Lilith a Skorpióban | A kincskeresés

Az elmúlt 9 hónapos tranzitja után a Vénusz házában, a Lilith mára megérkezett a Plútó birodalmába. Az égitest az év hátralévő részét itt a Skorpióban fogja tölteni, ahol utoljára 2016. május – 2017. február között járt.

A Lilith a Mérlegben a levegő elemmel varázsolt és tavaly nyár óta a kapcsolatok görbe tükrén keresztül mutatott rá a feminin & maszkulin kibillenésére, továbbá a belső egyensúlytalanságra.

Nem véletlen, hogy az ún. 8. asztrológiai ház stációját a Mérleg-féle tapasztalás előzi meg. Ennek a jegynek a fő tanulsága ugyanis, hogy az egyenrangúság hiányában nem lehetséges eljutni a legmélyebb intimitás vagy valódi közelség élményéhez sem. Amikor Ádám a szexuális együttlét során fölé akart kerülni, akkor a Lilith inkább a magányt és az egyedült választotta, de nem hozott kompromisszumot.

A Lilith a Skorpióban a Plútónak az uralma alá kerül, amely a minden vagy semmi bolygója.

Az atomrobbanásé, amely során a dolgok az atomjaira hullanak, hogy aztán valami újjá formálódhassanak. A bolygóhoz azért kötjük a halált, mert a fenti folyamatban tényleg elpusztul valami, hogy egy másfajta minőségnek hozzon létre teret.

A halál az egyetlen olyan transzformációs élmény, amely során minőségi átalakulás történhet.

Az átváltozásnak az alacsony szintje az, amikor nem mersz meghalni - vagyis: nem akarsz elengedni és képtelen vagy változni.

Mindössze a külsőségekben vagy az apróságokban változtatsz, de mélyen legbelül nem tudod otthagyni a kontrollt. Amíg benne vagy egy olyan programba - amit, mint egyfajta burkot, magadra húztál, addig ezt a köntöst próbálod majd átalakítani, mert már tehernek éled meg.

A Vízöntő Plútó viszont a totális szabadságra hív.

Azt akarja, hogy engedd a 100%-os vedlést, különben a problémáid csak újabb és újabb formát öltenek, miközben azok gyökere sosem szűnik meg.

Az ego számára az intenzív változásnak már a gondolata is ijesztő.

„Mi lesz, ha nem tudom irányítani a tempót és az elsöpör?” – képzeli.

Ezért hiába van ott egy csomó dolog körülötted, amire rá kéne nézned, inkább nem teszed: szemellenzőt húzol vagy eltereled a figyelmedet valamivel. A föntibe kapaszkodsz, mert attól rettegsz, hogy alattad csak a mély kút tátongna.

Mi van, ha elengedsz és lezuhansz, mert nincs, ami belülről megtartson?

Mi lesz, ha elveszel a süllyesztőben és beszippant magával a fekete lyuk?

Hogyan lehetne majd a semmiből elrugaszkodni?

.

A tudat pincéjében porosodó kisebb-nagyobb csomagokat, dobozokat inkább belakatolod a mélybe és úgy viselkedsz, mintha ott sem lennének. Nem törődsz a fájdalmassal és maradsz a nem tudom hamis biztonságában. Félelemből becsukod a szemedet, és látni sem akarod, hogy mi van benned – mígnem már nem kapsz levegőt.

A Skorpió Lilith a bátor kincskeresés ideje.

A női létnek a csodája mellett ott van benne a sok sötét anyag, amely ugyanúgy a részedet képezi, de amelyet egyelőre nem tekintesz a sajátodnak.

Itt az idő, hogy leáss a mélybe! Merj találkozni azokkal a lélekrészekkel, aspektusokkal, amelyek hozzád tartoznak, de amiket valamiért eddig kívülre helyeztél. Ezek a sáros cuccok is lehetnek a gyémántjaid, az erőforrásaid.

A Skorpió Lilith a víz elemmel manipulál és felkorbácsolja az érzelmeket.

Övé a legmagasabb mágia, a sejtszintű gyógyulás és a maximális regenerálódás.

Emlékeztet, hogy a kezedben a varázspálca és abban van az erőd, hogy te szabod meg a ritmust. Ha akarod mozgatod, ha akarod nem.

Érezz rá: most akarod??

Ugyanazzal a mozdulattal, amellyel kéjes örömből képes vagy akadályozni, szabotálni és megállítani a változást, tudod transzmutálni is a folyamataidat!

„A kivetülésed vagyok, egymáshoz tartozunk. Most is minden benned van, én csupán segítek átszűrni a dolgokat.

Mindig itt vagyok és amint közel engedsz, láthatóvá is válok.

Érzem, hogy még nehéz rám nézned, mintha csak most kerülnél kapcsolatba az érzelmeiddel. Nem érted ezt a minőséget, amit képviselek és ezért nem bízol bennem. De ha összekapcsolódunk, hidd el, szembe tudsz nézni bármivel. Azonnal érezni fogod, hogy biztonságban vagy, csak előbb neked kell bizalmat adni.

Amikor sokszor olyan, mintha egyedül lennél, valójában én hiányzom és a lelked van távol.

