Mars-Chiron együttállás | Az Élet iskolája

A Mars a tegnapi Újholdkor érte utol a 2018. óta a saját uralma alatt haladó Chiront, és ők ketten együtt aktiválták az '𝐀 𝐜𝐞𝐥𝐞𝐬𝐭𝐢𝐚𝐥 𝐜𝐡𝐨𝐢𝐫 𝐬𝐢𝐧𝐠𝐢𝐧𝐠'(„Egy mennyei kórus énekel”) c. fokot. A küzdelmei végén járó Sebzett Harcos a következő hetekben már a Kos utolsó fokán halad, mielőtt a nyárra kicsit átkacsint a Bikába. A Chiron a retrográdja kapcsán az év második felére aztán visszatér még ezekre a fokokra, de a Marssal többet nem fog itt találkozni, amiért a mostani üzenetek meghallása kritikus!

Ahogy a Neptunusz, a Szaturnusz, majd a Pallasz és a Veszta aszteroidák is sorra beköltöztek a Kosba – az Új Kezdetnek a helyére, már mindannyian érezzük, hogy nem lehet úgy csinálni, mint eddig. Ha még nem is feltétlenül látjuk, ezután vajon mit kezdünk majd magunkkal, mostanra egy biztos: ideje van megújulni.

Ami nem megy, azt be kell fejezni, meg kell már szűntetni.

Az elmúlt évekre jellemző spirituális fókuszú (Halak) működésből, szeretnénk egy kicsit az emberibb létezésre (Kos) váltani. Amibe beletartozik, hogy többet foglalkozunk az életnek a szintjével, például a testünkkel, de már túl a szokásos anyagi gondokon vagy a régi bizonytalanságon.

Egy részünk most jól tudja, hogy ki kell bújni a szobánk sötét barlangjából: a befelé figyelésből, valamint az online térnek a beszűkültségéből, ahol az Élet, mintha egy ideje elfelejtett volna minket...

Meg kell próbálni lépésről lépésre visszakapcsolódni a kinti valósághoz és a mozdulással megüzenni:

'Készen vagyok! Egy más irányba lépek, ami túl van az eddigi komfort zónán.”

A Kos Neptunusz abban segít, hogy a mozdulatban a lelked indítson.

Hogy még véletlenül se mulaszd el a belső hívást.

"Vajon milyen irányba terel az új érdeklődésed? Honnan tudnál igazán segíteni?" - kérdezgeti.

Eddig talán a harcot és a dühöt ismerted, de már nem arra van szükség, hogy a billentyűzet mögül köpködj. Itt és most már a valódi reformok kellenek!

Minőségileg kell tudni változni.

Konstruktívan érdemes jelen lenni, valóban értelmes dolgokat jó csinálni egy közös vagy talán magasabb célnak az érdekében.

Ebben a merőben új formában megmutatkozni elsőre stresszes lehet.

A változáskor talán te is le-lefagysz vagy szétesel.

Azt érzed, hogy nem nyílik a kapu…

Amikor szóvivővé kéne tudni válni valamiben, akkor bekapcsol benned a régi félelem: vajon meghallják majd a hangodat és amit mondasz?

Mi lesz, ha rád szegeződik az összes figyelem?

És elindul a szokásos önbántás, hogy miért nem inkább ezt vagy azt tanultad. Biztosan elég az eddig szakértelmed? Már sokkal jobban készen kéne állni!

A gyermekkori seb retteg ismét megélni a korai mellőzöttségnek a kudarcát & csalódottságát.

Az érzést, hogy ide se kellettél.

Ez sem sikerült.

Már megint nem vettek számításba.

A föléd tornyosuló küldetés annyira hatalmasnak fest, mintha túl is nőne rajtad. Kevés vagy ehhez - gondolod.

Legszívesebben lesütnéd a fejedet és nem is vállalnád (magadat).

.

Az előtted álló Tiszta Lapra a szédítő gyorsírással jönnek le az égi információk, az egyiptomi hieroglifákra emlékeztető különleges szimbólumok és a régi korokból érkező (számodra még értelmezhetetlen) jelek és üzenetek.

De mintha elbeszélnétek egymást mellett, nem tudod fogni, amit az Élet mondani akar...

Csak az ismerős hangot hallod:

"Nem tudsz és nem teszel meg mindent! Nincsen meg minden képességed, hogy ezt értelmezzed!" – s kővé dermeszt a tehetetlenség.

Bántón rovod fel magadnak a hiányt:

"Látod, még ezt sem tudod! Még mindig nem vagy kész! Itt van ez az óriási lehetőség. Egy olyan dolog nyílt ki, ami áthálózza az eget és földet, sőt, az egész univerzumot, de elmegy melletted! Nem tudsz hozzáférni, mert nem álltál készen!" - az őrületbe kergetve magadat: - "Mit kéne még elolvasni, megtanulni, tudni ahhoz, hogy megnyíljon ebbe az irányba is a híd?"

A sebet kapott Mars - vagyis, az önbizalomhiány, azt mondogatja: nincsen meg benned valami.

Miatta vagy lekicsinylő magaddal szemben, ha még nem vagy professzor és nincs a neved előtt a doktori cím.

