséget, esendőséget, kiszolgáltatottságot érzek. Egy régi dolog lehet, de az életemben egyfajta alapérzés. Mint amikor valakinek NINCSEN HÁTORSZÁGA. Senkire nem számíthat, csak saját magára. Ám arra nem képezte ki senki, hogy hogyan teremtsen meg stabilitást. Az életben ezt eddig jól megoldottam, de mégsem hozta meg az elégedettséget vagy a biztonságérzetet.”
𝗡𝗲𝗽𝘁𝘂𝗻𝘂𝘀𝘇: „Amiatt, hogy nálad sokkal nagyobb vagyok, alapvetően nem is engem látsz. A felhőm által, valójában a saját árnyékodat látod. Nem én vagyok az ijesztő, hanem a SAJÁT TÜKÖRKÉPED, AMI A FÖLDRE VETÜL. Mi lenne, ha így néznél rám? Nem akadályként jöttem vagy azért, hogy bántsalak téged. A szeretet energiája vagyok. Azért érkeztem, hogy emlékeztesselek, hogy szeretve vagy és sosem vagy egyedül. Ebben az univerzumban minden egy: téged és az árnyékot is beölellek és táplállak titeket a szeretet energiával és az elfogadással. Csak mutatom, hogy NEM TUDSZ ROSSZ IRÁNYBA MENNI, nem tudod elrontani. Védve vagy, óvva vagy. Bárcsak te is látnád innen felülről, hogy minden rendben van! Olyan vagyok, mint egy szeretett, elhunyt személy a felsőbb világokból. Mintha csak egy emlékeztető lennék, arra hogy TE IS FÉNY VAGY.
Ugyan ikerként, két személyként látlak, de valójában mindkettő ugyanaz a személy: az árnyék és fény, a kicsi és nagy, aki előre siet és aki hátralép. Mindegyik te vagy és úgy jó, ahogy van. Próbállak titeket összefogni, összesimogatni, összetartani, hogy ne válj ketté, ne hasadj meg, ne érezd magad egyszer egyiknek vagy másiknak, mert EGYEK VAGYTOK. Az árnyékot is ugyanúgy szeretem, mint a másikat. Ne állítson meg, ne ijesszen meg egyik se, karoljátok át egymást és haladjatok együtt! Nem tudod elrontani, nem tudsz rosszat csinálni. Ugráló, táncoló gyerekeknek látlak, ami azt mondja bennem: vedd játékosan! Ne vedd olyan komolyan! Az egész élet egy kaland!
Jöttem, mint egy védő, óvó búra, de nem olyan, aminek határai lennének. Inkább egy energiaként, egy támogató lepelként, levegőként érzékelhetsz. NEM KÖDÖT JELENTEK, HANEM VÉDELMET. Ha a szeretetből és játékosságból indulsz, jó lesz! Annak a tudása adja majd a magabiztosságot, hogy nem dönthetsz rosszul. Indítsd ebből a belső bizonyosságból a lépéseket, és akkor az eredmény is más lesz. Emlékezz, hogy része vagy a tökéletesen működő univerzumnak, ahol nincsen hibázás. Amikor mozdulsz, a köréd gyűlő FÉNY IS MOZDUL ÉS JÁTSZIK VELED, folyamatosan ott van, mindig ebben vagy! És ez annyira tág, hogy a lehetőségek száma szó szerint végtelen.”
𝗠𝗮𝗿𝘀: „Elsőre homályként, felhőként, bizonytalanságként jött be a látóterembe. De ahogy most érzékelem magamat kívülről és felülről, tudom, hogy ez egy támogató Fény. Egy másik nézőpont, egy szélesebb látókör, amely végig tudja kísérni az előre haladó utat, amin végülis semmi fenyegető nem látszik. Most már van egy óvó, egy tágasabb látókör, ami rávetül a megteendő útra. TÉTNÉLKÜLIVÉ VÁLT A CÉL. Tudom nyugodtabban kezelni, elhalványult a bizonytalanságérzet. Világosabb, kevésbé ijesztő, nem olyan kőszerű, hanem lágyabb és könnyebben megközelíthető a célom. Rátelepedett, bele ivódott a fényesség. Nagyjából mindegy, hogy merre tartok, Attól, hogy megengedem, hagyom és nem küzdök ellene, oldódik a feszültség. A bizonytalanság mintha nem bennem történne, hanem külső megfigyelőként, közömbösebben veszem tudomásul. A szív irányából érkezik a tüdő felé a szín, az élet, a vér, már áramlik benne a levegő. Változik a ritmusa: lassul a belégzés és a kilégzés nyugodtabb, hosszabb.”
A vendégem egy csúcsvezető, mégis gyakran megjelenik benne a kétely, a tanácstalanság, hiszen mind otthon, mind a munkájában is függenek tőle, a saját teljesítményétől mások is. „Mi lesz akkor, ha nélkülözni kell, ha nem tudom kielégíteni a szükségleteket? Mi lesz akkor, ha nem ismernek el? Csak magamra számíthatok.” – mondja a belső bizonytalanság, ami akadályozza az alvásban, a sportban, valamint az élet többi területén való teljesítésben. Az aszcendensen álló Mars annak az esendősége, amikor csupaszon megérkezel a világba. A fentiek tisztán rámutattak, hogy amikor a dilemmának (Ikrek) nincsen eredménye, akkor jön a visszalépés, a beszorulás a hátrálásba (retrográd), ami elviszi az erőt. Pedig a Mars, a természeténél fogva előre akar menni. Üstökösként jön, megszületik és nem kívülről várja az elismerést, hanem a belső bizonyosságból cselekszik. A Mars, a valódi önmeghaladás.
