Vénusz-Neptunusz & Felszálló hcs együttállás 3/1

A Vénusz az idén elképesztő utat tesz meg! Az égitest mostanra áthaladt a Szaturnusszal való első együttálláson (jan. 18.) és hétvégére megérkezik a karmatengely Felszálló csomójával együtt haladó Neptunuszhoz és a 2025-ös év kiemelt tranzitjához. A Halak csillagképnek a múltba visszaúszó ágánál létrejövő tripla együttállás, a Vénusznak a soron következő retrográdja miatt a tavaszig még kétszer valósul majd meg és (egy időben a hétvégi Hold-Szaturnusz együttállással) a múltból induló női-kapcsolati-anyagi működések lezárása általi, Új Kezdetek felé terel.

A csoportjaimban és a horoszkópállítások során minden történet a sajátom is lehetne. A hétvégi asztrodrámáról most viszont megragadt bennem egy mondat: „Nem értem, hogy miért vagyunk szomorúak?” - kérdezte az egyik résztvevő belső gyermeke - „Miért nem örülünk? A mama miért beteg? És anya miért bánatos emiatt? Miért nem játszunk?”

Ha a korai élmények során, amikor a könnyedséget, a játékot, a vidámságot lenne időszerű élni, ám azok helyett pont a gyász, a bánat, meg a hozzátartozókról való gondoskodás veszi el az összes figyelmet, akkor idővel észrevétlenül is lekapcsolódsz az eredendő örömállapotról.

Hamar elhiszed, hogy az élet a kötelességről és a keserűségről szól - a nehéz, szinte az identitás részévé válik és felnőttként sem tudod majd elképzelni, hogy az élet értelme lehet mindössze a boldogság is.

Szintén a csoportban hangzott el: „Visszatérő kérdés az életemben a melankólia, nem láttam magam körül boldog embereket. Felnőttként néha kicsit most is szomorúbbnak mutatom magamat, hátha eljön az az személy, aki majd vigaszt nyújt.”

Sokat gondolkozom azóta mindezen. Gyerekként ugyanis nekem is meghatározók voltak az anyai nagymamámmal töltött idők és bizonyos értelemben inkább az ő minőségét, illetve szenvedés mintázatát hoztam tovább.

Amióta megismertem, a nagyinak mindig fájt valamije és kislányként azt játszottuk, hogy a különböző színű és méretű gyógyszereit számolgattuk. Ma is többször eszembe jut, amikor a kutyámra nézek, aki kiskora óta ugyancsak rendkívüli fájdalomban él és egy éve már állandó fájdalomcsillapításra szorul. Jelenleg egy olyan gyógyszert kap, ami 4 hétig fokozatosan fejti ki a hatását. Emiatt eleinte nagyon jól van, aztán mikor kimegy a szer, szinte csak élettelenül fekszik.

Látom ezt a betanult ritmust a saját havi ciklusom külalakjában is, ahogy egy hónap során a ℎ𝑖𝑔ℎ & 𝑙𝑜𝑤, az egyszer fent, majd a nagyon lent között tudok ingázni.

A szélsőséges működés, amelyben a már-már unalmas béke időszakok után jön a bumm és minden rossz, a teljes világomra ráhúzható: az evéstől, a munkán át, az alvási, vagy bulizási szokásokig, de az energiaszint ingadozására, a sportra is ugyanúgy.

Persze jó maximalista módjára mindkét végletet kitolom a határig, rendesen belemegyek a 𝑡𝑢́𝑙𝑡𝑜𝑙𝑜𝑚ba, a másik oldalon meg a halálra kimerülökbe, miközben arra kellett rájönnöm, hogy ezen hullámok egyikében sem találok örömöt.

Valójában a ℎ𝑖𝑔ℎ is mesterséges, aminek a célja, hogy utána jöhessen a jólismert szar, a komfortos mélyrepülés, amiben gyerekkorom óta tökéletesen navigálok.

„Sóvárognék a szenvedés után? Elengedhetem a melankóliát? Mégis ki vagyok ezek nélkül?” – merült fel a hétvégi játékok során – „Miért nem lehet csak játszani, örülni, boldognak lenni?” – kérdezte újra és újra a belső kislány.

Merre van a boldogságod?

Beléptünk a Kígyó évébe, amely megköveteli ezeknek az öreg szokásoknak és a rongyos ruháknak a levedlését. Az Újba való elindulás, valamint az egykori örömgyilkos szerepeknek az elengedése természetesen gyásszal jár, amiben most érdemes ébernek maradni.

Ne fojtsd el, amit érzel es akkor ezek a régi ügyek, mint a cipőre ragadt sár, minden egyes előre lépéssel darabról darabra lehullanak majd maguktól...

Merj belemenni abba, hogy utoljára mikor hagytad cserben magadat (és másokat) azzal, hogy az érzések helyett a racionalizálást választottad és most kérj őszintén bocsánatot.

Ha eddig semmibe vetted a saját igényeidet, nem adva hitelt annak, amit érzel és amiért a bizonytalanságban, az elnyomásban, a gyengeségben éltél.

Engedd meg a bűntudatot és a bűnbocsánatot, mert a múltba ragadás megakadályoz abban, hogy nyitott szívvel éld a jelent és mindig magad mellett dönts.

Érezd át annak a félelemét és veszteségét, hogy megtörheted a többgenerációs (női)mintát.

