Ceres & Felszálló hcs | A gondoskodás szentsége

A Ceres – a (föld)anyaság, a gondoskodás, a táplálás, a termékenység kisbolygója, 2025. február 23. – május 16. között a Halakban van és a jegyen áthaladó égitestek közül ma utolsóként éri utol a Felszálló holdcsomót. A karmatengely északi csomója egyfajta mágneses iránytűként mutatja a lélek aktuális fejlődési irányát vagy célját, amely idén egyre erőteljesebben húz a női-anyai-lelki minőség megélése felé.

A Ceres – és különösen itt a Halakban, maga: az irgalmas, az oltalmazó, a csendes fényű, a lágy tekintetű, a közbenjáró, az áldott, a szentséges, a békés és a szívében tiszta édesanya, aki a méhében hordozza az Életet.

A görögül Démétér, a szelíd erőnek a képviselője.

A gondoskodásnak a forrása, aki, mint égi anya, a végtelen türelmével és a gyógyító jelenlétével testesíti meg az isteni nőiességet, bölcsességet & szeretetet.

Az Anyák napján minden évben erről a minőségről emlékezünk meg magunkban és körülöttünk.

Az elmúlt hétvégén talán a saját anyaságon vagy az édesanyával való kapcsolaton keresztül, de az is lehet, hogy a természettel való összehangolódás, netán az álmok vagy a bevillanó érzések útján szólított meg ez az energia, amelyet nőként és férfiként most ugyanúgy időszerű újraintegrálni.

Hiszen épp egy Új Világot szülünk, amikor kritikus, hogy mennyire tudsz önzetlen gondoskodni magadról és másokról, hogyan éled meg az érzelmi kötődéseket és a feltétel nélküli szeretetiséget.

Az elmúlt hónapok sűrű tranzitjai a Halak archetípusán keresztül már elkezdték beengedni a

k-e-g-y-e-l-e-m rezgését a kollektív térbe – finoman, de határozottan oldva fel mindazt, ami generációk óta hordozódott: a fájdalmakat, a hiányokat, az elakadásokat, különösen az anyai és női ősök vonalán.

A tér az együttérzés & megbocsátás megengedése által segítette a múlt sebeinek és veszteségeinek gyógyítását, valamint a megbékélést a felmenői örökséggel.

Hogy mostantól az Újjászületett Szeretetből & Szívből éljünk és teremtsünk tovább.

A Ceres kulcsfontosságú ebben az útkereszteződésben, ahol lágyan emlékeztet azokra a nőkre, akik a korábbi inkarnációk során vállalták, hogy a testükben hordozzanak - újra és újra esélyt adva a tanulásra, a tapasztalásra, valamint a szeretet kibontására.

A Nő a testében és lelkében fogadja magába az Életet.

Anyának lenni nem csupán egy szerep vagy élethelyzet, hanem mély & szakrális vállalás is, amely lélekről lélekre íródik be a világ történetébe.

A nagyanyák, dédnagyanyák, ősanyák - az előtted élő leányok & asszonyok hosszú sora mind része volt annak a láncnak, amelyen keresztül a Lét elérkezhetett hozzád. Ők azok a lelkek a családi rendszerben, akik vállalták az anyaság minden örömét, fájdalmát, küzdelmét és félelmét azért, hogy Te most itt lehess.

Különleges erő van abban, ha fel tudod ébreszteni magadban a hálát nemcsak a jelenlegi édesanyád, hanem ezen női felmenők iránt is.

A Ceres ott van a szülődben vagy azokban a nőkben, akik anyákká lettek akár csak egy pillanatra vagy egy teljes életre, de azokban az asszonyokban is, akik nem a biológiai, hanem lelki édesanyákként vállalták a küldetést, hogy támogassanak az úton. A tanítókban, nevelőkben, gyógyítókban, barátokban, segítőkben, akik akkor nyújtották feléd a szeretetüket, amikor a legnagyobb szükséged volt rá.

Ők is részesei annak a szeretethálónak, amely éltet, megtart és visszavezet önmagadhoz.

A mai tranzit arra hív, hogy tekints arra, ami összeköt.

Lásd meg azt az aranyló fonalat, amely a generációkon átívelve láthatatlan köldökzsinórként fűzi össze az anyákat és gyermekeiket. Ez a Szeretet az, ami mindig is ott volt – még akkor is, ha időnként elhomályosult.

Engedd meg magadnak, hogy újra kapcsolódj ehhez az erőhöz.

Hogy tisztelettel és hálával köszöntsd azokat, akik valaha testet adtak a gondoskodásnak, az isteni teremtésnek, az önfeláldozásnak, a táplálásnak és a végtelen szeretetnek.

Hajts fejet e szentség előtt és mondd ki azt az egyszerű, de mindenre kiterjedő szót:

"Köszönöm."