Vénusz-Uránusz együttállás | Szabadon szeretni

A Vénusz ma azért jön, hogy az áldását adja az Uránusz bolygónak a 2018 óta tartó munkájára itt az istennőnek a saját házában - mielőtt mindketten továbbállnak az Ikrekbe (Vénusz: júl. 4.; Uránusz: júl. 7.).

Az együttállás több szempontból is nagyon jelentős:

1. A legutolsó koordinátát – a Bika 29. fokot aktiválja, amely a jegynek az ún. kritikus vagy karmikus lezárásokat szimbolizáló pillanata.

2. A két bolygó a mi életünkben utoljára találkozik ebben a házban.

3. Az együttállás kiegészül a jegyben mindössze 3 fokra található Algollal.

4. Az együttállás a Plejádokban - az istenek termékeny szerelmi fészkében jön létre, ahol az Uránusz a következő közel 1 évet tölti majd.

Nem véletlen, hogy a Budapest Pride kapcsán az elmúlt napokban rengeteget hallottuk a szlogent, miszerint a „szerelmet nem lehet betiltani”. Hogy „legyen több a szabadság-vágy, mint a félelem” és hogy a „szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”.

Valami most mindannyiunkban kívánja az újat, a másat, a tisztábbat, a szabadabbat.

A szívünk már nem hajlandó tovább folytatni az eddig jellemző kapcsolódási mintákat vagy eljátszani az egykori szerepeket és a mélységesen megunt drámákát.

Az Uránusz a váratlan, a szokatlan. Ő az eredetiségnek a feltalálója. Mindaz, ami eddig még sosem volt.

A Vénusz (és a Bika) pedig mindenekelőtt az önmagad szeretete. Aztán a társakhoz fűződő viszonyod. A vágyaid. Az örömeid. A képességeid. A teremtéseid. És nem utolsó sorban a bizalmad, valamint a biztonságod.

Ezekben a napokban szembesülhetsz azzal, hogy gyerekként mit láttál és tanultál mindezekről.

Az életednek a meghatározó kapcsolatai (lsd. a szülők egymással, vagy a szülők a szülőikkel) vajon hogyan szerették egymást? Hogyan adták meg (vagy épp vették el) a biztonságot körülötted. Miképp teremtették meg ezek a szereplők az anyagiakat, pl. a ruhákat, amibe öltöztettek? Mivel ettetek? Milyen volt otthon az általános hozzáállás a pénzhez? A szülők mire használták a képességeiket és vajon segítettek-e a saját adottságaid szeretetében és erősítésében? Mit láttál, anya és apa megélték a vágyaikat és az örömüket?

Nem kell olyan nagy dolgokat keresni az emlékek között, elég lehet csak visszagondolni például oda, hogy milyen volt a hangulat a családi asztal körül.

Egyáltalán hol helyezkedett el ez az asztal az otthonban? Kik ültek ott általában? Hogyan viselkedtek? Milyen érzéseid voltak, amikor ide leültél?

Jó esetben itt tanultad meg az összetartozást. Hogy merjed kifejezni, ami a szíved szerint való és ami jó a számodra. Hogy örömben élj. Hogy a boldogság, a szeretet, a biztonság és az érzelmi szabadság mindannyiunk joga és az kérdés nélkül jár neked.

Aztán azt is lehet, hogy pont az ellenkezőjét élted meg. Azt, hogy sosincs béke. Hogy a nyugalomért tenni kell. Mert ezek a felnőttek állandóan feszültségben voltak.

Azt sem tudod, hogy miért, de konstans idegesek. Amint összekerülnek, azonnal kezdődik az őrület... Nincsen egymás között szeretet. Meg sem tudod fogni, hogy az egész miről szól, kinek mi a baja a másikkal. Hogy miért nem lehetséges a nyaraláson, az ünnepeken vagy ha leültök az asztalhoz, egyszerűen nyugodtan lenni? Miért hiányzik a jóízű nevetés?

Miközben ők lennének a felnőttek, egy őrült és infantilis, az idióta vagy eszeveszett gyermeknek a módjára viselkednek.

És folyton neked kell lenni a békéltető szerepében, mert hát azt akarod, hogy jobban legyenek/legyetek. Próbálod az egyiket vagy a másikat védeni, miközben azok nem is tudnak meglenni egymás közelében vagy egy légtérben. Mindig rajtad csattan minden, te vagy középen, holott nem lenne a feladatod vagy a szereped a felnőttek dolgát megoldani.

