Vénusz-Szaturnusz kvadrát

Ha érzékeny vagy a láthatatlannak a rezdüléseire, akkor már biztosan érzed, hogy nem abban a világban élünk, ahol 2023. március előtt. Egy hét múlva nyílik az idei év első eklipsz kapuja, és a lelket most tovább húzza a sorsnak az iránytűje, a belső mágnese, hogy átlépve a csillagkapun: az evolúciójának egy új szintjére emelkedhessen. Ám az ide vezető napokban még időszerű behúzódni, elcsendesedni, önvizsgálatot tartani és számot vetni az eddig megtett útról.

A már az Ikrekben járó Vénusz, valamint a Halak legelején úszkáló Szaturnusz bolygó között kialakuló derékszög, 2023. április 14-én (18:38) pontos, de tágabban április 9-19 között érvényben van. A 90 fokos kvadrát: a keretbe, az anyagba öntésnek, a megvalósításnak a fényszöge, ami sokszor egyfajta BELSŐ GÁTUGRÁST követel meg tőlünk.

A Bak jegy őrzőjeként, a Szaturnuszhoz, olyan szavak tartoznak, mint a bizonyosság, a katonásság, a determináció, a felelősségvállalás, az elköteleződés, a hosszútáv. A másik nevén Kronosz, az időségnek az ura, aki feleslegesen nem fecsérel sem energiát, sem pedig hasznos percet. A szaturnuszi minőséget emiatt sokszor kimértnek, hidegnek, merevnek, csontosnak, szálkásnak, szigorúnak, távolságtartónak címkézzük.

Hozzá kötődik a csontokat alkotó mész, a fogzománc is, tehát a keménység, az időtállóság és a tartósság. Kontemplációban láttam már szoborként, falként, sorompóként, de nagyszülőként, eltávozott halottként, és egykori tanérként is megjelenni. A Szaturnusz, 2023. március 7-e óta a Halak tranzitot próbálgatja, aminek köszönhetően a RUGALMASSÁG VS. TARTÁS keresi bennünk a közös nevezőt.

A szív-választásokat jelképező Vénusz, 2023. május elejéig merkúri uralom alatt van az Ikrekben, miközben az Égi Messenger meg a Vénusz otthonában, a Bikában tölti a közelgő retrográd miatti elnyújtott idejét. Ezekben a hetekben a szív és a szellem egy húron pendülnek, aminek hála, az elgondolásokból, a vágyakból, akár anyag is keletkezhet.

A személyes horoszkópban, a Vénusz-Szaturnusznak a kapcsolódása (vagy analógiásan: a Bak-Vénusz, a Bak-Merkúr; a Vénusz-Merkúr fényszögek; a Szűz/Ikrek jelben álló Vénusz/Merkúr/Szaturnusz stb.) esetén gyakori, hogy a szülők inkább fiúnak várták, akarták a lányként leszülető lelket. A gyermek sok időt tölthet a nagyszülőkkel és a fiú társakkal vagy egy katonás, szigorú, fegyelmező otthonban nő fel. Ezzel az állással jellemző a gyermekkornak a hiánya, a koravénség vagy épp a késői testi érés, ami egyfajta csendességhez, elszigetelt vagy önbizalomhiányos belső működéshez vezet. Hoztam erről egy kapcsolódó asztroterápiás történetet az elmúlt napokból:

„Egy családi ebéd jelenik meg előttem. Körülbelül 5-6 éves lehetek mégis azt érzem, hogy viselkednem kell, kötelezőn itt kell ülnöm az asztalnál a vendégekkel. Valahogy nem érzem magamat kompatibilisnek a rokon lányokkal, belülről inkább fiúsnak élem meg magamat. Mondogatják, hogy legyek, játszak, beszélgessek velük, de amiatt, hogy gyerekként mindig le lettem szigorítva, eddig egy katonás viselkedés volt rám tanítva, mostanra a lányos üzemmódot teljesen leblokkoltam magamban.

