Chiron anaretikus | Te felelsz az erődért

A Mars jelenleg a Bika harmóniájában gyűjti az erejét és közben már készíti elő a terepet a következő hetek jelentős történéseinek. A 2018. óta a Kosban állomosázó Chiron ugyanis elhagyni készül a Marsnak a házát. Az égitest a mai napon a jegynek az anaretikus fokára lép, mielőtt a nyári napforduló napjaitól egy kis időre már átkóstol a Bikába. A retrográdja miatt a Chiron az év második felében, és még a jövő tavaszig, aztán megint a Kosban lesz.

A Kos Chiron tranzit (2018-27) az elmúlt években azokra a sebekre hívta fel a figyelmet, amelyeket az Én, az életbe való elindulásakor szerzett és amelyek meghatározzák a későbbi személyiségének vagy karakterének gyakorlatilag minden egyes mozdulatát.

A sebzett Mars már a születésekor és a létezésének az első óráiban azt érzi, hogy körülötte minden szürke és magányos.

Mintha rajta kívül mindössze egyetlen egy fűszálacska lenne itt, ami emlékezteti az életre.

Ott ül magában a kórházi steril semminek a közepén és nem érti: lepottyantották ide a Földre, de minek, ha aztán teljesen egyedül hagyták??

Számos oka lehet annak, amiért ezekben a korai időkben nem foglalkoztak veled a szüleid.

Sokszor például a testvér érkezése miatt kerül le a korábban megszokott figyelem a csecsemőről, aki emiatt azt éli meg, hogy többet senkit nem érdekel.

Amúgy az is lehet, hogy mindez csak egy saját, belső megélésed volt, ami nem is egyezik anya és apa szándékával.

.

A fontos az, ha ezek miatt mégis felépítettél magadban bizonyos "én-egyedül" túlélési stratégiákat.

Vagy ha elhitted, hogy tök egyedül vagy a világon.

Hogy a dühöd és a létezésed nem számít.

Illetve, hogy a figyelemért vagy a szeretetért folyton tenned és harcolnod kellene.

Ha a fentiek hatására felnőttként is inkább befelé irányítod a dühödet.

Azonnal kiakadsz, ha negatív kritika ér.

Felháborodsz, ha úgy érzed, nem kapsz megfelelő elismerést.

És engeded, hogy fölöslegesen felmenjen benned a pumpa és a vérnyomás.

Össze-vissza pattogj, mint egy vörös labda, miközben a mellkasod meg lángokban áll.

Mert ha hasonló viselkedéssel találkozol, azonnal visszamész a kicsibe.

A gyengébe.

A tehetetlenbe.

A saját sötétednek a mélyére, ahol már levegőt sem kapsz. És ahol újra meg újra megélheted az ismerős érzést: úgysem segítenek! Nem is tudják, hogy itt vagy. Hiába mászkálnak itt feletted, megint nem hallanak meg! Nem vesznek észre. Nem látnak. Inkább össze is húzod magadat egy pici maggá és feladod. Egy ponton már jelezni sem tudsz, mert olyan messze vagy a felszíntől.

Hiába kopogsz, nem hallani.

Idelent sincs helyed, de már nem is kell! Most már jó itt neked. Réges régen elengedted a biztonságot vagy a siker iránti vágyat. Hagyjon mindenki békén! Ne is szóljanak, ne is keressenek! Ne akarjanak tőled semmit. Egyedül akarsz lenni.

Ez volt az indulásod története.

És ahogy születsz, úgy élsz…

Mélyen legbelül rettegsz a kudarctól.

Megint és megint átélni a visszautasítást, ezért inkább előre elbújsz.

Meg sem próbálod. Mostanra biztonságot ad a sötétség.

Az a kényelmes, ha nem érdeklődnek felőled.

Eddig is mindent egyedül kellett, miért pont most kérnél segítséget.

Nem kell senki és semmi.

Majd megoldod!

Közben nem szereted magadban ezt a dühöt és mostanra azt is felismerted, hogy a csattanások sem neked, sem pedig a környezetnek nem tesznek jót. Az összegyűlt vörös energiát próbálnád az állandó mozgással levezetni, mert rosszabb neki, ha áll.

