A Mérleg Plútó
- Miss Moodswings
- Oct 21, 2022
- 4 min read
Updated: Oct 23, 2022
Két nap van hátra a Mérleg-Nap szezonból, amely a Vénusz Csillagpont égi formációban, tehát a Mérleg 29. fokán létrejövő Nap-Vénusz együttállásban csúcsosodik ki holnapra. A két bolygó együtt lép majd tovább a Skorpióba. Erről még fogok írni, de az őszi napéjegyenlőségkor, valamint az októberi hanganyagban is szó volt róla, hogy a kapcsolódásainkon óriási fókusz van.
Ez az állás két dolog miatt is különleges: a 29. fokot az asztrológiában anaretikus, vagy kritikus, karmikus fokként tartjuk számon és közel 150 éve (tehát a mi életünkben még soha) nem volt a Mérlegben csillagpont. Vasárnap, közel egy időben fordul irányba a Júnó, a házasságok aszteroidája a Halakban, és a Szaturnusz, a csoportosulásoknak, a társulásoknak a jelében: a Vízöntőben.
A tegnapi asztroterápián a 𝐌𝐞́𝐫𝐥𝐞𝐠 𝐏𝐥𝐮́𝐭𝐨́ mesélt…
A Mérleg jegyet a Vénusz uralja (tegnap volt pontos a kvadrátja a Plútóval), tehát a harmóniát, a békét, az egyetértést, a win-wint, a párbeszédet, a közöst, az egyensúlyt, az aranyközepet, a szív-megoldásokat keresi. A Plútó már a következő jegynek, a Skorpiónak az ura, ezért a teljes ellenkezőjét képviseli mindennek. A képletben a radikalizmust, a végletességet, a gyökeres és minőségi átalakulást jelöli. Szavai: az igen vagy nem, a fekete vagy fehér, az élet vagy halál. Mindkét jegynek köze van a kapcsolódásokhoz: a Skorpióba, vagyis a valódi intimitásnak a megélésébe, a szerelem mágiájába az léphet át, aki már keresztül haladt a Mérleg tanításain.
A vendégem azzal keresett meg, hogy mostanában az foglalkoztatja, 𝙫𝙖𝙟𝙤𝙣 𝙢𝙞𝙡𝙮𝙚𝙣 𝙖 𝙫𝙖𝙡𝙤́𝙙𝙞 𝙠𝙖𝙥𝙘𝙨𝙤𝙡𝙤́𝙙𝙖́𝙨? Ami nem egy alá-fölé rendelt viszony, amelyben nincs megalázottság, csak az egyenrangúság.
Amikor a vendégem belépett a horoszkópjában a Plútó energiájába, elsőre feszültséget tapasztalt. „Kapar a torkom, gombóc van benne, feszülés van a szám körül, sóhajtoznom kell. Mintha valamit ki kéne rakni, mintha lenyomná valami a mellkasomat. Mintha valamit ki akarnék üvölteni magamból. Azt, hogy „Elég volt!”. Ahogy ezt kimondtam, máris könnyedebb lett. Nem érzem a nyomást. Most az jött érzés szinten, hogy KÖZELSÉG-TÁVOLSÁG. Van bennem egy félelem, mert többé nem akarom azt játszani, hogy valakit közel engedek, aztán eltávolítom. Elég volt a huza-vona játékból, nem lehet vele eljutni sehova. A szívemben érzem ezt a félelmet, úgy jelenik meg, mint egy kiszáradt virág. Szomorú látni, hogy élettelen, nincs táplálva. Öntözni kéne, tápanyaggal ellátni, hogy fénye, színe legyen. A figyelem és a fizikai táplálás, a gyengédség, a simogatás, a szeretettel való odafordulás által elkezd benne megjelenni a keringés, visszatér a szín, az élet.”
