Vénusz vs. Lilith | Szembenézés a nővel, akit elnyomtál

A Bika Vénusz és a Skorpió Lilith között a szerdai Telihold óta aktív szembenállás a hétvégére lesz egzakt, miközben a Lilith közelében haladó Veszta aszteroida direkt mozgásba kezd és feltüzeli a mélyre rejtett vágyakat.

Nem is olyan régen álltam be a Lilith helyére, ahol azt éreztem, hogy egy férfi a csizmájával taposott bele a mellkasom közepébe. Az alaphangulat tehát az volt, hogy a földbe vagyok döngölve és teljesen kiszolgáltatott vagyok az erősebb nemnek. Többen is voltak körülöttem és a maszkulin energia egyértelműen fölöttem állt.

Ha nem lett volna elég, hogy ide a földnek lettem szorítva, még a karjaim is láncra voltak verve két irányba. És közben határozottan éreztem, hogy a tenyereimben ott bújik a titkos erő, amely szoros összeköttetésben áll a szívvel is.

A férfi ezzel az aktusával mintha a varázserőmet próbálta volna elvenni…

Ha visszaemlékszel, a Telihold képletében a Lilith-Vénusz szembenállás az Ic-Mc (Múlt-Jövő) vonalára került, ami a gyerekkor vs. felnőttkor, a honnan jövök vs. hova tartok tengelye a horoszkópnak.

A múlt jó esetben egy olyan nyugalmat és biztonságot adó bázis - egyfajta tápláló gyökérzet -, ahonnan az érett korona képes büszkén & gazdagon kifejlődni. Ám ez a láthatatlanba nyúló karmikus & transzgenerációs hálózat sokszor inkább a lélek evolúcióját gátló és a lehúzó erőt képviseli.

Mióta a Legelső Nő száműzve lett a paradicsomból, kollektív szinten a zsigereinkbe lett kódolva, hogy a férfi a felsőbbrendű, a nő pedig az elnyomott.

Nem szükséges feltétlenül a középkori képekre, vagy pusztán a szexuális hatalomgyakorlásra és a fizikai elnyomásra gondolni. Mi nők az utcára lépve is minden egyes nap tapasztaljuk a tekintetekben, a beszólásokban, a viccelődésekben, a rendszeres határátlépésekben, hogy a férfi már-már nem is tudja, észre sem veszi, milyen módon rendel minket alá egy-egy szavával vagy gesztusával.

Persze ott van a másik oldal is: a nő, aki saját magát teszi az áldozattá, kiszolgáltatottá és a szenvedő féllé.

Mert annyira értéktelennek és jelentéktelennek érzi magát, hogy inkább elhallgatja a szükségleteit - amelyekkel nagy valószínűséggel nincs is tisztában. Nem kommunikálja tisztán a határokat és nem határozza meg nyíltan a szándékait, mert azt hiszi, hogy akkor szerethető, ha megfelel a férfinak.

Már nem is emlékszik rá, hogy miért és hogyan, de egy ponton elkezdte eltitkolni és lefojtani a varázserejét. Azt látta, hogy jobb nem használni a (szív)erőt, mert annak az abúzus lesz a vége:

„Asszony, meg ne nyisd a szívedet, mert úgy kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz és bántalom ér!”

Talán te magad is azt lested el az nagyanyáid mozdulataiból, hogy félj levetkőzni vagy megnyílni az érzéseidben, mert támadható leszel. Véletlenül se gondolj nagyot vagy hidd el, hogy képes vagy bármire. Maradj inkább a gyengébb, a kisebb, a butább, különben kiszúrnak.

Felelj meg és játszd el az örömöt.

Az apát és férfit azzal teszed majd boldoggá, ha ügyesen színlelsz. Fogd magad vissza, fojtsd le a hangodat, nehogy túl sok legyen a mondandód és megborítsa a látszólagos békét.

A másik véglet, amikor amazonként és mindenáron akarod megélni az erődet a férfiak felé.

.