Lehetetlenség is lenne jól csinálni, mert az azt jelentené, hogy választanod kéne: melyiket szeresd jobban? Épp melyiknek a pártját fogjad?

És ebben a pillanatban kilépsz a téged megillető gyermek-helyedről – elveszted a neked alanyi jogon járó pozíciót a családi rangsorban, amellyel megakad az áramlás, az energia, a közös teremtés.

Az otthon lehetne a nyugalomnak és a biztonságnak a bázisa.

Az étkező asztal pedig a központi része ennek a lakásnak. Micsoda kiváltság, amikor az étkezés közösen zajlik. Együtt főzni. Amikor vesszük a fáradtságot, és leülünk együtt enni. Együtt lenni. Történeteket megosztani. Egymásra figyelni. Összejönni. Mekkora öröm, amikor ez megadatik!

Ehelyett egy őrület az, ami itt folyik nap mint nap...

Az összes közös étkezés és ünnep feszültségekkel teli és a családi hisztiről szól! Hirtelen talán nem is tudnál konkrét dolgokat vagy példákat mondani, mert ezek a problémák annyira banálisak és nevetségesek… Az egésznek mindössze az az értelme, hogy paprikás lehessen a hangulat. Hogy ezek az emberek, mint az óvodás gyerekek, dacolhassanak egymással, szívhassák az energiát és szórakoztassák egymást a játszmáikkal.

Te meg ülsz közöttük, mint az egyetlen értelmes és felnőtt szereplő.

Nézed, ahogy egymással szemben vannak, miközben egymás mellett kéne lenniük. Fogni egymás kezét. Az összefogásra lenne szükség, hisz ez az oppozíció csak az ellenállást és a feszültséget generálja. Amiért anya nem is rád figyel, az energiája másra megy el. Észre sem vesz a csaták közben, s te már nem lehetsz többé az a kislány vagy kisfiú, aki lógatja a lábát és elengedi magát az életben.

És egyetlen egy kérdés kavarog benned: miért nem lehet csak szeretni egymást?? Együtt lenni a körben, harmóniában?

Ha rendszeresen ott lógott a levegőben, hogy az idegrendszernek készültségben kell lenni, mert folyton feszkó van... Ha valaki állandóan idegbeteg volt és valami mindig volt... Ha szűnni nem akaró lett a nyomás a mellkason vagy az agyadon, amit jó lett volna ventillálni... akkor talán észre sem vetted, mikor is húztad fel magadra sajátként ezt a hangulatot.

Nem lenne csoda, hiszen ez volt az egész gyerekkor.

Az otthoni alapállapot, amiről elhitted, hogy ez a szeretet.

Ám, a szorongás alattomos. Ha nem figyelsz rá, akkor egy idő után már fel sem tűnik, hogy ez a belső otthon ma is hasonló hangulatokat gerjeszt köréd.

A Vénusz és az Uránusz szerelmes találkozója a Plejádokban felébreszt arra, hogy lehet máshogyan is.

Ez a döntés és a választás jogának a visszavétele.

Vajon képes vagy-e itt és most újraértelmezni, mit is jelent számodra a szeretet – még akkor is, ha ez mindent átír, amit eddig igaznak hittél? Vállalod-e, hogy kilépsz a megszokottból, és belépsz az Újba, ahol a szabadság már nem a határok hiánya vagy a „mindent szabad” és a „csakazértse”, hanem az, hogy többé nincs szükség biztosító kötelekre?

Az együttállás elhozza a szív felszabadulását, ezáltal: a szeretet & szerelem tiszta megélését, a termékeny-női erők fokozódását, az önmagaddal való kapcsolat (ezáltal a társakkal való viszony) forradalmát, és a kreatív projektek újjászületését.

Ha ki mersz jönni a komfortosból, akkor ez a tranzit megnyitja a teret a mosolynak, az örömnek, az egymással való kedvességnek, a bőségnek és az anyagban való kiteljesedésnek.

Az égboltnak ezen a területén zajlik az isteni nász – vagyis: az energiák most termékenyen egyesülnek, hogy innentől kezdve a 'szabadon szeretni' legyen minden egyes választás & teremtés alapja.