A Hekaté hangja
- Miss Moodswings
- Oct 4, 2022
- 3 min read
Updated: Oct 11, 2022
A Navratri utolsó éjjelének alkalmából, valamint a hétvégi istennő csoport margójára. Minden nőtársamnak. Kommentár nélkül… mert még a szavaim is elakadtak.
„Kulcslyukat látok. Egy tölcsérben, homokórában vagyok. Szeretnék felfelé törni, mert ez középen összehúz. Mintha ketté akartak volna vágni, és én kapcsolódni akarnék a másik felemhez. Ami lent van, az hideg, ami fent van pedig forró. Mintha tűz és víz lennék. Víz alatti vulkán. Elemi erő vagyok. Nincs körülöttem semmi és senki. Hatalmas erő van bennem. Szeretnék kitörni, de akkor pusztítok. Ezért inkább rejtőzöm a víz alatt. Félek magam megmutatni. Ki akar nyílni a szemem, hogy lássam mi van odakint. Tisztán és messzire szeretnék látni. Mintha tűz égette volna a szemem és a könnyekkel próbáltam volna a tüzet csillapítani.
Szabad az erőmet használni? "Nem ártani senkinek." - ezt szeretném. A homokórából most tenger lett, és tágul a szűkület. Már áramlás van az egész testemben. Mintha egy örvény lennék. Arany szökőkút formájában török ki a vízből. Kicsit zsibbadnak a kezeim. Ott még nem érzem az áramlást, de tudom, itt van a varázserőm. Talán azt várom, hogy megfogják a kezeim. Hogy táncoljanak velem. Hogy a tűz és a víz összeolvadjon, harmóniában legyen. Ne oltsa ki a víz, a tüzet, hanem a tűz pezsdítse fel a vérem. Hogy a bennem élő elfojtott szenvedélyt megéljem egy társsal. Közösen varázsoljunk.
A szívem a kulcslyuk.
Még sötét. Ha belenézek, szeretném már ott látni a fényt. Amikor a társam szívével kapcsolódom, a kettő, egy keresztté alakul. Így együtt olyanok vagyunk, mint egy csillag: fényesek. Többé nem vagyok egyedül. Áramlásban vagyok, folyamatosan forgok. Fényoszlop lettem. Kicsit félelmetes. Megfájdult a derekam, mert az szeretném, hogy ne csak szemből, hanem egészen körbe öleljenek. Legyen mögöttem is valaki, akinek odatámaszkodhatom. Hogy biztonságban érezhessem magamat. Azt szeretném, hogy sokan legyenek körülöttem, hogy ne csak ketten legyünk. Ne csupán mi forogjunk, hanem az egész világ örömtáncot járjon." (-Hekaté a Kosban-)
"A jobb lapockámat érzem. Ki akarom nyújtani a jobb kezem. Körülöttem muslincák szállnak. Azokról a gyümölcsökről jönnek, amelyek megértek, túlértek és most lepotyognak. Meg nem élt tehetség. Az öntudat, az önbizalom, az önkifejezés visszafojtása, meg nem élése. Emiatt bántottam magam. Nézem, miképpen a földön a bogarak rámásznak a gyümölcsökre, és már látom, hogy minden visszakerül a körforgásba. Hogy kell a hideg-meleg, a fent-lent, a jó-rossz, a kiegyensúlyozás, hogy az áramlás meglegyen.
Együtt varázsolni, valakivel közösségben, ebben van az erő. De kell az egyedül is. Meg a kettőnek a játéka." (-Leszálló holdcsomópont a Kosban-)
"Még nagy a nyomás, az ellenállás. Olyan régóta csinálom a dolgokat egyedül. Félek attól, hogy ha beengedek valakit, ha nem én irányítok, akkor sebezhetővé, védtelenné válok. Az egyedülben érzem a biztonságot. Nem akarok senkit közel engedni. Dehogyis van szükségem arra! Elzárkózom. És ha eleve kitaszítok, miért is szeretne bárki hozzám betérni? Már nem is akarok adni, mert túl sokan akartak elvenni tőlem. „Szegény én”.
De talán részekben, fokozatosan is lehet közel engedni? Nem kell azonnal egy csoportnak betörni? Mi a legrosszabb, ami történhet? Ha valaki jön, úgyis simán legyőzöm, amivel aztán újra magamat igazolom. Pajzs van rajtam, amivel mindentől: a rossztól, de a jótól is elzárom magamat. Lehet, hogy csupán meg kéne szelídíteni a farkast és nem is legyőzni? Ha a szeretetet sugárzom és a velem szemben álló fél megszelídül, igazi természeti asszony leszek. Beállok a helyemre, a tengelyembe, az áramlásba.
Hm. De mi van akkor, ha szeretni fog? Harcolni megtanultam, de szeretni nem.
Leülök vele. Csak megkérdezem, hogy mit akar. Együtt melegszünk a tűz mellett. Éneklek és a dallammal, a hangommal, fokozatosan szelídül mellettem a vad. Magamhoz ölelem. Olyan, mintha egy gyermeknek a fejét simogatnám..." (-Felszálló holdcsomópont a Mérlegben)
A hétvégi csoportban így szólt a Hekaté-Leszálló holdcsomó együttállás a Kosból, és velük szemben, a Felszálló holdcsomópont a Mérlegből. A Hekaté, a varázslásnak, a sötétségnek és a boszorkányoknak az úrnője. A 100. aszteroida, amit 1868-ban fedeztek fel. Szimbólumai a kulcslyuk, a küszöb, az átjáró, a kereszt(út), a fáklya, amellyel rávilágít a démonokra és utat mutat. A Hekaté, jelenleg a Lilith-tel együtt sétál a Rákban, amelynek a 11. fokáról fog megfordulni november legelején.
