Enyhülő T-kvadrát

Úgy hiszem, hogy mindannyian érezzük a Jupiter-Mars-Plútó T-kvadrátnak, tehát az elmúlt hétnek, heteknek az igen intenzív, elsöprő, áttörő erejét. Nehéz lenne egy irányból megfogni ezt a tranzitot. Mindannyiunknál különbözik, hogy mely 3 életterületet fogta közre ez a háromszög, amiért ahány egyén, nagyjából annyi formában csapódik le a hatás is. Így vagy úgy, de vélhetőleg a korábbi hitszerkezeteket és nézeteket átalakító, kimozdító, megtisztító, elrendező energiák léptek működésbe. A Bika Jupiternek köszönhetőn pedig az anyagba is elképesztő sebességben és talán a korábban soha nem látott erővel vált és válik megfoghatóvá az átalakulás.

"A karmaimmal véres sebeket tudok ejteni."

„Szárnyakon érkeztem. Egy hatalmas fekete palástban vagyok, ami a saját meghosszabbításom. A kezeimnek vagy a lábaimnak a végét - mint a madaraknak, karmok erősítik.

Érdekes ez a kettősség: a szárnyak és szárnyalás, amivel le lehet rántani a leplet, fel lehet lebbenteni dolgokat és fényt lehet deríteni az igazságra. Ugyanezekkel a szárny-karokkal viszont tudok szorítani, pofozni, lecsapni is. A karmokkal rá tudok kapaszkodni egy ágra, meg tudom tartani magamat és stabilitást vagyok képes elérni. Ha viszont rárepülök a zsákmányra, akár örökre tartó véres sebet tudok ejteni.

Erősen érzékelem ezt a kétfelé irányultságot: elrepülni, szárnyalni, felfelé törekedni a szellemi szabadság és a tágasabb terek felé vs. lent maradni, kapaszkodni, megsebezni, harcolni, bántani.

Most legszívesebben téged is elkapnálak, megfognálak és felemelnélek az égbe, ahonnan ráláthatsz az egészre. De mivel magad is egy sárkány és innen való vagy, nem is kell, hogy én ráncigáljalak ide. Elég, ha csak hívlak, hogy repkedjünk együtt!

Érzem a kettőnk közös erejét, amint sárkányként a szádon keresztül tüzet fújsz és ha kell, szétperzseled az alattunk lévő mezőt. Nekem pedig itt vannak az éles körmeim. Látom a súlyát, az óriási felelősségét ennek!

Valójában csak a Belső Igazságon múlik, hogy melyiket választjuk. Hogy ezt az erőt bántásra, pusztításra használjuk vagy arra, hogy felemeljünk másokat is.

Fight-or-flight.

Innen fentről ugyanis olyan dolgokat is látunk, amiket mások még nem. Egy másik nézőpontból nézzük a világot, mint azok, akik ott élnek alattunk. Ebből a perspektívából tudjuk, hogy az igazság az folytonosan változik az emberiségnek a tudatosságával. Nem lehet dolgokat kijelenteni és állítani, mert azok egy darabig érvényesek, majd mozognak tovább. Értjük, hogy nélkülözhetetlen az önreflexió, tehát visszacsekkolni, hogy amit látunk az valós vagy csupán projekció?

És elegendő a pillanatnyi döntés, hogy épp a tüzet és a karmunkat eresztjük ki, vagy a szárnyainkat, amelyekkel felhozunk mindenkit ebbe a közös térbe.

Amikor a szeretetet, a tiszteletet, a hitet testesítjük meg, akkor tudunk igazán másokat is tanítani, emelni, inspirálni. A felelősség tehát a szándékban van és azon múlik, hogy a beérkező impulzusokat hogyan közvetítjük tovább csatornaként: romboló vagy segítő szándékként engedjük-e azokat ki a világba.

Nagyon vékony a határvonal aközött, hogy a fehér vagy fekete mágiára használjuk-e ki az energiát.

Mit döntünk? Mindkettőnkben ott van egy iszonyatos energia. Itt és most nem is egymástól kell félni, hanem a saját magunk szándékától. Amikor alulról dobálnak minket, akkor visszavágunk? Lehúz minket is a félelem, hogy majd lenőnek és bántani fognak? Kifújjuk a tüzünket vagy inkább elrepülünk innen? Esetleg felhozzuk ide a bántalmazókat, megmutatva, hogy ebből a másik nézőpontól lehet validitása annak, amit mi hirdetünk? Kinyitjuk-e mások szemét arra, amit elsőre talán nem akarnak látni?

Amikor a külvilág dobál, bánt, akkor beleállsz-e az erődbe és ha igen, akkor azt hogyan használod? Ez itt a kérdés. Ami kívülről jön, azt késként magad ellen fordítod, teljesen lefagysz vagy inkább tovább repkedsz és szárnyalsz? Fel kell-e venni, elé kell-e állni azoknak a mérges nyilaknak, amiket mások feléd vágnak? Vagy érted, hogy amit ők nyomnak ki magukból, az nem rólad szól?

Felemeled-e magadat és ezáltal mozdítod-e magaddal a világ tudatszintjét a földi, az anyagi síkról, a félelmeknek, a pórnépnek a látásmódjától? Hiszen mindenki onnan vizsgálja a környezetét, ahol a saját figyelme, tudatossága van. Ha te fent vagy, akkor miért mennél bele egy olyan csatába, amit lentről indítottak? Nincs egy térben a kommunikáció… Ha visszatérsz arra a szintre, akkor tüzet hánysz majd rájuk. Helyette nyiss, higgy, bízz, nőj nagyobbra és nézz te a másik irányból! Emelkedj, törj, repülj magasabbra vagy mozdulj el oda, ahol már nem érhetnek el a bántások!

Én most ezekre emlékeztetlek: az erődre és erre a döntésre.

Néha ide érdemes visszareflektálni: tényleg a legmagasabb nézőpontból nézem a helyzetet? Emelem-e magamat és a másikat ebben a szituációban? És ha nem, akkor automatikusan, reflexből ráhányom a tüzemet vagy elmozdulok? Ártok vagy szárnyalok?"