És mivel lenyomod magadat, persze, hogy az előtted álló helyzet meg túlzón nagynak fog tűnni, amit képtelenség meghaladni!

A feladat most az lenne, hogy fölhozd magadat arra a szintre, ahol nem érzel alárendeltséget ezzel a helyzettel kapcsolatban.

Igen.

Egy magasabb vagy inkább egyenlő nézőpontól lenne jó nézni az aktuális jeleket, amelyek mostanra egy mátrixként hálóznak be mindent.

És amelyekben elveszve ma egy jeltolmácsot keresel, aki majd segít dekódolni azokat és megmutatja ebben az egészben a saját helyedet, a hangodat és a kapcsolatot.

A Kos Szaturnusz egyelőre olyannak érződik, mint egy magasbeosztású vagy felsőrangú energia.

Határozott tanár bácsiként áll előttünk, a padban ülő nebulók és a kiskadétok előtt.

A Mestert és a Tanítványt most az iskolapad, tehát maga: az élettapasztalat, választja el..

A Szaturnusz akkor lép elő, amikor még tanulnivaló van.

Egyelőre azért ülsz a padban, mert meg be kell magolnod a türelemnek, a fegyelmezett odafigyelésnek és a jelolvasásnak a képességét.

A következő lépcsőfok, a 𝑛𝑒𝑥𝑡 𝑙𝑒𝑣𝑒𝑙 csak ezután jöhet.

A fentiek ugyanis legalább olyan fontos képességek, mint azok, amelyekről a tankönyvekben olvashatsz. Ezek a tulajdonságok viszont az életleckék során fejlődnek ki. Azokban a helyzetekben, amikor kapsz egy-egy falat, ami megállít.

Itt derül ki ugyanis, hogy képes vagy-e alázatos maradni. Tudsz-e a korlátra nem egy kudarcként tekinteni, hanem annak a jeleként, hogy elsőként még magadban kell megugrani valamit.

Vagy megint csak türelmetlen leszel és szétesel.

Újból és újból belecsavarodsz a fejedbe és elkezdesz azon gondolkodni, hogy mi az, amit nem tudsz még. Milyen tanfolyamra kéne menni. Mire kéne még ránézni egy segítővel. Mit kéne ehhez teljesíteni stb.

A türelmet pont azokban a szituációkban tanulod, amikor a legjobban akarsz vagy vágynál valamit. Amikor kitaláltál magad számára egy ügyet és azt azonnal sürgetnéd, s mégis kapsz egy nemet, egy határhúzást, egy gátat.

És amikor ennek ellenére sem adod fel.

Kitartasz.

Nem ugrassz vissza a sebbe.

Nem kezdesz el hülyeségeket gondolni.

Bízol.

Mert beláttad, hogy minden az időzítésnek a kérdése.

Na ez a valódi tanulás és fejlődés!

Jelenleg ez az egyetlen dolog, ami "lejjebb" tesz a Tanítónak a szintjétől.

A Szaturnusz leckéje mindig arról szól, hogy a valóságban és a gyakorlati képességekben válj Mesterré.

Nem a könyvből szerzett ismeretek vagy a szakmaiság hiányzik, hanem az élettapasztalat során szerzett bölcsesség.

Nem egy újabb szakmát kell tanulnod, hanem életképességeket.

Ez az időszak egy 𝑟𝑒𝑎𝑙𝑖𝑡𝑦 𝑐ℎ𝑒𝑐𝑘: amit az elmúlt években odabent érleltél, az vajon a 3D-ben is működik?

Vagy amikor kicsúfolnak és bántanak, akkor azonnal gyerek leszel?

Ha a visszautasítással találkozol, mi az első reakciód??

Egyáltalán reagálsz még?

Könnyű úgy a tengelyben maradni, hogy körbefüsölőzöd magadat és a meditációs ülésben ülsz a nappaliban. Na de ugyanezt a békét és szeretetet vajon tudod-e hozni az életben is, és amikor egy másik emberrel kapcsolódsz?

Ameddig nem, addig a Szaturnusz azt fogja mondani, hogy az iskolapadban maradsz!

Tudd ám, hogy a részéről ez nem bántás.

Ez mindössze az, amit úgy hívunk: "érés”.

Ezekben a tanulságokban érsz és érlelődsz igazán, hogy azzá válhass, amiért idejöttél.

Onnan fogod tudni, hogy sikerült, hogy többé nincs benned a sürgetés, a harci vágy, a feszültség, a tehetetlenség.

Minden nyugalmasabb lesz és átlátható.

Szinte meg is áll az Élet, ami többet nem fog nagyobbnak tűnni, mert veled egy szintre kerül.

Ebből a stabilitásból nőhet ki aztán az, ami tágasabb, nyitottabb, könnyedebb, viccesebb, játékosabb.

Az az életdimenzió, ahol a magasan daloló madárnak a szépséges éneke is olyan, mintha szavakat mondana és hozzád beszélne.

Ekkor leszel képes fogni a mennyei kórusnak az üzenetét és soha többé nem leszel az életedben eltévedve.