Juno Rx | Felszabadulás a régi szerződésekből

Nosztalgikus nyári hetek elé nézünk, hiszen június elején a Juno, a hónap végén pedig a Merkúr is tolatásba kezd. Ők ketten a Rák-Bak (Honnan jövök/Hova tartok) tengelynek a két végpontját lökik majd be, arra hívva fel a figyelmet, hogy emlékezni oké, de közben már időszerű a Jövő felé is elköteleződni.

Talán mindannyian hajlamosak vagyunk nem csak a szentimentális érzések, de a biztonság miatt is kapaszkodni a múlthoz. Magunkhoz kötni és vinni azt a hátunkon, mint a gésák, az obi párnát.

Mígnem azt érezzük, már leszakad tőle a derekunk.

Az obi a hagyományos japán öltözéknek, a kimonónak a széles öve, amelyet a nők a derék köré kötnek. Az obinak nem csak esztétikai vagy díszítő feladat jut – annak az anyaga, színe, típusa és kötési módja utalhat a viselő életkorára, de a családi és társadalmi státuszára is.

Az obi tehát egy széles anyag, amely összefogja a kimonót és aminek a leglátványosabb része a hátul gondosan megkötött csomó. Ezt gyakran egy rejtett támasztóelem, az ún. obi-makura ("obi-párna") formázza, aminek az a szerepe, hogy megadja a díszes masninak a jellegzetes alakját.

A japán kultúrában a kötés maga művészet, de a szimbolikája is beszédes.

Valami, amit magunk köré tekerünk…

... és ami tartást ad vagy épp leszorít.

A Juno retrográd időszakában a belső kötéseinkre láthatunk rá.

A hűség vajon saját választás? Vagy az sokkal inkább valami olyan dolog, ami a múlt felé tett hamis fogadalmakból és a kimondatlan generációs szerződésekből született? Azokból a belső dilemmákból, hogy ha nekik nem sikerült, nekünk miért is lehetne könnyebb? Vagy hogy szabad-e magukra hagyni azokat, akik előttünk jártak?

Ezekben a hónapokban lehetőséged lesz felülvizsgálni, hogy mi az, amihez tényleg a hagyományok tisztelete miatt tartozol.

És hogy hova vagy túlságosan régóta odaláncolva.

Megnézheted, mikor vált a puha párna, egy téglává. Hogy az vajon miért fészkelt be a derekad bal oldalára és az ott található női szervekre.

Az örökséged vajon mikor és miért változott az aranytömbből, valamiféle nagy és beszürkült dologgá, ami most blokkolja a köldök központot és a szabad teremtést.

Ez a hagyaték vélhetőleg a női oldalról jön és a biztonság témakörével is kapcsolatos.

Tőle nehéz és lomha leszel.

Mint a kibillent mérlegnek nyelve, húzza le a bal feledet, miközben a tenyereid, látom, kitárva.

Képes lennél a a bőség befogadására!

Nyitva vagy rá és érzed is, hogy előtted a kiterjedt végtelenség van.

De, mint a kötélhúzásnál, inkább hagyod, hogy a derekadnál fogva kapaszkodjanak beléd a mögötted állók és visszatartsanak. Miközben már lábból fékezel, hogy ne dőlj hátra. Nem! Te már nem hátra, hanem előre szeretnél tartani!!

Egyelőre a Múlt & Jövőnek, a határán állsz - megmerevedve, mint egy kőszobor.

Valami még visszafog abban, hogy egy határozottat előre lépj.

Mintha valami hűség, kötelezettség a hátra való elköteleződés tartana csak itt. Háranézel és sajnálod őket... Bánt, hogy nekik nem sikerült. Egy csomó mindent feláldoztak!

Aztán megjelenik a gondolat:

„Hát pont azért áldozták fel magukat, hogy nekem és az utánam jövőknek már sikerüljön. Hogy a jövő generációinak szabadabb és könnyebb legyen. És hogy nekünk ne kelljen ugyanazokat a sorsokat megélni, mint nekik.”

Az obinak a viselése nem negatív dolog. Tartást ad, összefog, formát biztosít a ruhának. Ahogy a Juno-féle elköteleződések sem rosszak önmagukban.

A kérdés nem az, hogy van-e kötés, hanem hogy ez a kötés megtart vagy inkább fogva tart?

Nem biztos, hogy minden köteléket ki kell oldani vagy el kell szakítani.

De azokat igen, amelyektől már nem kapsz levegőt!

Hiszen a Vízöntő Juno által már a levegősebb szeretne megérkezni.

És ahogy most be is szívod ezt a Jövő irányából közeledő könnyedséget, érzed, mintha egy üvegfal között lennél: a hátsód a múltban és a sötétben, az első részed pedig már a fényesben.

Mintha a levegő nem menne át hátra, ebben a falban megáll...

A múltat nem lehet megváltoztatni.

Az ott marad úgy, ahogy van.

Az már meg van írva.

Be van kövülve.

Be van temetve a sírokba.

De Te kiléphetsz, kitágulhatsz onnan.

Nem kell több, mint egy döntés.

És egy lépés.

Most választhatod azt, hogy mozdulsz és otthagyod a múltat. Elfogadva, hogy annak mögötted van a helye.

És engedheted, hogy a saját jövőd már más legyen.

Felállhatsz.

Kinőhetsz.

Hagyhatod magadat a másmilyet is megtapasztalni.

Hidd el, ebben az irányban sokkal több a mozgástér. Errefelé rugalmasabbak a lehetőségek is. Itt nem csak előre és hátra van, hanem fent és lent meg olyan irányok is, amiket eddig el sem tudtál képzelni.

Az elején talán még egy kicsit egyedül leszel, mert azt szoktad meg. De idővel érezni fogod, hogy amint tágul körülötted a világ, abba egyre inkább beleférnek mások is. Érzed majd a körbe-körbe kapcsolódásokat. Hogy ezen a térfélen olyan módokon születnek a kapcsolatok, ahogy korábban nem volt rá lehetőség: a hanghullámokon, az éterben, a tudat által és akár telepatikusan is.

A levegő minőségében egészen váratlan helyekről jönnek üzenetek, jelek, ráérzések és kifinomul az érzékenység!

Amikor érzed az egykori fájdalom nyomát, ami szeretné megint elvonni a figyelmedet, egyszerűen mozdulj bele a térbe és többet ne hagyd, hogy a régi reflex szerint bemerevedj.

Kezdj el azonnal mozogni, kapcsolódni, nyílni, varázsolni.

Vedd észre, hogy nem csak egy kijelölt út vagy egy karmikusan letaposott ösvény van előtted.

A Juno aszteroida március 30-án lépett be a Vízöntőbe, ahol azóta a Plútó közelében haladt. Az égitest a következő napokban reflektálásba kezd és a nyári hetekben visszamegy azokra a fokokra, ahol március környékén járt.

2026. szeptember 17-én a Bak jegynek a 25. koordinátáján fordul majd direktbe és addigra kiderül, vajon készen állsz-e lerakni a nehéz hátizsákot s teljes szívvel elköteleződni a Jövőd irányába.