Vénusz-Lilith együttállás

Szombaton már az új, a numerológia szerinti 5-ös hónapba lépünk, amely a CHANGE-BREAKTHROUGH-FREEDOM száma. A hónapot, a Merkúrnak a kazimije (=szoros együttállása a Nappal), valamint a másnap egzakt Vénusz-Uránusz kvadrát nyitja. Hullanak a szemellenzők!

Tomboló érzelmek.

A Mars, a Lilith és a Vénusz, továbbra is egymás közelében haladnak az Oroszlában. Az előbbi, picit már távolodik, miközben a shadowban lévő Szerelemistennő, a mai napon fokra pontosan megközelíti a Holdunknak a sötét párját. Lehet, hogy itt és most nem is egyértelműen világos, hogy a felbukkanó érzések, helyzetek megoldása vajon hogyan válik lehetségessé. Erre szolgál majd az ún. retrográd periódus (2023. július 22. – szeptember 4.), aminek során a Vénusz, újra és újra belefut majd a Lilithbe (2023. augusztus 8.), és ugyanebbe az uránuszi fényszögbe (2023. július 2., augusztus 9., szeptember 29.).

Mindannyiunknál más és más utakon, talán az álmokban, a gondolatokban vagy a különböző élethelyzetekben, de mélyről és intenzíven szakadnak fel a sötét, a már-már gyilkos indulatok és/vagy a szexuális hajtóerők, valamint az erőszaknak, az árulásnak, a ki-van-felül és ki-van-alul kérdésének, az érzelmi zsarolásnak, az ősi bűnöknek, a karmikus női-férfi sebeknek az ügyei, emlékezetei.

Itt van a levegőben az is, hogy miképp viszonyulsz az intimitáshoz. Vajon mennyire mered a szívedbe beengedni az érzéseidet, a testedhez közel engedni a másik szereplőt? Vajon milyen félelmek, téves és tanult hitrendszerek blokkolják a valódi közelségnek a megtapasztalását? Tudod-e szívből élni a vágyaidat, vagy öntudatlanul is a boldogtalanságban, a kielégületlenségben, a lemondásban tipródsz, ami aztán a szív-választásokra, a kapcsolati szerepjátékokra, a másik emberrel kapcsolatos elvárásokra vetül.

Amíg a felszínen kutakodsz azon hiányzó érzések után, amelyeket ott nem lehet megtalálni, vagy a partnerrel való (szexuális) kapcsolatot használod pótszerként, kizárólag a belső ürességet és azt az illúziót eteted tovább, hogy majd máshol és mással jobb lesz.

A Mars és a Lilith, az ELŐJEL NÉLKÜLI ŐSERŐ, amely kikényszeríti a Teremtést. Amikor ez a két erőforrás összekapcsolódik, olyan érzés, mint amikor alulról begyűlik a tűz, ami végül egészen az égig tudja kilökni a rakétát.

Ha nőként vagy férfiként nem ismered fel ezeknek az energiáknak a valódi célját és nem tudod a saját szerepedet, akkor hiányozni fog az életedből az a fajta megtartó tér és tapasztalás, amely ahelyett, hogy elnyelné, sokkal inkább megsokszorozhatná ezeket a minőségeket.

Ilyenkor a benned is ott élő archetípusok, csupán az ösztön-szinteken, tehát öntudatlanul, kontroll nélkül, tajtékzó, forrongó, tomboló erőként csapkodhatnak össze-vissza. Amikor valami benyomja odabent a gombot vagy épp feltüzeli a pillanatnyi vágyat, akkor látszólag a semmiből kitörnek, aztán visznek, amerre épp tudnak. Szétzilálva a valami tartós létrehozásnak a lehetőségét. Mint amikor a kuktafazék már kopog a teteje alatt begyűlt és a kitörésre váró gőztől. És általában eljön az a pont, hogy már mindegy, hogy hol, de azt végre ki kell engedni.

Kívülről nézve a férfi ilyenkor megvadult bikává, egy szexuális fenevaddá alakul, a nő pedig, mint egy házisárkány, akinek az orrán és a fülein keresztül ventilál kifelé a gőz. Az energia ugyanis mindig megtalálja magának az outletet, de amikor nincsen tudatosan irányítva, akkor tomboló hurrikánt pusztít el a környezetében és odabent is mindent. Hamar kiéget, csalódottsághoz, kiábránduláshoz, fizikális kimerüléshez, hullafáradtsághoz vezet.

