A Szaturnusz az Ic-n

Hipnózis terápiában előfordulhat, hogy a terapeuta instrukciója ellenére sem jönnek a képek. Tapasztalom ugyanezt asztroterápián is: megesik, hogy nem sikerül a horoszkópnak a felsőbb, az isteni szféráiba megérkezni. Azokra a helyekre a tudatban, ahol az erőforrásoknak a tiszta, a korai gyermekkori tapasztalásoktól mentes, fényes arhcetipikus emlékezete tárolódik. Ha az itt és mostban nem is áll készen a lélek ezekre a tapasztalásokra, akkor sem kell pánikba esni. Általában 1-2 alkalom után tágul az elme és megnyílnak a kapuk.

"A fa: a Küszöb, a Kapu, aminek az őre vagyok."

A mai napon Merkúr-Uránusz trigon van, vagyis a két bolygó között lágyan áramlik az energia. A Beavató Hermész által az agy (Merkúr), most leszívja azokat a meglátásokat, égi mondandókat és downloadokat, amelyeket az isten-elme (Uránusz) bevillanásai és belső szelei közvetítenek a számára. Ez egy ébresztő, olykor viharos, váratlan, szokatlan, meghökkentő élmény lehet. Az Uránusz, a Szaturnusz mesterrel közösen, a Vízöntőnek a társura. Az előbbi, 2019-26 között a Bikában haladva, az anyaghoz és az anyagiakhoz fűződő hamis biztonságot és stabilitást rázogatja. Utóbbi pedig a Vízöntő utolsó fokain készül a közel 2 éves tranzit végére, mielőtt jövő márciusban átlépne a Halakba. A Szaturnusz az ó, az öreg, a régi, a korábbi, a korlátozó, a leláncoló, a stabil. Az Uránusz pedig a jövő, az új, a friss, a felszabadító, a sokkoló. Mindaz, ami most még nincs.

A mai délelőtt során az MC-vel (=jövō) szemben, az IC-n (=múlt), tehát a horoszkópnak a gyökércsakráján ülő, Vízöntő Szaturnusz hagyott talán mindannyiunk számára fontos és megfontolandó üzenetet:

„Egy szilárd, nagyon erős gyökerekkel rendelkező fának a tövében ülök Buddha-pózban. Ez a fa stabilan, megtartón, nyugalmasan támasztja a hátamat. Érzem a szárát, fölöttem pedig a lombkoronát, ami felfelé tör és amit még érnek különböző hatások, mint az eső vagy a szél. Azokban a magasságokban a fa még találkozik a földi, a mundán behatásokkal, de én itt lent ülve: befelé figyelek.

Stillness, mozdulatlanság van.

A fa: a Kapu, a Küszöb, aminek az őre vagyok. Már mögöttem hagytam a karma súlyát, a karma kerekét, annak a lehúzó, a sötét részeit és itt üldögélve, megtisztulva, kilépve a karma köréből, már csak előre tekintek. Átléptem a Küszöbön és a hátam mögül - mint a fa, ahogyan megtartja a derekamat, finoman érzem a múltnak a támogatását, a támaszát. A figyelmem azonban a középpontomban, magamon és befelé van.

Ha akarnék se tudnék a Kapu mögé benézni. Fel-felmerül a gondolata, hogy vajon mi lehet ott mögöttem. A Kapu viszont annyira bezárult, szinte befásult, benőtte a fa, ami azt jelzi a számomra, hogy oda már nem kell tekintgetnem. Nincs ott dolgom, se teendőm: a múltra nincsen ráhatásom.

Most elkezdett velem forogni a föld. Mintha az Idő Kerekén ülnék, belátok korokat, az előttem lévő életutat, látom a lehetőségeimet, az ok-okozatot: hogy a mostani döntésem hova vezet és annak mi lesz az eredménye. Ebből a befelé figyelésből, az ülésből, a higgadtságból, a stabilitásból fogom eldönteni, hogy melyiket válasszam.

Ahogy belátom az egész sorsutat, azt is érzem, hogy valójában nincs jó vagy rossz út, mindegyik ugyanoda vezet, csak más és más tapasztalásokon át. Ez adja bennem a nagyon erős stabilitást, a nyugalmat, a biztonságot. A hitet, hogy csak a saját utamon járhatok és az egy helyre visz. Ebben a belső meditációban most elkezdett kifényesedni előttem az ösvény. Mintha megnyílt volna egy fényes út, egy lehetőség. A fény beragyog mindent, a tudatomat, a tudatosságomat és kristálytisztává vált, hogy melyik az út, amit választani fogok. Hogy merre van az út előre.

A fa mostanra már megszűnt mögöttem. A régi történetek a múlt terébe vesztek és én ráléptem erre a fényútra, az ösvényre, ami felé megéreztem a belső hívást a mozdulatlanságban s amiért semmit nem tettem. A belső csendből, a stabilitásból, önmagában jelent meg az irány előttem. És most tudom, hogy ez az az út."