A Bak Mars

Ez az írás már a szerdai Újholdnak az előfejezete, de úgy éreztem, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. A november 23-ai Nyilas Sötétholdnak a képletében, a Szűzbe ér az aszcendens, ezért a horoszkópot annak az ura, a Merkúr, vezérli. A Hermész, a mai naptól együttáll a Vénusszal, a saját otthonától a legtávolabbi területen: a Nyilasban. Velük szemben – vagyis, merkúri terepen van a képletnek a koronacsakrája: az Ikrek Mc, ahol a Mars bolygó jelenleg a tolatását végzi.

"Azzal vagyok elfoglalva, hogy döngessem a fejemet."

Mind a X. életház (Mc= felfelé törtetés, világi célok, jövő, küldetés), ahogyan az Ikrek (közlekedés, jövés-menés, szárnyalás) és a Mars (folyamatosan haladni vágyás) is a mozgásról üzen. A retrográd bolygónak azonban nem az előre az iránya, ráadásul a Mars, október és jövő március között többszörösen és felváltva kapcsolódik a Szaturnusszal és a Neptunusszal egyaránt.

„Határozottan a torkomban érzem ezt az energiát: elkezdett leszorítani a nyakam. Egy bakkecske vagyok, van a fejemen egy szarv, ami szórja a villámokat. Vibrál a szemem és a homlokom, innen mennek ki a villámok. Ez a harci állás teljesen leszűkíti a pajzsmirigyet, a torkot, szinte alig kapok levegőt. Arra megy el a figyelmem és az energiám, hogy szórom kifelé a villámokat. Mint egy kecskebak, döngetem a fejemmel és a szarvammal a másikat, a falat, továbbá mindent és bármit, ami előttem vagy az utamban van. El akarom tolni, szúrni akarom és mintha az erőt innen, a nyakból fejteném ki. Fejjel megyek a falnak. Megyek–ütközöm, megyek-ütközöm, megyek-ütközöm.”

A X. ház, valamint az Mc, a Baknak (és a Szaturnusznak) az uralma alatt álló területe a horoszkópnak. A Bakban, a nulláról indulsz, de itt jutsz el a legmagasabb szintre, ezért minden utazás közül talán ez a legvarázslatosabb. A Szaturnusz, nem a földi időegységben méri a dolgokat, amiért a hatására úgy tűnhet, mintha be lennél falazva, korlátozva és nem jutnál soha sehova. Valójában pedig egy olyan kanyart jársz be, mint a magyar népmesében a szegényember legkisebbik fia, aki a próbák végén elnyeri a királylányt és a fele királyságot.

„Közben arra nem is gondolok, hogy jobbra vagy balra, netán felfelé nézzek. Kizárólag azzal vagyok elfoglalva, hogy döngessem a fejemet, miközben folyamatosan ütközöm. Meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg másfelé mozduljak. Pedig jobbra, balra, felettem is szabad minden és akár arra is mehetnék, de csak az előre van és nem fogadom el, hogy az előre az most egy fal. És hogy egyszerűen csak meg kéne állni. Lehet, hogy az lenne az üzenet vagy a feladat, hogy itt most megálljak és várjak addig, amíg kitisztul előttem a blokk, vagy esetleg kinyitják az ajtót. Ezt az időt inkább arra szánni, hogy kivárni, megpihenni, nem folyamatosan nyomni és haladni, meg csak az előre és más nem is lehet. Ha most fal van, akkor oké: visszalépek egyet. Mi lesz így?”

A Baknak a stációjában kizárólag lépésről lépésre lehet előre haladni, amely a mostani Mars retrográdnak is a kulcsa. A jegynek a szimbólumában is benne van, ahogyan a kecskebak a szikláról sziklára ugrál egyre feljebb és így olyan helyekre is eljut, ahová más nem. A Bak ugyanis felismerte, hogy kizárólag stabil alapokról lehet továbblépni. A (Ikrek) Mars a X. házban arra késztetne, hogy előre törj, hogy kiszabadulj a korlátokból, és ezáltal még feljebb haladj. De a gyorsaságnak a szimbóluma most hátrál, ezért nem lehet sietni. A Mars által nyered az erődet is, és nincs olyan, hogy az előre haladásod ne történne meg. A következő holdciklusban akkor hatolsz majd egyre magasabbra és magasabbra és annál nagyobb erőd lesz továbblépni, minél több mindent tudsz most magad mögött hagyni.

Lépésről lépésre lehet előrejutni.

„Kicsit lassan, de csillapodik bennem a zűrzavar, tudok levegőt venni és lenyugodtak a dolgok. Mintha fejből akarnám nyomni azt, hogy előre és emiatt nem látom, hogy most nem az előre a megfelelő irány, hanem a kettőt hátra. Most, hogy megálltam, picit könnyebb, de fejből még ott vagyok és nem tudom elengedni az előre tolást. Nehezen tudok megállni, a fejem még vinne előre. De csillapodnak az energiák és fokozatosan bele tudok lazulni. Az van bennem, hogy ha én nem tolok, akkor nem lesz semmi. Ezzel a mozdulatlansággal kicsit nehezen barátkozom, nehezemre esik. Nem természetes számomra, hogy nem megyek vagy nem csinálok valamit éppen. Mintha azt hinném, hogy csak a csinálás, csak az előre lehet termékeny és eredményes. Nehezen érkezem meg ebbe, hogy néha van olyan, hogy nem kell lépnem semmit. Hogy azzal teszem a legtöbbet, ha nem mozdulok.

