Halak Junó

A vasárnap reggeli Ikrek Újhold együttáll a Junóval - a házasodásnak + az elköteleződésnek az aszteroidájával, és derékszögben van a homályos vizeknek, a mélységeknek, a megfoghatatlannak a planétájával: a Neptunusszal.

Az Ikrek jegynek az ura, a hétköznapi vagy ha úgy tetszik, az alacsonyabb elmét jelképező Merkúr, aki az adatokban, a kiszámolhatóban, a címkézhetőben gondolkodik; azok alapján szelektál és választ.

Amikor a bal agyféltekére támaszkodó személyiség megkérdőjelezi a láthatatlant, akkor hamar káosz, irányvesztettség, szétúszás, hitetlenség és fulladozás jön létre: ami éppen az elköteleződésnek, az ellensége.

A mostani állás, mintha arra emlékeztetne, hogy ha elsőre nincs is az ésszel megfogható és definiálható értelme valaminek, még nem biztos, hogy helytelen vagy eldobandó.

A mai délelőtt során egy neptunuszi uralom alatt álló, Halak-Junóval dolgoztunk asztroterápiában:

„Finoman ringatózom a tengeren. Úgy látom a körülöttem lévő óceánt, mintha az a hajamnak a meghosszabbítása volna. A karjaimon és lábaimon, ezeken a tapogatócsápokon keresztül, össze vagyok kötve mindennel. Szinte a végtelenségbe nyújtóznak és érnek a végtagjaim, amelyekben finoman áramlik az energia, a frekvencia és az információ.

Érzem, hogy rám csatlakozik minden, és valójában minden Egy. A teljes mindenség INTRERCONNECTED. Mint az óceán, ahol nincsen le vagy fel, előre és hátra, jobbra vagy balra, külön vagy együtt. Itt minden, mindenkivel összeér, összemosódik, és érzi egymást. Jönnek át rajtam is az energetikai hullámok: érzem a gondolatokat, az aurát, az üzenteket, ahogyan az egész világra rá vagyok cuppanva és abban mindent egyszerre érzékelek.

Egy tengerhableányként látom önmagam, de nem vagyok elkülönülve, hanem része vagyok az egész energia óceánnak. Egy nagyon finom, lágy és szépséges szeretethullám, egyfajta '𝘭𝘰𝘷𝘦 𝘧𝘳𝘦𝘲𝘶𝘦𝘯𝘤𝘺' az egész. Olyasmi érzés, mint a magzatvíz vagy egy UNIVERZÁLIS ORGAZMUS, ahol áramlik a gyönyör, a szeretet, az extázis. Minden a csúcson van: az öröm, a játékosság, a könnyedség, a flört, a szerelem és a szeretet.

Nem tapasztalok határokat, mindenki a családom és a részem.

Amit itt kiküldök, az úszik vissza belém. Amit kirakok, arra jön a válasz is. Emiatt nem érzek fenyegetettséget vagy támadást sem, hisz minden 𝘌́𝘕 vagyok. Ha bántás vagy szenvedés jön felém, akkor tudom, hogy igazából saját magamat támadom. Ahogy ezt felismerem, többé eszem ágában sincsen negatívat kiengedni magamból, mert látom, amint az egy hullámként azonnal visszacsap, visszatalál hozzám. Ha a másikat bántom, az ugyanúgy mérgez engem is. Ezért nem engedem a durvát még felbukkanni sem odabent.

Néha jönnek felém más halacskák, állatocskák, és azokban is csak magamat látom. Minden az én aspektusom, és a különböző megnyilvánulásom. Ha velem szemben egy szőke féltékeny lány áll, vagy épp egy barna dühös férfi, abban is saját magamat tapasztalom. Ezért úgy fordulok feléjük és a világ irányába, ahogyan azt magam felé is tenném: feltétel nélküliséggel, totális elfogadással, mély szeretettel és odaadással.

Élvezet látni, hogy mennyi arcom, formám van és milyen izgalmas szeretni a másikban, valamint magamban is az összes létformát! Én vagyok a földnek és a mélyvíznek a lakója, a madár, a levegő és a tűz, magam vagyok az EGÉSZ LÉTEZÉS. Árad belőlem ez a 𝘥𝘦𝘦𝘱 szeretet és elfogadás, az életnek az irányába. Milyen jó ezzel játszani, kipróbálni az energiáimat, meglátni, hogy mi-mit tükröz vissza és ily módon megismerni önmagamat.

Ez az 𝘌́𝘭𝘦𝘵 maga.

Az elme és a személyiség az, ami bezár, differenciál, ami leszigeteli és darabokra szedi a valóságot. Az ego miatt érezzük csupán, hogy el vagyunk különülve az életnek ezen lényegi megtapasztalásától vagy akár egymástól. Pedig nem kérdés, hogy minden pillanatban össze vagyunk kapcsolva. Hogy a határok valójában folyékonyak. Az élet nem más, mint egy tánc, egy ringatózás az Univerzummal: a ragaszkodás helyett az engedésben, az együttműködésben és az együttérzésben. Az áramlásban, a lebegésben, az úszkálásban a habokon - harmóniában az áramlatokkal, egyfajta könnyed beleérzéssel és bizalommal mindennek az irányába ahelyett, hogy ellen nyomnánk. Mint a hínár a vízen, amely része a nagyobb egységnek.”