Chiron-Felszálló hcs | A születés sebe

A pénteki Újhold horoszkópjában a karmatengelynek a Felszálló csomója már majdnem beéri a Chiront, a Kosban. A Sebzett Gyógyító 2019-27 között, a sorsiránytű 2023-25 között halad a Mars bolygónak az uralma alatt, ezért jó ideje érik már ez a diskurzus.

A Chiron a nehéz fogantatással, továbbá a magzatidőben, a születéssel és/vagy a kora csecsemőkorban összegyűjtött és a felnőttként sokszor öntudatlan traumát, sebzettséget szimbolizálja. A kentaur az erőszakos foganása miatt maga is megtapasztalta az ún. prenatális stresszt. Amikor a felesége rajta kapta a Szaturnuszt a nimfával való afféron, akkor az isten lóvá változtatta magát és megszégyenülve hagyta magára a nőt. Az árulásnak a lenyomatát a torzszülöttként világra jött gyermekük hordozta magán. A szépséges nimfa szégyenében eldobta magától a csúfos lényt, ezért a Chironnak a traumája a legmélyebb, amit egy ember kaphat. Úgy hívják, hogy az anyai elutasításnak a sebe.

„Válltól lefelé, mintha külön lennék. Be vagyok szorulva, meg vagyok akadva. A karjaim és a kezeim jéghidegek. A színük is kék, szinte hibernáltak, mintha a fagyasztóban lennének. Nyaktól lefelé nem tudok mozogni, a karjaim csak magukban lógnak, akár ki is törhettek volna. Ebben a pózban leledzem, miközben semmilyen inger nem ér. Rettenetesen fázom, didergek. A melegség hiányzik a legjobban. Hogy nem kapok érzelmeket anyától. Valójában az ÉRZELMI KAPCSOLÓDÁSNAK A TELJES HIÁNYA, ami jegessé, rideggé teszi a környezetet. Emiatt az a fő késztetésem, hogy minél inkább összehúzódjak. Inkább csak magamba akarok visszamenni, bemenni és bezárkózni egy magpózba. Nincs is kedvem kifelé tágulni, egy fura pózban vagyok, ami persze nem segíti a növekedésemet, a fejlődésemet.

Hiába bújok magamhoz, mert táplálni önmagamat nem tudom. Ez most elgondolkodtat. Vajon segít majd valaki túlélni? Lesz-e kaja, lesz-e meleg? Küld valaki bármit a csatornán vagy hiányozni fognak a nyomelemek? Mi lesz, ha nem kapok elegendő táplálékot, ha éhezni fogok? Elkezdek szorongani és még jobban lefagyok. TARTALÉKOLÓ & ALAP TÚLÉLŐ ÜZEMMÓDBA KAPCSOLOK, hiszen nem tudhatom, hogy mikor, mennyit és egyáltalán kapok-e. Ha bármi kicsi is jön, arra azonnal rákapaszkodok. Elraktározom, mint egy mókus. Talán egy 6 hónapos telet kell kihúznom, de az is lehet, hogy csak két órát...

Amiatt, hogy nem tudok előre számolni, megtanulom azt beosztani, ami van. Ennek a negatív oldala, hogy többé nem engedem meg fullon a dolgokat úgy és akkor, ahogyan és amikor jönnek. Hiába érkezik a jó, azt mindig FÉLRETESZEM KÉSŐBBRE. Lefagyasztom az örömöt, leblokkolom az adott pillanatnak az élvezetét, mert ki tudja mi lesz. Mint a háborús időkben, félre kell tenni, kuporgatni kell… ez a tanult program. Inkább elcsomagolom a dolgokat, "jó lesz az még későbbre is" - gondolván.

Azt érzem innen bentről, hogy apám csak a státuszt akarta, ami a gyerekkel járt. Anya egyáltalán nem is kívánt, nem örült nekem, csak az apámnak való megfelelésből engedte, hogy legyen gyerek.

Nehezen lélegzem, mintha egy abroncsban lennék és szorítanák a bordám. Mintha valami elől próbálnék elhúzódni. NEM MEREK MEGMOZDULNI & VÁLTOZTATNI (pózt). Mintha félnék, rettegnék, hogy valami történni fog. Ha anya nem veszi észre, hogy itt vagyok - ha láthatatlan maradok -, talán nem fog bántani. Akkor megmaradok. Be vagyok ide facsarodva és lefagytam, hogy túléljek. A hátam ívben be van feszülve és elhajol a szívem körül. A gerincferdülésem már itt alakulhatott ki...

