Az Ikrek Chiron
- Miss Moodswings
- Nov 30, 2022
- 5 min read
A személyiségjelölők jelenleg a Nyilasban tolulnak és egymás után oppozícióba lépnek az Ikrekben hátráló Marssal, valamint a Kos Chironnal is fényszögbe kerülnek a következő hetekben. A vörös bolygó, az extra hosszúra nyúló Ikrek tranzitja során maga is többször vesz fel trigonális kapcsolatot a most még hátráló Sebesült Gyógyítóval, amely a téli napfordulóhoz közel fordul majd irányba. Az időszak birizgálhatja az Ikrek-Chiron (1984-88), illetve a Kos-Chiron (1969-76) generációnak a sebeit.
A Merkúr uralma alá tartozó Ikrekben álló Chiron szülöttek, jellemzően verbális abúzióban nőttek fel, amelynek látványosabb és kevésbé jól definiálható megnyilvánulásai is lehetnek. A hegek, a születéshez vagy a korai gyermek és/vagy az iskolás évekhez is kötődhetnek. Az Ikrek Chiron, a beszédnek, a kommunikációnak, az intelligenciának a sebe. A gyermekkornak, az ártatlanságnak az elvesztése, a játéknak a hiánya. Jelezhet szóbeli abúziót, a szavakkal verést, amikor a környezet (szülő, tanár, testvér, iskolás társ stb.) a gondolkodásmódot, a beszédet, a tudást kritizálja, vagy akár a testi méretre vonatkozó sértéseket mond és hibás kommunikációt alkalmaz. Lehet ez lehülyézés, lecseszés, silent treatment. Az ennyi eszed sincs. A kussolj már. A problémák lekicsinyítése, elbagatellizálása, az elnevetjük is ide tartoznak, amelyek az abúzusnak az alakjai.
Gyerekként azt érezheted, hogy nem vagy elég eszes, okos, vagy nem fejezheted ki magadat, nem reagálhatsz úgy, ahogyan szeretnéd. Az Ikrek Chiron, a beszédhibák (selypítés, pöszeség, hadarás), a tanulási nehézségek (diszlexia stb.), a fogszabályzó miatti cikizés is. Kinevettek, kicsúfoltak, és sérült a belső gyermek, a játékosság, a humor. Amikor a gyermeki lélek nem tudja magát megvédeni a külvilág bántó viselkedésével szemben, akkor védekezésként lezárhat, magába zárkózhat. Ez pedig épp a gyermeki kíváncsiságot, a nyitottságot, az érdeklődést fojtja le.
A Chiron, asztrológiai szimbóluma a kulcs, hiszen valóban Kulcsot jelent a lélek evolúciójában. Ám a gyógyulás nem a sebek feszegetése vagy azoknak az újra és újra begyullasztásának az irányában van. A legtöbb mai terápia, oldás stb. arra az útra vihet, hogy a személyiséget akard javítgatni, gyógyítgatni vagy fejleszteni. Ez azonban teljesen téves azonosuláshoz vezet azzal a személyiséggel, amit éppen le kéne vetni. Amikor azt mondom, hogy egy bolygót „alacsonyan” működtetsz, akkor arra gondolok, hogy a kisgyermekkori azonosulások, a fiatal korban lemásolt és az azóta is a háttérben futó programok, a mostban valószínűleg öntudatlanul szabotálnak. A horoszkópodban egy oppozíciót például belső ellenállásként, feszültségként, két irányba húzásként élhetsz meg, pedig nem kell annak lennie.
A „magas megélése" a horoszkópodnak, amikor a benned élő ősi archetípusok szolgálnak téged és már az azokra leereszkedett, a robotszerű vélekedések nélkül érvényesülnek. Amíg nem tudod, hogy lehet másképp is, addig azt hiheted, hogy majd attól lesz jobb, ha sorra mindent kijavítasz magadon. 𝘼 𝙎𝙚𝙗𝙚𝙨𝙪̈𝙡𝙩 𝙃𝙖𝙧𝙘𝙤𝙨𝙗𝙤́𝙡, 𝙫𝙖𝙡𝙤́𝙟𝙖́𝙗𝙖𝙣 𝙖𝙠𝙠𝙤𝙧 𝙫𝙖́𝙡𝙞𝙠 𝙎𝙚𝙗𝙚𝙨𝙪̈𝙡𝙩 𝙂𝙮𝙤́𝙜𝙮𝙞́𝙩𝙤́, 𝙝𝙖 𝙡𝙚𝙩𝙚𝙨𝙯𝙞 𝙖 𝙛𝙚𝙜𝙮𝙫𝙚𝙧𝙩: 𝙚𝙡𝙨𝙤̋𝙨𝙤𝙧𝙗𝙖𝙣 𝙤̈𝙣𝙢𝙖𝙜𝙖́𝙫𝙖𝙡 𝙨𝙯𝙚𝙢𝙗𝙚𝙣. Amikor abbahagyja a küzdelmet, az önabuzálást és elfogadással, szeretettel fordul saját maga és a világ irányába. Ha belátja, hogy a környezetére szórt ítélkezés, a le- vagy felminősítés egyaránt róla szól. Amíg a Mars az Ikrekben jár (2022. augusztus-2023. március), érdemes figyelni a belső monológokat és párbeszédeket, hogy mennyi energia folyhat el a saját magadnak, illetve a környezetednek a bántásában.