Ha egy olyan anya-kép volt előtted, aki folyton alárendelődött, akkor simán lehet, hogy az elköteleződés számodra maga lesz a függőség, a szolgaság, a kiszolgáltatottság, amit úgy értékelsz, mintha érzelmileg, anyagilag, emberként, szellemileg elveszítenéd önmagadat.

Ezért fellázadsz.

Azt játszod, hogy csak te adhatsz, de a másik oldal nem vehet el tőled. A manipuláció, a bosszú- és a megmutatási vágy ég benned, amit az a tudattalan ösztön vezérel, hogy többé senki ne tudjon kihasználni.

Ezekben a napokban a benned lévő Rendes Leány (Vénusz), valamint a Holdanya sötét (ha úgy tetszik: el nem fogadott) oldala - maga: a Káosz, kerülnek egymással szembenállásba.

Ha az anyukádat nem tekintetted nőnek és bizonyos tulajdonságai miatt nem tudsz rá felnézni, akkor a rá hasonlító "szerencsétlen" viselkedésekért magadnak sem leszel képes majd megbocsátani. Azokat a Lilithként száműzöd és az édesanyával (vagy a más nőkkel) való kapcsolatra projektálod ki.

Miközben a feszültség és a valódi oppozíció benned van: a vágy és a kiutasított (nem jól integrált, nem szeretett) részek között.

A Lilith az a részed, akitől mindezidáig menekültél. Akire nem kívánsz ránézni. Akivel nem bírsz még egy szobában sem megmaradni.

Most viszont eléd van tolva.

És lesztitul a kép. Lekerül a maszlag. Ez az igazság pillanata.

Nem lehet nem észrevenni.

Itt van benned a harc: az egyik oldal mélyen vágyna a kapcsolódásra, de a másik részed egy számodra elfogadhatatlan módon tanult csak meg kötődni.

És egyik sem enged.

Az egyik hang azt mondja, hogy küzdj a benned lévő mumus ellen, csináld másképp, mint eddig a többiek. A másik pedig azt követeli, hogy mindenáron akard a vágyat – miközben e kettő közötti feszültségben folyik el az energia.

A belső gyermek, a benned lévő jókislány még romantikusan - Barbie módjára - keresi a kapcsolódási lehetőségeket: az igazit, a nagy Ő-t, az elköteleződést, miközben csak egy szülőre lenne szüksége.

Mögötte meg üvölt a szabadulásra váró végtelen felfedezés és a határfeszegetés. A vad, és az elsőre kicsit talán nyers és szélsőséges Nő, aki már le akarja szakítani a kontrollt, a szűkösséget, a korlátoltságot.

Az asztrológiai szembenállásnak a magas szintje: az ÁTHIDALÁS.

Tudnál-e most úgy fordulni az egyes én-részekhez, hogy nem akarod megoldani, inkább csak megismerni őket? Mi lenne, ha a jelen formájában hagynád létezni az összes aspektust?

Amíg ugyanis meg akarod változtatni azokat, addig harcolsz - magyarul: nem vagy szeretetben magaddal. Azt mondod, hogy az egyik szebb/jobb lenne, mint a másik. Pedig a vágynak és a félelemnek, a biztonságkeresésnek, de a szenvedélyre való igények egyaránt lehet létjogosultsága.

Ha engeded, ők mind megférnek egymás mellett.

Amikor megnyitod a szívedet ennek a teljességnek és belépsz az önszeretet kapuján, akkor egy hadsereg fog mögéd állni. Olyan lesz, mintha felraktak volna az állandó töltőre. Elkezd rajtad keresztül ömleni az öngyógyító energia, az élet- és a varászerő, amellyel világokat lehet mozdítani.

Engedd érezni az érzéseidet, legyen az csúnya, ijesztő, szép vagy felháborító, mert az erő nem abban van, hogy mindenáron rendet akarsz tenni magadban. Minden egyes érzésnek a felszabadulása, a női lélek minden fájdalmának oldódása támogatja a kollektív női felemelkedését.

És a valódi kaland majd ott kezdődik, amikor őszintén megkérdezed magadat:

"Mit választanék akkor, ha a legnagyobb vágyam és a legnagyobb félelmem egyszerre jelenne meg?

(↑ezt olvasd el újra.)