Vénusz-Jupiter szextil | Az elhalkult bal oldal

2025. június 1-én a Mars nővére (Érisz), a Sebzett Gyógyító (Chiron) és a 2025-ös év ura (Vénusz) találkoztak össze a Kos jegyében - a Halak csillagképnek a felfelé úszó ágánál, ahol a karmikus körforgásból való kiemelkedésnek a lehetősége tárul ki a következő hetekben.

„Mintha fel lennék billenve baloldalra.

Van egy csomó súly ezen az oldalon, ami elhúzza a többit. Fájdalmas is ez a lábam, teljesen elgyengíti a másik felemet. Annyira súlyoz, hogy annál fogva a jobb oldalt szinte már nem is érzékelem.

Fojtogató érzés, alig kapok levegőt és hányingerem is van.

A szégyen vagy bűntudat érzés társul hozzá.

Nem tekinthetek fel.

"Hajtsd le a fejedet." "Úristen, mit tettél.” "Szégyelld magadat!" "Hogy viselkedtél." "Mit csináltál." - de vajon ki mondja ezeket? Kinek a hangja ez?

Olyan, mintha nem is a szemmel láthatóból vagy ebből az életből jönne ez a hang, inkább egy nagyon mély női dolog...

Most alvadt vért látok.

Össze vagyok görnyedve ebben a fekete masszában, ami belőlem jött ki és már szinte belepi az alsó részemet. Nem tudok belőle felállni. Ez a vég. Megsemmisít. A nullával egyenlővé tesz.

Nincsenek segítők körülöttem, teljesen egyedül vagyok.

Nem is tudom, hogyan lehetne innen kimászni.

Mintha most nem is én mondanám ki: "Korábban nem volt rá példa, hogy ebből bárki ki tudott volna jönni.”

Ha viszont engedem mindezt, akkor egy nagyon erős női erőt is érzek, aki végül mégis képes volt az egészet végigcsinálni. Úgyis vállalta, hogy ez lett a vége…

Tiszteletet vált ki belőlem, aminek hatására élővé, lüktetővé válik bennem a vér. Már van benne oxigén is.

Jobban vagyok. Kapok levegőt, nem feszít a hányinger.

Ki tudom húzni magamat.

A torkomban viszont maradt még a férfiaknak szóló düh.

Legszívesebben felrúgnék mindenkit: "A kurva anyátokat!”.

De ha a figyelmemmel teret tartok neki, a harag lassan átminősül cselekvő, teremtő, létrehozó, alkotó erővé. Középre helyez. Elkezd áramlani és lekerül a gyökérig, sőt, annál is tovább. Egészen a Föld magjába megy, ahol összeköt az éggel s áttetsző, tiszta, éteri erővé lesz.

Mindez ad egy nagy erejű szilárdságot és magabiztosságot, ami most elkezd kiterjedni. A vér által mindenhova beáramlik és hozzálát erősíteni, átmosni a bal oldalt is.

Össze kell hangolni a két oldalt, hogy legyen összeköttetés, kapcsolat, egység.

Ahogy minden a helyére kerül, megérkezik bennem a csend és a nyugalom. Ebből a csatornából pedig elkezdhetnek a képességek is jönni. Most szinte áramolnak belém: a fejembe, a tenyerembe, ahol a varázserőm is van!

Eddig mintha le lett volna szorítva a bal (a múlt és női) felem.

De a jobb most próbálja gyógyítani, gondoskodni róla, simogatni, szeretgetni, ezáltal a jelenbe tenni és visszahozni ide a mostba. Mondani, hogy minden rendben van. Örül neki, hogy a másik itt van és hogy végre megtalálták egymást. Ahogy a jobb kezem kifejti felé a gondoskodó szeretetet, szinte életet lehel ebbe az oldalba, ami olyan sokáig volt elnyomva, lefojtva.

Most élővé kell válnia. Vissza kell találnia az életbe.

Ebben segít neki a jobb rész. Azt mondja neki: "Van idő regenerálódni, gyógyulni. Nem kell rohanni, hiszen a teljes gyógyulás az tér és idő." Biztosítja afelől, hogy nyugodtan kifújhatja magát, ő vigyáz rá. Leengedheti magát, a jobb majd megtartja. Csak pihenjen, aludjon - a jobb gondoskodik mindenről. A balnak most az a dolga, hogy felgyógyuljon és ismét tudja használni a varázserejét. Mindazt, amire képes.