Van ebben egyfajta mély identitás kérdés is. Vajon nekem most így kéne tudni játszani? Nekem is szoknyát kéne viselnem? Semmi kedvem kapcsolódni ezekkel a lánykákkal, másnak, különcnek, különbözőnek, komolyabbnak, érettebb gondolkodásúnak érzem magamat. Nem tudok kommunikálni velük, a hercegnős viselkedésüket, a barbiezást nem érzem magaménak. Eddig nem ezt tanultam, láttam itthon, és keletkezik bennem egy fal: vannak ők, a többi lány, meg Én. De vajon hol van mindebben az identitásom, és miért kell kötelezően tennem valamit, ami nem vagyok??

Párhuzamosan megjelenik bennem a letörő önbizalomhiány is. Hiszen csak velem lehet a gond, ha nem vagyok képes olyan lenni, mint ezek a lányok. A kinézetem is más, nem is úgy vagyok felöltöztetve, ahogyan a többiek. Legbelül teljesen elszigetelődtem már a saját magam nőies részeitől, és így a környezettel sem tudok ebből a minőségből kapcsolódni. Talán még csúfolnak is emiatt. Koravénnek érzem magamat; inkább elvagyok, eljátszogatom egyedül, csendesen visszavonulok a sarokba és önmagamba, nem akarok a többiekkel közösködni. Azt hiszem, hogy az érzelmeimmel sincsen már kapcsolatom. Lefagyasztottam, lehűtöttem azokat, inkább nem is hagyom, hogy megérintsenek.”

Ahogy a következő napokban az önszeretetért, a nő(i) termékenységért, valamint az anyagi teremtésért, az alkotásért, a szív-döntésekért, a kapcsolatokért felelős Vénusz, megérkezik a szaturnuszi kvadrátba, érezheted az időnek, a történelemnek, a régmúltnak a súlyát, terhét, annak a sajgó emlékeit, szavait.

Elválik, vizsgázódik, hogy a korábbi teremtésekből az itt és mostban vajon mi igaz és értékes, egyben konzerválódik, tartósodik mindaz, amiért mostanáig dolgoztál, és ami valódi, időtálló, fontos.

A szaturnuszi fényszögek mindig rámutatnak arra, ha valamiben szigorúbb határokat kell még húzni, vagy ha pont a saját szellemi és érzelmi beszűkültség épít köréd már szükségtelen falakat, dobozokat, ketreceket, tehát ha valamit most meg kell tudni haladni. Most főleg és elsősorban a kapcsolati, a pénzügyi, a női működésekben lehet lényeges vizsgálódni, és ha kell, felelősséget vállalni, érni, felnőni, lezárni.

Érezni fogod, hogy mi az, aminek mostanra lejárt az ideje, a szavatossága, ami többé már nem termékeny, mert nem a szívből, a szépségből, a szeretetből, a békéből és a harmóniából való. Az is lehet, hogy most elengedhető egy olyan karmikus teher, egy múltbéli helyzet vagy szereplő, amellyel már véget ért a közös vállalás, munka, karma. A Vénusz-Szaturnusz kvadrát nem feltétlenül a cselekvésről, sokkal inkább a mély lelki elvonultságról, a vizsgálódásról, a számadásról, a benti feladatokról szól.