Ezen a ponton felmerült a kérdés, hogyan lehet elsősorban önmagunkkal is így kapcsolódni? Itt segítségként már én magam álltam be a szív helyére, és egy nagyon érdekes megélés jött azonnal. Előre nyújtottam mindkét karom, mint amikor meg akarod fogni valakinek a két kezét, de ez nem egy szabad, könnyed előre nyújtózás volt. A karjaimat mintha betonsúlyok húzták volna lefelé és a köztük lévő tér, inkább egy tölcsér volt, ami azt kommunikálta: „Egy híd van közöttünk, és ezen a szűk folyosón csak bizonyos feltételekkel jöhetsz át. Én irányítom, kontrollálom, hogy a kapcsolódásunk milyen lesz és hogy abban meddig mozdulhatsz.” A karjaim aztán légycsapóvá alakultak és azt éreztem, hogy ha valaki olyan szándékkal érkezik, ami nekem nem tetszik, akkor ezen a hídon lecsapom, megölöm, elpusztítom, nem engedem tovább. Próbáltam kitárni a karjaim, de itt hirtelen egy forgalmi rendőrré alakultam, aki továbbra is irányította a kapcsolati közlekedést: ki jöhet közel és milyen feltételekkel. Erről egyébként a nőstény tarantula viselkedése ugrott be, jó kis videók vannak róla az interneten.
Ezt követően megérkeztem a Plútónak az isteni, a magas működésébe. Azt éreztem, hogy beálltam a tengelyembe, ami elsőre kicsit olyan volt, mintha én lennék a „big boss”, de a korábbi súlyból mérhetetlen erő és magabiztosság lett, ami megjelent a gerincemben, a tartásomban, a tekintetemben. Erről a vendégemnek az jutott eszébe, hogy gyermekként sokkal egyenesebb, szókimondóbb volt, de olyankor mindig megállt körülötte a levegő. Azt tanulta, hogy ha így viselkedik, akkor nem tud kapcsolódni. „Mi van akkor, ha megjelenik, aki valóban ÉN vagyok?” – tört elő ismét a félelem.
Itt már kértem a vendégemet, hogy érezzen rá magában is a magas minőségre: „A HATÁROZOTTSÁG jelent meg, amihez most még társul bennem valami. Talán, hogy az kegyetlen, rideg, kemény, nyers… De mégis, a testemben most teljesen kényelmes: laza vagyok, nem feszül semmi, nem kell tartani magamat hozzá.” (-És ez a határozottság vajon oda tud engedni másokat?) – „Igen! Határozottan. Érdekes, hogy megjelent vele együtt a nyitottság is. Hogy „itt vagyok, aki vagyok”. Nincs benne se düh, se dac, se zavarodottság. Baromi tiszta. Valójában az a félelmetes benne, hogy egy kristálytiszta energia: NO KECPEC. Határozott, elképesztő erő! Úgy vagyok erős, hogy nem erőlködnöm. Könnyed maradok és semmi feszültség nem jár vele. Lehet így is kapcsolódni, sőt, igazából csak LEENGEDETT KAROKKAL lehet kapcsolódni.”
A Plútó az erőnek a bolygója, ami, ha kifelé fordul és másokkal van elfoglalva, akkor alacsony szinten a háborúskodásban, az alá—fölérendelt pozíció megtartásában, a hatalmi játszmákban merül el. Amikor beleálltam az erejébe azt éreztem, hogy a figyelmem egyedül magamon van, nem foglalkoztam azzal, hogy ki mit csinál vagy mit akar játszani. Nem kellett kontrollálnom, kardoznom, irányítanom, mert a határozottságban, a tökéletes középpontomban álltam. A Plútó a csupasz, az egómentes erő, a valódi isteni mágia. A Plútó, nagyon lassú mozgású bolygó, az üzenete messianisztikus (=túlmutat a fizikai valóságon) és egész korszakokra, generációkra vonatkozik. A törpebolygó 1971-84 között állt a Mérlegben.
