Zárul a kör | Neptunusz a zodiákus végén

A Neptunusz 2026. január 26-án egy hatalmas lépésre készül, amelyhez hasonló utoljára nagyon régen történt ezen a Földön. A bolygónak nagyjából 165 év a keringési ideje. A Neptunusz korábban 1861-1875 között járt a Kosban, ahova most hétfőn véglegesen beparkol.

A Neptunuszt először 1846-ban figyelték meg az égbolton, közvetlenül azelőtt, hogy legutoljára (1847-ben) belépett volna a Halakba, amelyet tehát a napokban készül elhagyni.

A Neptunusz most 2012 óta volt a saját otthonában, és 3 hónapja áll a jegynek (egyben a zodiákusnak) a végső fokán.

Az évek során el kellett fogadnom, hogy kifejezetten nem szeretem a változásokat. Imádom a telet, aztán a tavaszt. De az egyikből a másikba való átfordulás mindig megvisel. Hamar meg tudom szokni a nappalt, de mindig szomorú vagyok, amikor véget ér az éjszaka.

Képes vagyok könnyen belakni az új helyzeteket, de az átköltözést azokba baromira utálom.

A Régi és az Új küszöbén állva sokat merengek a múlton.

Néha pedig már engedem elkalandozni a gondolataimat a jövő felé is.

Most valahogy mindkettő fáraszt.

Egy ideje unok visszajárni ahhoz, ami elmúlt. De, amikor eszembe jut, hogy lassan el kéne búcsúzni attól, ami eddig volt, nem örülök. Néha olyan, mintha meg lennék akadva a szülőcsatornában vagy valami alagútban, ahol visszamenni már nem lehet.

Miközben az előrehaladás ellen is tiltakozom.

Olyan jó kapaszkodni a régi szenvedésbe. Ha szar is, az legalább az enyém és már ismerős. Mostanra eköré építettem fel mindent. Elvagyok a falaimmal, a saját kis álomvilágomban.

De azt is érzem, hogy szűkül körülöttem a valóság.

A bőrt, amit kezdek kinőni, reggelente egyre kellemetlenebb újra és újra felhúzni.

Csak még nehezen találom a kedvet: megint kimenni az Életbe és a nulláról elkezdeni mindent.

A Neptunusz lassan 14 éve van a Halakban, ami a spirituális keresésnek és a lelki összegzés vagy rendezésnek a stációja. Alacsony szinten a jegyhez tartoznak az illúziók, az irracionális félelmek és a valóság kikerülése is.

Mostanában divat lett kritizálni a spiritualitást, még azok körében is, akik évek óta abban vannak.

Igen, tény, hogy az elmúlt években kicsit elszálltunk ebben a témában. Mégis azt gondolom, hogy ennek az időszaknak is megvoltak a maga tanulságai. A Halak Neptunusznak köszönhetjük, hogy elkezdtünk foglalkozni a lélekkel. Ha olykor-olykor meg is részegültünk és hagytuk, hogy elmosódjanak a határaink, mára talán sikerült kicsit közelebb kerülnünk a belső világunkhoz.

Engem ez a tranzit vitt mélyebre a jógában, az ajurvédában, az asztrológiában és az önismeretben. Amikor hazajöttem 5 év India után, az addig inkább elméleti spiritualitásomból életmód lett. A szertartások, rítusok és istenek a hétköznapjaim szereplőivé váltak.

Az évek során magam is végigjártam az összes new age módszert: a családállítástól kezdve, a szomatodrámán, kinezológián át a pszichológiáig, amelyek közül nem keveset meg is tanultam.

Az elmúlt 3 évben, amikor a Szaturnusz is betársult ide a Halakba, lehúzta a sallangokat a spiritualitásról. Neki köszönhetjük, hogy annak lehetnek keretei. Hogy a tudást elkezdtük rendszerbe foglalni a fenti módszereknek, pl. a horoszkópállításnak is, a formájában.

Az évek során a házi oltáramról is eltűntek a Buddhák, Ganéshák vagy Shivák és mára mindössze egy kék madarat tartó Aphrodité szobor maradt rajta. Emlékeztetve, hogy az öröm, a szépség, a boldogság és a szív vezessen.

A Küszöb őre most egy kicsit lemarad a Neptunusz mögött, és majd csak februárban zárja be az ajtót e mögött a hosszú-hosszú korszak mögött. A két bolygó a következő hónap közepén kezdi meg a tavaszig tartó együttállását a Kos kezdeti fokán - a Halakban a mi életünkben többet nem találkozik.

Akkortájt ér véget a Kígyó éve és a vedlés is.

Addig még nézegetem azt a kígyóbőrt, amelyet tavaly nyáron a kertemben találtam és amit azóta egy üvegpalackban tárolok - mintha ezt is őrizni akarnám. De tudom, hogy amikor itt az idő, elásom majd a földbe, az egykori nő képével & szerepeivel.

A mostanihoz hasonló váltásoknál mindig tudni szoktam a következő lépéseket.

Érdekes, most valahogy nincsenek konkrét tervek vagy kapaszkodók. Messzi képeket látok csak, amelyekhez bizonyos érzések kapcsolódnak bennem.

A szívem legmélyén sejtem, hogy mi jön, ám az odavezető út egyelőre járatlan és még a ködbe vész.