Érzékeny téma következik:
„Megyek össze, húzom magamat össze. Elbújok, hogy minél kisebb legyek, észre se vegyenek. BEBÚJOK MAGAMBA. Nagyon pici, 3-5 éves gyermek energiájában vagyok. Egy megszeppent, kicsit huncut kislány. Nem rettegő félelemben vagyok, inkább csak azért húzom magam kicsire, mert el akarok tűnni. Mint amikor olyan vendégek jönnek, akiket még nem ismertem. Ez az ismeretlentől való hátralépés. De van bennem kíváncsiság is, tekintgetek kifelé, miközben bebújok anya szoknyája mögé. Onnan kacsingatok, nézegetek ki: „Vajon kik lehetnek ők?”.
Zavarban vagyok, mintha mindenki engem nézne. Kicsit kezdek elvörösödni, szégyenlős érzésem van. Minél jobban néznek, annál jobban befagyok. Mintha mondogatnák: „Hogy fél! Milyen kis félénk!”. Nem arra bátorítanak, hogy kijöjjek, hanem azáltal, hogy bámulnak, figyelnek, arra sarkallnak, hogy magamba húzódjak. Most már az asztal alá is bebújnék. Férfias, markáns hangokat hallok: „Gyere már ki! Mutasd már meg magadat! Miért nem állsz ki? Mit kell itt szégyenlősködni?” Teljesen lezárnak. Nincs kedvem megmutatni magamat vagy kiállni oda eléjük. El akarok vonulni, el akarok bújni a sötétbe.
Most mintha rángatnának, ki is akarnának húzni: „Mit kell itt elbújni? Miért kell szégyellni magadat? Azért jöttek ide, hogy együtt legyünk, te meg itt eltűnsz!”. Attól, hogy hozzám értek, erőszakosak, most már dühös vagyok. Forrong bennem a düh, rájuk üvöltenék, káromkodások jönnek a számra: „Hagyjatok már! Takarodjatok már innen!”. Legszívesebben meg is boxolnám őket. Most már agresszió van bennem. Érzem a méretkülönbséget, hogy ők férfiak, én meg ugyan még kislány, de egy másabb, női energia vagyok. Azt érzem, hogy VISSZAÉLNEK A HELYZETÜKKEL, a méretükkel, ami baromira feldühít. Ki kéne állnom magamért, de ők többen vannak és csak a férfierő és energia, a hangosság jön az irányukból. Minden, ami én nem vagyok, ők az.
Kihúztak az asztal alól. Állok, mint egy kis barbie baba, akit ide kiraktak, hogy nézegethessenek. Én meg mint egy felelésnél, visszakerültem a megszeppent helyzetbe: „Jól van! Nézzetek csak, csináljatok, amit akartok, aztán végre elmehetek.” – gondolom. Úgy érzem magam, mint egy állatkertben vagy KIRAKATBAN: állok a porondon a kis szoknyámban, ők sokan meg a túloldalról bámulnak. Örülnek, hogy milyen szépkislány vagyok, én meg legszívesebben lerúgnám őket. „Élvezzétek ki, amit láthattok belőlem, aztán megyek!” Hangosak, lárma árad felőlük, mintha iszogatnának. Visszataszító, undorodom tőlük és az egész helyzettől.
Fel kellett vennem ezt a jókislány szerepet ahhoz, hogy véget érhessen. Be kell alázkodnom, kussolnom, hunyászkodnom. Le kell játszanom az ő játszmájukat, akkor felszabadulhatok, elmehetek és végre vége lesz. Közönyös, közömbös álláspontba helyezkedtem, kikapcsoltam az összes érzésemet, lefojtottam a dühöm, és csak unottsággal végig várom. Mintha felvettem volna ezt a szerepet, mint egy ruhát. Ebben most HIRTELEN FEL KELLETT NŐNÖM: a félénk kislányból egy pillanat alatt nővé kellett érnem, mert ezek a férfiak úgy kezdtek el rám nézni mint egy PRÉDÁRA, nem pedig egy kislányra. Ha mélyebbre figyelek, ott van a düh, meg a rettenetes szomorúság, de azokra egy KABÁTKÉNT FELHÚZTAM EZT A SZEREPET, ami alatt le tudtam kapcsolni az összes érzésemet. Azzá váltam, amit látni akartak: el tudom nekik játszani, de mélyen belül érzem, hogy én nem ez vagyok. Mint egy ruhában: egy szerepben állok.
Érzem a fájdalmat, de közben mintha mégsem venném az adást: „Csináljatok velem azt, amit akartok”. Pedig ott van a lényemben az ajándék, de hogy védjem azt, ami vagyok, inkább eltűnök és lekapcsolok mindent. Ez az ÁRULÁSRÓL szól. Azt érzem, mintha hátba szúrtak volna és azt kell megbocsátani, megtanulni ott és azt is szeretni. Mindenkiben meglátni a szeretetet: ez a feladat. Észre venni másokban, ami a falak mögött van, amit talán még maguk sem tudnak. A megbocsátás nagy része ennek."
Az abúzált, a fölé-alá rendelt helyzetekben épp az egyenrangúság hiányzik. Azt mondja, hogy "nem vagyunk egy helyen, "egy szinten." A visszaélésre adott önvédelmi reakció mindenkinél más lehet, de mindenképpen beszűkíti a látásmódot és egy bezárt helyzetet teremt. Az abuzált nők gyakran számolnak be teljes lefagyásról.