Ha eddig azt is hitte, már nem kell fölöslegesen tartania magát...

A balnak még nehéz elengednie: benne van a tanult görcs, hogy mindenáron is tartani kell. Hogy az erő az az "akarom”, meg a "csinálni”. Annak ellenére, hogy ott van alatta a jobb, még mindig nem érti: "Ez mi?? Nem ismerem…”

De szépen lassan elkezd kapcsolódni a jobbhoz.

Fokozatosan kiegyenlítődni.

Közben még mindig könnyen elfárad - nem tolhatja túl. Ő nem lehet olyan, mint a jobb. Nem válhat olyanná, hiszen ő a bal, akinek a feladata, hogy néha töltekezzen. Egészen máshogy működik. Neki nem az erejét vagy a józaneszét kell használnia, mert más térből nyeri a tudását. Számára fontos, hogy megpihenjen miután csinált valamit, amiben a jobb megtartja.

És ez kezd egyre természetesebbé válni.

Már nem is olyan ismeretlen ellazulni - szinte rendben van. Többé nem akar mindenáron mozogni, a fizikaiban lenni vagy a fizikaiságát mutogatni – ő inkább visszahúzódik.

Ahogyan a lineáris, a kifelé forduló időszaka után a nő is behúzódik a ciklusába.

Annak, aki a méhén keresztül teremti és tisztítja a világát, időnként szüksége van arra, hogy akár hetekre vagy hónapokra is eltűnjön a saját barlangjában. Többször kell beiktatnia pihenő időszakokat vagy teljesen megállnia, hogy teret és időt engedjen az érzéseinek. Átszűrjön magán bizonyos dolgokat. Ebben a másfajta érzelmi dimenzióban letisztázza, vajon mit időszerű elengedni.

A belső ősz-télnek a tisztelete nélkül a létezése féloldalassá válik, elkezd benne dominálni a maszkulin. A férfias rutin arra készteti, hogy felszínesen végezze a feladatait, amitől ingerültebb, fáradékonyabb görcsösebb lesz és betegségeket produkál.

Sokan abban nőttünk fel, hogy az anyáink nem tudtak leülni – vagyis: nem kapcsolódtak ehhez a természetes ritmushoz, amiért azt átadni sem tudták számunkra. Nem tanították meg sem a leány, sem pedig a fiú gyermekek számára, hogyan ismerjék el a bal oldal (a belső nő vagy a társ) másfajta szükségleteit.

Nem tudták azt mondani: "Támogatlak, megtartalak, masszírozlak, amíg megéled ezt a tapasztalást.” Helyette inkább bántottak: "Miért nem tartasz már ott.” "Csinálj már valamit.” "Nem elég.” "Ma sem sikerült.” – amiért neked is ezek lettek a belső mantráid: "Mit bénázol?” vagy "Siess már!”

Most ideje átírni a belső narratívát és érvényesíteni azt a bölcs hangot is, amely úgy szól: "Itt vagyok és feltételek nélkül szeretlek.”

Igen, a Kosban már-már identitás-kérdésnek tűnhet feladni a régi működést, ami elhitette, hogy te a férfias, a mindent tökéletesen elvégző, a feladatokat ellátó, a magát túldolgozó, az észből és erőből teljesítő személy vagy, aki nem érdemli meg a lazítást.

De hidd el, hogy amikor elengeded a jobboldaliságot, azt fogod érezni, hogy már semmi áron nem mennél vissza a régibe. Mert ráérzel, hogy nem is ott van az erő, ahol azt eddig gondoltad.

Kiderül, hogy az a nő(i)ben is jelen van.

Abban is van erőforrásod, ha hagyod a dolgokat a maguk idejében megérkezni hozzád. Ha a megengedésben vagy. Ha nem sürgetsz vagy teszel azonnal, és néha kivársz. Ha az ősszel elengedsz és betakarítasz. Ha a tél során raktározol és felkészülsz, rákészülsz a megvalósulásra. Szinte belehangolódsz, hogy milyen az, amikor minden milyen jól alakul és jönnek hozzád a lehetőségek.

Ezzel ugyanúgy segíted az előtted álló időszakot...

És mire megnyílik a kapu, amikor újra beindulnak a dolgok, te már tökéletesen készen vagy rá.