Vénusz & Neptunusz 3/3 | Az Új Nő-frekvencia

2025. április 30. – június 6. között a Vénusz már a Kosban halad. Az égitest az első lépéseit ebben az új energiában a jegy 01. fokán álló Neptunusszal teszi meg, akivel a harmadik együttállásuk (korábban: febr. 1., márc. 27.) most lekerekíti azt az év elején kezdődő folyamatot, amely arra hívott, hogy a Halak (Múlt) & Kos (Jövő) stációk között valóban szívvel-lélekkel sétálj át.

Te, aki jó ideje elfelejtetted, miből is vagy.

Te, akinek újra és újra megtanították, hogyan ragyogj udvariasan, pedig valamikor még izzottál.

Te, aki, ha korábban beléptél egy térbe, megváltoztattad annak geometriáját anélkül, hogy különösebben akartad volna.

Te, aki egykor úgy szeretett, hogy a kozmosz szinte átrendeződött körülötte, mert nem bírta el a kiáradó tisztaságot.

Ez a néhány sor most neked szól.

A Vénusz január eleje óta volt a Halakban, amely neptunuszi tranzit során a felszínre hívta mindazokat a dolgokat, amelyeket jó ideje a lelked mélyére temettél.

Az istennő visszatért beléd.

A fájdalmadba.

Az áramodba.

A lágyságodba.

A dühödbe, a szívedbe, a hatalmadba.

Nem ajándékokkal érkezett.

Azért jött, hogy begyűjtse mindazt, amit egykor feladtál, csak azért, hogy itt maradhass.

Kérte az éveket, amikor úgy tettél, mintha nem akartál volna túl sokat.

Azokat a napokat, amikor lelassítottad a beszédedet, csak hogy ne tűnjél túl intenzívnek.

Azokat az éjszakákat, amikor kisbetűkkel írtad újra önmagadat annak reményében, hogy átölel majd az a valaki, aki igazából képtelen volt befogadni a nagyságodat.

A Vénusz azért jött, hogy visszavegye helyét a trónon.

Mert a Szív mostantól nem kér engedélyt.

Az elmúlt hónapokban fájdalomként érezted.

Annak a réginek a fájdalmaként, amely miatt korábban alakot váltottál. Eszedbe juttatta azokat a szerelmeket, akik jobban szerettek kicsiben. Azokat a mondatokat, amelyeket félszónál megvágtál, mert a hely nem tudta megtartani az energiádat.

Jött a szégyenként, hogy „túl soknak” láttak, miközben csak a teljes valódat mutattad.

Eszedbe juttatva, milyen érzés bocsánatot kérni azért, mert istennőként élsz egy emberi testben...

A Vénusznak a Halak/Kos jegyek határán tett visszatekintése arról is szólt, hogy egyszer s mindörökre válassz: maradsz a biztonságos burokban, ahol járhatod körbe-körbe a régi programot vagy beaktiválod a sebzetlen & eredendő minőségedet és teljesen újrakódolod magadat.

A Neptunusz áprilisi kilépése a Halakból elkezdte feloldani az identitásodat eddig fenntartó struktúrát és a Szaturnusz közeledésével a Kosba már egy új rendszer van születőben.

Ez elsőre olyan lehet, mintha meztelen - szinte nem is önmagad – lennél, mert hát az személy, akivé most válsz, ebben a formában még soha nem létezett.

Ami most jön, az nem is tűnhet ismerősnek.

A tervrajz ugyanis megszűnt.

A fátyol lehullott.

Nincs vérvonal.

Nincs előzmény.

Vedd észre, hogy nem ismételni jöttél. Nem azért vagy itt, hogy újrajátszd az ősök fájdalmát, a karmát, vagy a korábban meghatározott „nőt” és „boldogságot”.

Te a prototípus vagy.

Az első a fajtádból.

A mező még sosem tartalmazta ezt a frekvenciát.

Az elmúlt időszak erre a pillanatra és a nagy elengedésre készített. A Kos kérdése ugyanis már az, vajon mi emelkedik ki akkor, ha többé semmi sem tér vissza?

A helyes válasz és az egyetlen út előre pedig

az Á-T-Í-R-Á-S.

Abban a pillanatban, amikor felhagysz a minták keresésével, egy olyan anomália leszel, amit a rendszer többé nem tud lekövetni.

Ha mostanában szétestél, akadoztál, meginogtál – akkor pontosan időben vagy.

Ez a Kos 01. fok.

Ahogy a Vénusz átlép a tűzvonalon és összeolvad a Neptunusszal, már nem kérdezi, ki lettél.

Azt kutatja, vajon mit temettél el korábban azért, mert briliánsabb voltál, mint a publikum aktuális elvárása.

Rád néz – arra a nőre, aki azelőtt voltál, mielőtt megtanultad a saját szépségednek az árát...

A nőre, akinek egykor nem volt arra szüksége, hogy válasszák, hiszen már eleve önmagához tartozott.

És azt mondja: Most. Térj vissza.

Ez az a pillanat, amikor megtalálod a Szerelmet. Mert maga leszel az Életbe vetett bizalom & hátradőlés. A Teremtés, a Szépség, a Tánc, a Kinyílás és az Otthonosság. Az élettel teli nagyon Nő, aki szemtelenül láttatja az összes színt és árnyalatot.

Aki mer túlburjánzani, szabadon kapcsolódni és engedi áramolni a Létezést.

Aki már nem kérdezi meg, vajon mit vagy mennyit lehet, hanem azt mondja: „Most egy másikat választok, sőt, az összeset viszem!” Aki pontosan tudja, hogy nem kell mennie sehova, hiszen elég csupán egy illatot árasztania és hozzá jön, amire szüksége van.

Aki lehet a sima, a könnyű, a végtelen, de sosem unalmas.

A Vénusz jön és azt mondja: Lásd magad úgy, ahogy vagy.

Gyönyörködj magadban.

Ez vagy TE!

Kérdezheted: „De mi van, ha mások is meglátnak?” - és ő feleli: „Mit szeretnél, milyennek lássanak?” – „Szépnek.” – „Szép vagy.” – „Kívánatosnak.” – „Az vagy.” – „Lazának.” – „Laza vagy.” – „Huncutnak és vidámnak.” – „Az vagy.”

„Igen, végre látom magamat!” - és ez az a pillanat, amikor többé nincs szükséged a tükörre.

Amikor elviselhetetlenné válsz bármi számára, ami arra kényszerítene, hogy megint összerezzenj vagy meghúzd magadat.

Ez nem az a pillanat, amikor mágneses vagy.

Ez az a pillanat, amikor összetéveszthetetlenül állsz – egy frekvenciaként, amely már nem fordítja le magát mások kényelmére.

A momentum, amikor egyértelműen Téged választanak, hisz többé nem akarsz választva lenni...

Nem vagy gyenge. Nem vagy kemény. Nem vagy édes, és nem vagy vad.

A Vénusz rezgése vagy – évszázadok száműzetése után önmagába visszatérve, a Te testedben.

Engedd, hogy belépjen ez az energia. Vetkőztesd le minden verzióját annak a személynek, aki azért öltözött fel, hogy elfogadható vagy szerethető legyen.

És meg ne próbálj bocsánatot kérni, amikor a belső Vénusz újra megszólal.

Már nem visszatérsz.

Átváltozol azzá a Nővé, akit többé nem fog túlélni senki, aki még egyszer megpróbálja őt félreértelmezni.

Ez az átkelés.

Üdv itthon.