Majd a hálát és feloldozást is, miszerint felbomlott az egykori hűségeskü...

Az út az önmegbocsátáson keresztül vezet

Kérdezd meg magadat, hogy áll most az önszereteted?

És vajon hogy van a(z ön)szeretet a családodban? Mernéd-e jobban szeretni magadat, mint ahogy azt az ősök tették? Tudatosítsd, hogy nem hagyod cserben a nővéreidet, ha többé nem adsz energiát ahhoz, ami a kollektív fájdalom testet táplálja!

Szerinted mi akadályoz még abban, hogy igazán megszeresd magadat?

A válaszok talán egészen a karmikus vagy a magzati időkbe, a burok létbe visznek vissza és most újra átéled, amikor először és utoljára érezted 𝐸𝑔𝑒́𝑠𝑧nek magadat.

Mielőtt leszakadt volna mellőled az a lélekrészed, aki nélkül azóta csonknak, hibásnak és félnek látod magadat. Az az én-rész, akit nem akartál, hogy elmenjen mellőled, de valamiért nem tudtál megmenteni.

Lehetséges, hogy emiatt lelkiismeretfurdalásod is van és még a világra sem akartál jönni. Nem volt kedved az egészet magadban végigcsinálni. Azt érezted, hogy ez nem így volt eltervezve… Ha együtt maradtatok volna, akkor minden más lenne: most egy egész és jó nő lennél, boldog élettel, amiben minden klappol.

Ehhez képest a kezdetek óta sötétség lett és egy befelé forduló, depis, párkapcsolati problémákkal küszködő, családtalan, „hibás” valaki vált ebből a korai élményből, ami aztán mindenre rányomta a bélyegét.

Mert például olyan párt választat veled, akivel a burokban lehet lenni és aki nem alkalmas arra, hogy mutogassad vagy felvállaljad. Akivel próbálhatod újra és újra megteremteni a teljes szimbiózist és az egybeolvadást, de közben csak a szégyenérzetet, az elutasítás fájdalmát és a kimenekülést ismétled.

Megérkezés az Egységbe

A Vénusznak a magas oktávja a Neptunusz: maga az elvárások vagy feltételnélküli, az isteni szeretetet.

A tökéletes elfogadásban minden és mindenki úgy van jól, ahogy van. Ki szeretett téged így vagy mindennél jobban? El tudod-e képzelni, hogy ennek a személynek a szemein keresztül lásd meg magadban a szerethetőséget?

Meg tudsz-e bocsátani az összes eddigi hibádért? Az ítélkezés helyett tudod-e teljes elfogadással szeretni önmagadat?

Emlékezz vissza, hogy mikor volt a legtisztább a magad iránti szeretet és most azzal a tisztasággal adj engedélyt arra, hogy végre szabadon tegyél bármit és legyél akárki!

Ez a fajta önmegbocsátás, valamint az önátadás lesz az életed kulcsa.

Indulj el ide magadban, ahol az Ősszeretet & Szerelem van. Ahol már születőben van benned az Új NŐ, aki sebzetlen, gyógyult és ismét egységben lehet önmagával.

Ebbe a kegyelembe vélhetőleg az áldozatokon vezet az út.

A mai csomópontban fel kell tudni rakni az áldozati oltárra a régit: a beteget, a szomorút, a boldogtalant.

A tripla együttállás az ’𝐀 𝐟𝐞𝐫𝐭𝐢𝐥𝐞 𝐠𝐚𝐫𝐝𝐞𝐧 𝐮𝐧𝐝𝐞𝐫 𝐭𝐡𝐞 𝐟𝐮𝐥𝐥 𝐦𝐨𝐨𝐧’ c. sábai szimbólumot aktiválja.

.

A tavaszig tépd ki a szívedből a bánat gyökereit és ahelyett ültesd el az öröm magjait! Találj vissza a termékenységbe, az egészséges női ciklushoz!

A tipródás helyett tégy végre úgy, ahogy neked jó. Éld azt, ami belül van, ami önazonos és fejezd be mindazt, ami csak rád lett erőltetve. Ha épp sírnál, sírj. Ha valamit nem akarsz, akkor mondj nemet.

Tudd, hogy nem rontottál el semmit és értékes vagy!

Rakd le a voksodat 100%-ban amellett, amire vágysz. Vess véget a bizonytalan és a félig kötődésnek. Állj ki a szíved mellett. Hozz olyan választásokat, amelyek téged favorizálnak.

Merd élni a saját boldogságodat!

Mindenekelőtt pedig szeresd magadat, hiszen amíg a nőben nincs béke, addig a Földön sem lehet harmónia…

A Vénusz jelenleg már az árnyékban van, ezért előfordulhat, hogy még nem látod tisztán az utat, sőt, azt is érezheted, hogy az mostanra teljesen eltűnt vagy a ködbe veszett. Emlékezz, hogy az iránytűd odabent van. A befelé figyelés, a magadba nézés által leszel képes megtenni bizonyos felismeréseket és megváltani magadat a nőiségedben.

2025. május 13-25. és szeptember 2-15. között áthaladva a zodiákus végső koordinátáján, a Szaturnusz végleg becsukja az ajtót az elmúlt 170 éves ciklus mögött.

Zárul a kör.

Az ősi szenvedés véget ér, hogy helye lehessen az Újnak.

A szíved mélyén már tudod, hogy itt az idő.