Most látom, hogy anyám nem simogatja, nem is érinti meg a hasát. Mintha egy szemölcs lennék, csak nyűg és teher vagyok. Azt érzem, hogy nem pihen. Megy, mint az őrült egér, teljesen ki vagyok fárasztva. Arra lenne szükségem, hogy nyugi és béke legyen, hogy leüljön végre. Ehelyett pörög, mint a motor. Nagyon idegesítő, hogy nem tud nyugton maradni! Csak arra nem figyel, hogy itt van egy másik ember is. Van, hogy kihagy ételt, mosogat, takarít, mindent csinál, de magával nem foglalkozik. Reggelente előbb kel, hogy apának minden időben, frissen meglegyen. Mosolyog, de belül el van veszve, fáradt, bánatos. Nem tud velem mit kezdeni. Nem beszél hozzám, nem tud velem kapcsolódni, emiatt én elveszettnek, egyedül és magányosnak érzem magam.

Nehéz az élet, MINDENT EGYEDÜL KELL MEDOLDANI – és ezeket az érzéseket szoktam érezni a mostani nehéz időszakokban is.

A biztonságot nem ismerem. Folyamatosan egész nap fenyegetve érzem magam, és ez rohadt fárasztó. Állandóan figyelni kell, hogy honnan jön a támadás. Anyám teljesen figyelmetlen. Nekimegy a hasával a dolgoknak. Most a partfis áll a hasában. Létrán áll, a függönyöket csinálja... Megüti magát, leesik, beveri a hasát. Miért nem tud leülni egy fotelba?? Nekimegy az asztalnak, az ajtónak. Csetlik-botlik, fáradt, nem figyel, a saját testével sincsen kapcsolata. Már itt sem tudok pihenni… Az idegrendszerem ki van készülve, folyton félelem van, hogy most mi jön, már megint mi lesz… Nem tanul belőle, jön a következő. Nincs az, hogy védelemben lennék. Szomorú vagyok, hogy ennyire nem szereti magát.

Egyedül vagyok. Próbálok tenni dolgokat, de a külső környezet nem engedi. Van egy határ. Hiába csinálok bármit, nincs eredménye. Ki vagyok szolgáltatva. CSAK LEFAGYVA VÁRHATOM, HOGY LETELJEN AZ IDŐ & TÚLLEGYEK RAJTA. Nincs más megoldás, csak hogy befelé menjek. Bemegyek a saját világba, leválasztom magam a valóságról, így tudok túlélni.

Érzem, hogy az utolsó két hónapban anya már félt is. Nem mondta el neki senki, hogy mi fog történni. A saját anyjával sincs kapcsolata, nem tudtak erről beszélni. Egy csomó kérdése van és retteg, hogy meg fog halni. Fél a szülésélménynek a fizikális részétől. Én már csak túl akarok lenni az egészen. Addig valahogy kibírom, összeszorítom a fogamat, de már jöjjön a következő élet! Mostanra azonban mélyen elhittem, hogy ha anyával nem tudtam kapcsolódni, akkor nem érdemlem meg azt sem, hogy bárki mással tudjak. Jó ezt kimondani, már nem szorít annyira a rekeszizom! Érzem, hogy ez mind igaz. Eddig erről beszélni se lehetett, de végre ki van rakva, ami nyugalmat, fényt, békét hoz.

Már az orvos kezében vagyok pucéran, de mégis biztonságban, mert anyával ellentétben ő végre tudja, hogy mit kell csinálni… Anyának fogalma sem volt, nem lett felvilágosítva. Végre valaki olyannak a kezében vagyok, aki ért is hozzá. Most viszont meg kell tanulnom az új szabályokat. Felismerni, hogy itt már van ráhatásom a dolgokra, tudok cselekedni, változtatni, kapcsolódni vagy akkor enni, amikor csak akarok. Megengedhetem magamnak ezt az új valóságot. Bízhatok abban, hogy mindig lesz elég és a szükségleteim ki lesznek elégítve. Már szabad vagyok, többé nem vagyok beszorítva abba a helyzetbe, kijöttem. Most már mozoghatok, ha szükséges. Nem kell benne ragadni a kiszolgáltatott és tehetetlen érzésekben, állapotokban."

---

A Chiron, mostantól egészen a tavaszig a karmatengelynek a szoros közelségében halad. A tengely fel- és leszálló csomói útkereszteződést, csomópontot jelképeznek a lélek útján, amikor lehetőség van kiugrani a karmikus ismétlődésekből. Ha 1968-77 között születtél, akkor a születési horoszkópodban a Kosban volt a Kheirón és a fentieket most különösen időszerűnek érezheted.

Február és márciusban Burok & Születés kétlépcsős asztrodráma csoport indul, ahol a születésnek a 4 mátrixát állítjuk fel a térben a fenti asztrológiai analógiák és szimbólumok meghívásával. Várunk segítőnek, ha kiszületnél a szűkössé vált burokból, a tágas Életbe.