Neki az a dolga (helyesebben: a természete), hogy pattogjon.

Csak, mint a piros labdán a pöttyöket, ezt az erőt is el kéne már osztani.

Ha nem direktben működik, akkor talán nem lesz olyan intenzív, éles, gyors és sürgető.

Csak félig marad erőteljes.

Egyelőre viszont nem Te hatsz rá, hanem fordítva.

Mi lenne, ha megfognád és a kezedbe vennéd?

Milyen más, ugye?

Már nem is annyira irányíthatatlan. Nem zizeg, szinte stabil. Akkor dobod el, amikor neked jól esik. A saját tempódban használhatod, amikor csak szeretnéd. Tudod figyelni az erejét, az irányát és a másikra való hatását.

Most azonban, hogy már a Te kezedben van, felelsz is azért, hogy ne legyen ütközés, bántás vagy baleset.

Hogy tudatosan és bölcsen használd.

A Chiron mellett álló Érisz segít ebből a labdából egy szépséges, piros, fényes almát varázsolni, ami kint van, fent a fán. Bizony, már nem odalent a földben vagy a sötétben! Érzed ennek az istennőnek a kedves, lágy, nőies jelenlétét, hogy milyen megnyugtató érzés a közelében lenni.

Egyelőre kicsit elérhetetlennek tűnhet.

Olyan messze van…

Csak úgy bámulod, milyen jó neki!

Rángatod a köztetek lévő börtön acélszürke rácsait. Azt érzed, erős vagy, de az kevés... Nem tudsz innen kimenni, kiszabadulni. Kevés vagy ahhoz, hogy egyedül kimássz. Ráadásul fal is van. Arra vársz, hogy valaki mentsen már meg, de nincs senki.

Bekapcsol benned az ismerős csalódottság és szomorúság.

Újra előhúzod a kardodat, és mint a dzsungelben, kaszabolod le az indákat, hogy megtisztítsd magad előtt az utat és helyet csinálj.

Mintha reflexből azt keresnéd, hogy legyen valami újabb dolog, ami vágható.

„Mikor megyek már ki ebből?? – kérdezgeted türelmetlenül - Ugyanaz van! Csak megyek és megyek, de nem történik, nem változik semmi!”

Mígnem érkezik egy sugallat:

„Mi van, ha csak meg kell fordulni? Ha a másik irányban van a kijárat?”

A karmikus fok mindig egy lehetőség a megállásra és az összegzésre.

Mi van, ha nem is kell a kard?

Ha fölösleges a küzdés?

Ha visszavehetsz a tempóból és végre áramolhatsz az életnek az ütemével?

Már nyugodtan és békésen sétálsz, miközben szinte magától megy veled az út. Nem szükséges futni és kardozni! Úgyis akkor érsz oda, amikor kell… Ha gyorsan mész, maximum stresszesebb lesz. Így is, úgy is berész a célba.

Most egy létrát raksz a fához.

Felugrassz rá és felmész a napfényben fürdőzött almáért.

A kezedbe fogod.

Elsőre kicsit idegen.

Mintha külön állna tőled…

És vajon, ha bekapod??

Finom, édes. Már meg is etted! Mosolyogsz. Átjár belülről az öröm. A mellkasod kienged. Szinte azonnal jobban érzed magadat.

A szívedben megszűnt a harc.

Megjelenik benned a Napnak az aranyló fénye & tudatossága, amelytől a tested is kezd kivilágosodni. Egyre inkább látható válsz és így máris tudsz kapcsolódni. A segítők is megtalálhatnak. Többet nem vagy egyedül, itt a teljes csapat: egy majom, egy bagoly, egy párduc és a kígyó, akik megvédenek, ha kell.

Együtt erősebbek vagytok!

Ne feledd: a saját dzsungelednek Te vagy a királya.

Itt Te vagy az Oroszlán, aki mostantól büszkén vezet.

A többiek majd jönnek melletted vagy mögötted jönnek, közben meg összedolgoztok.

Megbíztok egymásban, mindent meg tudtok beszélni és egymást segítve haladtok az úton.