Belátható, hogy ez nem egy tiszta vagy tudatos, csupán egy elborult, füstös, kába létezés.

Amikor nőként vagy férfiként képes vagy az erőt (akár a magot) megtartani, akkor nincs szükséged többé az energetikai játszmákra, vagyis arra, hogy ideig óráig a szexbe csomagolt leuralásban, a bántalmazásban, a megcsalásban, az érzelmi zsarolásban, az ordibálásban vagy a végeláthatatlan vadászatban töltsd vissza az éhséget.

Egy hasonló emberi energetikai játszma, a másik személynek a pórázon tartása. Amikor úgy akarod feldolgozni az el nem engedett gyermekkori sérüléseket, csalódásokat és árulásokat, hogy az összes kapcsolatot meg akarod kötni, fogni, és magadhoz próbálod húzni. A benned lévő hiány-űrt, a fájdalmat, a haragot, hogy miért nem tudtad apucit/anyucit megtartani, a kapaszkodással próbálod orvosolni.

Ha azonban nincsen szabad póráz, akkor nincs szabad játék sem, csupán a bilincs, ami felsért. Valójában a saját nyakadon van egy félelem-kötél. A folyamatos rettegésben, hogy a szeretteid elmennek, elhúzódnak, egyedül magadat fojtod meg. A merev zsinórban ugyanis bármilyen irányú mozgás csak jobban ráhúz, ráfojt, rászorít.

Amíg nem szembesülsz azzal, hogy VÉGTELEN KREATÍV ERŐD van, és hogy azt mennyi minden másra, akár jótékony dolgokra, vagy teremtésre és varázslásra is lehetne használni, addig csupán pazarolsz ezekben a társas-játékokban.

Időszerű mindannyiunknak megtanulni tudatosan használni és mederbe terelni az erőforrásait, kiaknázni azt a sok lehetőséget, ami azokban van. A képességeket a maximumom, az erőt pedig célirányosan és termékenyen működtetni, hogy az ne folyjon szét, ne tördelődjön össze.

Amíg a fejekbe (vagy a farkakba) tódul az energia, az nem oszlik el arányosan sem a testeben, sem pedig az életben.

Egy kliensem visszajelzését osztom meg a nemrégi konzultációnkról:

„Bele kell állni a magasságokba, a kitöltő, a megtartó, a mindent átfogó energiába, befogadni, megtermékenyíteni, világítani, sokszorozni, visszaadni. És ha megvan az energiával telt tér, amit én töltök ki a saját teljességemmel, ahol adott a megtartás, a saját magamé és a másiké is, az energia többé nem folyik el és nem kell, hogy másik medret keressen magának, ahol ugyanúgy elfolyik, és folyik tovább, és keresi magának a helyét... és csak fogy, mert folyamatosan keres, és elfolyik. Helyette van egy tér, ami megtartja, kitölti, megsokszorozza és megtermékenyíti, ami ennek az energiának a célja, a valódi értelme!"

Mindig az egyéntől, vagyis tőled függ, hogy a rendelkezésre álló végtelen őserőt a pusztításra vagy a teremtésre fordítod-e. Hogy a viselkedéseddel, az elvárásokkal, a manipulatív huza-vona és figyelemfelkeltő játszmákkal, öntudatlanul olyat generálsz-e magad köré, amiben aztán csak fuldokolni, tombolni vagy menekülni tudsz.

Az pedig már közös felelősségünk, hogy akár nőként és férfiként, de mit és meddig engedünk, miben veszünk részt, mit merünk a másikkal megtenni, mikor nem szólunk, vagy épp mikor játsszuk meg, csinálunk úgy és hazudjuk be, hogy ez így jó. Azt hiszem, hogy ideje van felháborodni, dühösnek lenni, tombolni, mert muszáj kitörni a megszokott, a méltatlan sémákból, nem éltetni egymás rombolását, helyeselni a másik kihasználását, és azt mondani, hogy ELÉG!