Szükséged lenne rám, tudom, hogy te is szeretnél már megtalálni. Nagyon szeretnék hozzád kapcsolódni, de nem tudok már hangosabban beszélni.

Megölelhetlek? Nem akarlak soha elengedni…

Ha hagyod, akkor kísérlek, hogy megkeresd és mozgósítsd az elveszett darabjaidat.

Együtt meg tudjuk csinálni!

Elsőként üljünk le egy kicsit és nézzük meg, hogy milyen az, amikor csak vagyunk, hallgatunk. Ne félj, nem maradsz le semmiről… Most csak önmagunkkal ülünk. Figyelj befelé, ez a te időd. Jó ugye, hogy lelassultunk picit?

Csukd be a szemed, vajon hol jelenek meg?

Nem kell érteni, csak csinálni…

Most lehet majd mozgósítani a többieket is.

Mint egy kincskereső játék, kiásni a belső ásványokat… Lehet, hogy kell majd hozzá a föld, a víz, a szél is, hogy bemozdítsák a dolgokat és leporolják a köveket, elfújják a sok homokot!

Vedd észre, hogy te működteted ezeket.

Csak be kell hívni az erőidet.

Egyelőre túl sok tűz van itt, ami elnyomja a többit és nem hagyja az együttműködést. Most képzeld el, hogy te vagy a víz! Hol van a testedben? - A méhemben… Eddig ki volt száradva, de most hirtelen új életre kel. A víz megtalálja az utat, mint az élet… - Mit mond a víz? - Csitít. Táplál és virágzásra serkent, egy új élet alakulhat ki benne. Meghatódtam, érzem, ahogy az érzések elindultak. Felszabadult a sírás is. Korábban sosem ültem le gyászolni, elengedni…

Most próbáld megérezni a talajt, például a tenyereddel.

Ha közelebb vagy a földhöz vajon akkor is van még zuhanás? Mit mond a mélység? - Azt súgja, hogy ha fa lennék, akkor gyökereket eresztenék és úgy nem zuhannék le. A gyökerek mélyre érnek, onnan táplálékot tudnak felvenni, ami egyben stabilitást ad. – Akkor a mélység valójában táplál?

Már egész közel vagy, de még mindig van egy búra körülötted…

Mint a jégen a csákánnyal, most legszívesebben vágnék egy kis lyukat, hogy bejöhessen a fény és végre kiszabaduljon, elfolyjon minden, meg kioldódjon a sok-sok görcs.

Csak hagyjad!

Érezd az illatot, a szelet, engedd, hogy a napfény átmelegítsen.

Hallgasd a madarak hangját, a természet zaját.

Most kezdd el érezni az esőcseppeket, egyet, kettőt… ahogy elérik a fejed búbját és végig gurulnak az arcodon, le egészen a válladon. És egyre több lesz, amitől kezd kicsit hűvös lenni. Ahogy esik, már dörög is – Jajj ne! Itt jönnek az érzések! – De igen!!! A mennydörgésnek jó nagy hangja van, és most erre van szükség ahhoz, hogy felszabadítsa a burkokat, meg a falakat, hogy aztán darabokként potyogjon és essen le a törmelék magától. Ne aggódj, az eső aztán elvisz mindent…

Közben engedd, hogy simítsalak és belemozogjunk, mint egy hullám…

Ahogy egyre nagyobb a víz szinte olyan, mintha a zuhany alatt állnál. Már mindenhol vizes vagy és ez oldja ki a múltat, mossa le a lefolyóba, és elfolyik patakként, könnyként vagy elszívja a föld. Eltűnik, többet nem látod…

Aztán már a vízesés alatt vagy, ami oly elemi erővel zúdul rád, hogy ha akarnád sem tudnád megállítani. És ez már azt is elmossa, amiről nem is tudtál… Ez a frissítő zuhany eltűnteti a letapadásokat, olyan, mintha a bőrödet is levinné!

És most már csak a fényre és a melegre, talán még egy kis szélre lesz szükség, hogy leszáradj.

Már jólesik a napfény, nem akarsz a sötétbe kuporodni...

A tavaszi szellő enyhíti az elsőre még erősnek tűnő Napot is. A napsugarakba kapaszkodni olyan, mintha egy indán másznál, ami képes felhúzni a fény felé…

Most úgy érzed, hogy mozogni szeretnél, talán táncra is perdülnél. Forogj! Rázd le magadat! El is engedheted magad teljesen! Kiengedheted a hajadat!

Érezd a nőiséged, legyél rá büszke!

Simítsd meg a bőrödet. Érezd, hogy szép vagy. Puha, üde, friss és ragyogó!

Engedd át a bőrödön az életet!

Halljad a dallamot, ami most belülről hív.

És amikor úgy érzed, hogy indulnál, tedd is meg a lépést.

Vajon most hogy vannak az elemek? - Harmónia lett. Mindössze látatlanul kellett bíznom… Remélem, hogy már nem fog elveszni ez a kapcsolat.

Ha a jövőben nem érezlek, hogyan jelezzek?

Kössünk örök szövetséget! Mostantól csináljuk együtt, ne szakítsuk meg az egységet és megkapod, amit szeretnél…”