Még mindig lassan nyelek és gombóc van a torkomban. Mostanra a mozdulatlanságtól merevedtem le és már ezért nem veszek levegőt. Eddig a tolástól szorult a torkom, most meg azt érzem, hogy beszorultam ide: se előre, se hátra. Mintha egy szűk térben vagy egy csatornában lennék, ahol nem kapok levegőt. Mintha azért akarnék mindenáron előre tolni, mert azt érzem, hogy a mozdulatlanság számomra olyan, mintha két betonfal közé lennék bepréselve. Azt érzem, hogy azért kell folyamatosan előre tolni magamat, mert csak így tudom kiszedni magamat ebből a szűk helyzetből. Csak azt nem veszem észre, hogy a tolással ugyanolyan légszomjat okozok magamnak. Lehet, hogy valami más irányt kéne venni? Például oldalra menni, ha arra van a lehetőség. Vagy megvárni, amíg a fal magától szétmegy körülöttem? Azt már látom, hogy NEM SEGÍT SEM AZ ELLENTARTÁS, SEM A NYOMÁS. Azt érzem megoldásnak, hogy más irányba keresgélni vagy kivárni, hogy magától megoldódjon ez a szűkös szituáció. És amíg itt vagyok, addig csak lélegezni nagyokat.”

A napokban épp egy Bak Mars szólalt meg a konzultáción, de a fentiek beszélhetnek hozzád akkor is, ha a születési radixodban a 10-es, 11-es vagy 12-es házban van a Mars, vagy ha a Szaturnusszal fényszöget (oppozíció, kvadrát stb.) vesz fel, illetve, ha a születésed pillanatában a Mars hátrált (retrográd) az égbolton vagy bármelyik jegynek a 29. fokán állt.

„Ahogy elfogadtam, hogy talán most csak várni kell, elkezdett olvadni, lazulni bennem ez a helyzet. Kiszabadult a torkom, érzem, hogy van mozgásterem. A többi részem is tud mozogni, nem csak fejből kell irányítani, bólogatni, hanem tudok szabadon mozdulni, mocorogni. Most már ÉRZEM, HOGY ÉLEK! Érzem az erőt, megjött! Látom, ahogy fent vagyok a csúcson. Ott vagyok és nem kell mennem sehova, hiszen már megdolgoztam. Nagyon nagy könnyedséget érzek. Semmit nem kell tennem, csak élvezni, beengedni, elfogadni, hagyni megtörténni. Szabad vagyok, itt van szabad akarat, hogy mindent megtehetek. Közben látok helyzeteket az életemből, ahogy a dolgok most megtörténnek maguktól, a megoldások egyszerűen besétálnak az életembe. Csak el kellet fogadnom, hogy nem kell mindent kitalálni, csak engedni! Már nem kell többé egyedül és hagyhatom a segítséget is. Békét érzek és nagyon nagy jólétet.

Ahogy lenézek a hegyről azt látom, hogy a rétegek, amelyek rajtam voltak, ott maradtak és most semlegesen tudom nézni azokat a dolgokat, amelyeket magam mögött hagytam. Mintha a fal, ami korábban körülöttem volt, azáltal hogy mentem és másztam fel, ahogy jutottam egyre feljebb, levedlett volna rólam. Most tiszta vagyok.

Van egy részem, ami még most is kételkedik. Ez igaz? Nem hiszem el, hogy így is lehet. Nem-e csapda? A gyomromat aktívan érzem. Fogom a fehéres beleket, amelyek szétcsúsznak a kezemben, mint egy nagy, undorító, hideg, nyálkás kígyó. Vajon létezik az, amit szeretnék? Az út olyan nehéz volt és annyira fárasztó volt ide feljutni. Mintha most a kételyek, a kísértés, a belső kígyó tartana már csak vissza. Lehet, hogy ide tettek egy csalit, hogy másszak, meghaljak az útban, aztán meg nincs ott, amit akarok? A hegyen állok és a kígyó körbe tekeri a lábam, de most nem védekezem. Amint másképp reagálok, mint régen, a kígyó megunja. Mintha kiszúrtam volna vele… Próbált megölni, de nem sikerült neki, ezért inkább alám szegődött, az alattvalómmá vált.

Azt érzem, mintha egy kómás állapot után most tanulnék normálisan működni és levegőhöz jutni. Felébredtem arra, hogy könnyedén, akarás nélkül is lehet a csúcsra jutni. És akkor is biztonságban vagyok, ha nem csinálok semmit. Az eddig negatívnak címkézett érzések pedig akár szolgálhatnak is az úton."

---

A X. házban hátráló Ikrek Mars az Újhold képletében emlékeztet, hogy amikor nem tudsz egyről a kettőre lépni, amikor haladnál, mennél, de valami nem enged, akkor egy pillanatra állj meg és tekints körbe. Vedd észre, hogy a továbblépésnek a lehetősége mindig ott van. Csak az itt és mostban, ezen a szinten, valamit még meg kell tanulni és önmagadban kell tudni legyőzni. A Mars ugyanis az önmeghaladásnak a szimbóluma, amikor az erődet befelé fordítod, és nem kint akarod megmutatni azt. Amikor érzed a korlátot, hogy nem tudsz lépni, akkor az arra hívja fel a figyelmet, hogy valamit bent kell megugrani. Valami belül van, ami hátráltat és nem kívül. A hétköznapokban belefeledkezhetsz abba, hogy odakint akarsz dűlőre jutni, de annál nehezebb dolgod lesz, minél több erőt pazarolsz a külső harcokra és/vagy olyan dolgokat erőltetsz, amelyeknek még nem jött el az ideje. Lehet most is gyorsan haladni, de nem léphetsz át bizonyos lépcsőfokokat, mert addig újra és újra vissza kell majd térned.