A Szaturnusz, a Vénusszal alkotott pontos derékszögét követően, holnapra már eléri a Fomalhaut királyi állócsillagot: a déli égtájnak az őrzőjét, a világunknak az egyik fő tartóoszlopát. A szaturnuszi minőség és a kvadrát maga is szól az életünknek a kereteiről, alapjairól, struktúráiról, amelyek a belső hitrendszereknek megfelelően jelenthetnek biztos védőfalat, egy tuti bázist, fontos saját határokat vagy egyfajta érzelmi-gondolati beszűkültséget egyaránt. A legtöbbször észrevétlenül, öntudatlanul kényszerítjük bele magunkat a saját elménk által teremtett tömör, szilárd, keményfalú dobozokba, kötöttségekbe, kapcsolati börtönökbe, méltatlan helyzetekbe, amiben aztán tehetetlenül lefagyunk, kihűlünk, leszálkásodunk. Mint a lekötözött szárnyú madár, vagy egy tomboló cirkuszi állat a ketrecében, elhisszük, hogy nincs más opció. Ebben van némi önsanyargatás, aszkétizmus is. Idővel talán észrevesszük, hogy a cementfalon ugyan nincsen be, de már ki sem. Az mindent, az örömöt, a lágyságot, a szeretetet egyaránt kizár. A kiúttalanságra, a hozott, illetve a tanult képességei alapján mindenki máshogyan reagál. Van, aki tör-zúz, döngeti a kerítéseket, vagy fejjel, erőszakkal, indulattal megy a falnak. Mások átengedik az erejüket a körülményeknek és visszahúzódnak vagy fel is adják. A Vénusznak, a Küszöb őrével való derékszöge, rámutathat a bezárt nőiséggel, a kihűlt termékenységgel, a lefagyasztott képességekkel kapcsolatos belső blokkokra, sorompókra, gátakra, amelyeket most megfelelő alázattal, fegyelemmel, szorgalommal, kitartással és éréssel, akár teljesen át is szobrászkodhatsz magadban. Túllépve a küszöbökön, buktatókon, a karmákon keresztül cipelt terheken, újra megtalálható a harmónia. Amíg a kerítést kintről próbálod ledönteni, addig vesztegeted az időt és az erőt. A mai állás emlékeztet, hogy a bilincshez a kulcs odabent van, és azt egyedül abból az irányból lehet kinyitni, túlnőni. Nézőpontot, hozzáállást váltva, a gondolatok és az érzelmi reakciók átírásával vagy képes kiszabadulni. Erről szól most a lecke, a vizsga. A mai napon egzakt a Mars nővérének, Erisznek a kazimije is. A másik nevén Discordia vagy Diszharmónia, egészen közel húzódik a Napnak a szívébe, ezért érdemes figyelni a core-ig hatoló békétlenségeket, viszályokat, mert most ezeknek köszönhetően lehet rálátni, megvilágosodni valamire a fentiekkel kapcsolatosan. A tegnapi után hoztam még egy konzultációs történetet arról, hogy a személyes horoszkópban hova eredeztethetők vissza a mostanihoz hasonló szaturnuszi/vénuszi hatások.

„5-6 éves kislány vagyok és az alapélményem, hogy nagyon fegyelmezetten kell ülnöm egy családi ebéden. Egészen picinek érzem magamat a széken. Szeretném lóbálni a lábaimat, gyermeknek lenni, de szigor van: rám szólnak, ha nem húzom ki magamat vagy épp elkalandozik a figyelmem. Nem vagyok komfortos a szoknyámban, úgy érzem magamat, mint egy felöltöztetett játék baba. Nem lehetek benne gyerek, mert mi van, ha összepiszkolom, ha összegyűrődik? Ez az élére vasalt ruha, szinte határt szab, keretet tart, börtönbe fogja a testemet. Már önmagában ez a ruhaviselet is azt mondja számomra, hogy „Figyelj arra, mit szabad!”. „Aki egy ilyen szép ruhácskában van, az nem koszolhatja össze a térdét, nem játszhat a homokozóban, nem eshet el, nem ejtheti rá arra az ebédet!” Szinte a lányruhát és általa már a lányosságomat is kezdem elutasítani, hiszen összekötöm ezzel az élménnyel, ami csak lekorlátoz engem. Ha egy szakadt pólóban lennék, akkor azt nem sajnálnánk, azt nem kéne félteni. De azzal, hogy ez a szoknya rám lett adva, az is meg lett mondva, hogy abban mindig szépen kell ülni, és tudni kell viselkedni, nem szabad összekoszolni. A leány létet mostanra kezdem nem szeretni, ahhoz ugyanis a szabályozás, a viselkedés, a tisztaság, a jókislányság társul bennem, ami számomra nem természetes. Nem csupán a gyermekiességemet zárják falak köré, de attól is elválasztanak, hogy nő akarjak lenni. Már-már érzem belülről, hogy törne ki belőlem a gyermekiesség: kívánnék huncutkodni, szaladgálni, kócosnak lenni, akár bepiszkolni magamat, megfogni az ételt a kezeimmel. Ehelyett úgy ülök itt, mint egy úrikislány vagy egy hercegnő a csinos kis masnis ruhájában. Mint egy barbie a dobozában vagy egy porcelán baba, amit kiraknak a polcra és amit lehet nézegetni, amire vigyázni kell, hogy össze ne törjön. De ez csupán egy máz, egy szerep, hiszen odabent egy felhőtlen, életvidám, életszerető, játszani vágyó huncutság lakozik bennem. Emiatt ketté válik bennem az egész: belül van ez az érzéskör, kívül pedig a szerepem. Szinte széthasad a személyiségemben, hogy melyik is vagyok én. Most egy nagy szemű, nyugodt tigrist látok, akire ráülök egy szőlőt csipegető Vénuszként. A kép mostanra kiszíneződött, tele van puha párnákkal, szép lenge kelmékkel és tökéletes nyugalom van benne. A macska puhasága, selymessége, melege, nyújtózkodása, ahogyan itt pihen és nem csinálni semmi olyat, amit nem akar, emlékeztet arra a nőre, aki maga is ilyen. Aki nem a háztartással és a renddel van elfoglalva. Aki nem ül vagy létezik vigyázban, hanem egy elegáns tartással bármikor arrébb mozdul, változtat, amint valami nem jó neki. Látom benne a természettel, a földdel és a minden széppel való kapcsolódást is. Hogy nem baj, ha piszkos lesz a lába vagy a keze. A szívem melegségében, felszabadultságában, a csípőm és a medencém mozgásában, táncában élem ezt most meg. Jó most a testemben lenni, és minden színes, élettel teli, energikus bennem és körülöttem egyaránt. Nincs jelen többé a keretek közé szorítottság, a bedobozoltság, a nehogy valami maszatos legyen vagy elmozduljon a helyéről. Csak a virágok, a szőlő, a napfény és a meleg föld a talpam alatt."

"Szaturnuszként, az ókori épületnek a fala vagyok, és azt látom, hogy a tigrissel együtt ezen belül vagytok. Egy védőkerítésként funkcionálok, ami megtart, és amiben látok tágasságot, terességet. Mint egy aquincum, vannak itt oszlopos terek, csarnokok, amelyekbe befúj a levegő és ami odafentről nyitott. Néha megrendezésre kerülnek itt lakomák, események, és akkor jönnek sokan, máskor pedig csak az egyedül levés van. A falaim nem egy büntetésként vagy elzárásként állnak itt. Ez nem arról szól, hogy majd, ha jókislány leszel, akkor kimehetsz, tehát ezek nem nehezednek rád, nem nyomnak össze, nem korlátoznak. Ebben inkább az időt érzem. Nagyon szilárd, régi vagyok; a formámban, a szagomban, a méretemben, az időséget képviselem és ezt közvetítem feléd is. A régi történeteknek és emlékeknek a biztonságát, hogy talán már a felmenők is itt éltek. Hogy milyen sokan megfordultak nálam, és ezek ellenére még mindig állok egy otthont adó bázisként, amibe akkor hívsz be bárkit, amikor akarsz. Nincs bennem túlóvó szándék sem: itt valóban önmagad lehetsz. Belekényelmesedhetsz a nyugalomba, mert többé nem neked kell a kapukat őrizni, hiszen azért vagyok, hogy erről magam gondoskodjak. Ha úgy döntesz, akkor leengedem a rácsokat a bejártatnál, ha pedig úgy érzed, hogy már eleget lustálkodtál, akkor kinyitom azokat. Ezek a te határaid, amin bármikor rugalmasan változtathatsz az igényeidnek megfelelően. Annak alapján, hogy a szíved épp mit kíván, mert itt te vagy az úrnő. Ami a falon belül van, az kifejezhet téged és mindig nálad van a kulcs." (A napokban épp egy merkúri uralom alatt álló Vénusz-Szaturnusz együttállást szólaltattunk meg asztroterápián.)