Vénusz-Ceres együttállás | A Bőségfa

A Szeretetbolygó a mai napon utoléri a Cerest (a Földanyát), amely 2020-22 után most május végéig van a Bikában. Mindkét istennő otthonosan mozog itt a jegyben, amely a dolce vitá életérzésnek: a szépségnek, az élvezetnek, a szerelemnek, az anyagi örömnek, az ősbizalomnak, valamint az öngondoskodásnak a terepe.

Az együttállás az ’𝐀 𝐂𝐡𝐫𝐢𝐬𝐭𝐦𝐚𝐬 𝐭𝐫𝐞𝐞 𝐝𝐞𝐜𝐨𝐫𝐚𝐭𝐞𝐝’ (jel: „Egy feldíszített karácsonyfa”) c. szimbólumot aktiválja.

Karácsonykor minden évben megemlékezünk Jézus Krisztusnak és a feltétel nélküli szeretetnek a születéséről. Ünnepi ruhába & hangulatba öltöztetjük az otthonainkat. Meghittséggel töltjük fel a szíveinket. A kinti zord időjárást az idebent gyújtott meleg fényekkel kompenzáljuk. Az ajándékozás által pedig kifejezzük az egymás iránti törődésünket.

A téli napfordulóval átfordulunk a belső télnek az időszakába, ami arra hív, hogy ápoljuk és neveljük a most magunkban elültetett fény-magot. A tél az öngondoskodásnak, a hibernációnak, a passzivitásnak az időszaka, amikor nem kezdünk új dolgokba, hanem az előző szezonból eltett ételekből táplálkozunk.

Az ünnepnek a rítusa segít minket lelassulni és az életnek a bőséges ajándékaira, annak szépségére és szakralitására fókuszálni.

A karácsonyfát (a természetből származó életet) a figyelem (díszítés) változtatja örömmé.

A karácsonyfában a bennünk lévő szeretet a szemünk előtt is láthatóvá válik.

Ez a fok arról szól, hogy amikor az élet egyszerű dolgait a szeretet és gondoskodás által megszenteljük, akkor kiteljesedünk a szívünkben.

A Ceres és Vénusz egyetlen árnyoldala a túlgondoskodás vagy anyáskodás (a saját igények elfelejtése a mások kedvében járás mellett) és az anyagi túlkompenzálás (a szeretet helyettesítése ajándékokkal) lehet.

A Vénusz-Ceres együttállás a fentiek mellett a természetnek a szeretetéről is mesél.

Nemrég néztem végig a The Madison c. sorozatot, Taylor Sheridan újabb zseniális alkotását.

Sheridan, a modern western nagymestere és ebben a történetében is drámai módon állítja szembe a mai civilizált társadalmat - a gazdag & városi létet, a vidéki életnek - a természetesnek & hagyományosnak a képével.

Amikor az egyszerű cowboyfiú szerelembe esik az Upper East Side-i nővel, felmerül a kérdés, vajon hogyan működhetne hosszútávon ez a kapcsolat?

A lány elmeséli, hogy a nyarakat általában Olaszországban tölti, mire a férfinek az első kérdése az: „És ki fogja etetni az állatokat?”

A legtöbb budapesti ismerősömnek ott ér véget a kapcsolata a természettel és az évszakoknak a változásával, hogy megint lehet panaszkodni, ha túl sok a hó vagy zavaróan forró a nyár.

Mi vidéken ezzel szemben örülünk neki, amikor végre van csapadék, mert nap mint nap látjuk ahogy szomjaznak körülöttünk a növények és az állatok.

A havazás számunkra csak azt jelzi, hogy ideje visszahúzódni a munkából, és gondoskodni a madáretetésről.

A tavasszal leguggolunk az avar mellé és azt nem gyűjtjük műanyag zacskókba, mert tudjuk, hogy még tele van a hideg elől elbújó katicákkal és csigákkal.

A fűnek nálunk nem az a célja, hogy legyen mit dicsérnie a szomszédnak. Abban a réti virágok illatoznak és a méhek legelésznek.

A poloskákat nem csapkodjuk csak azért, mert idegesítenek minket. Értjük, hogy azok mindössze meleget keresnek, és ha engedjük nekik, akkor békésen áttelelnek.

A tavasz itt az erdő mellett a mindennapos aktív munkáról szól, és mi nyáron sem engedhetjük meg, hogy két hétre a beachen heverjünk, mert azalatt kihalna a veteményesünk.

A kecskéket és a lovakat sem tudjuk lepasszolni a panzióba, mint a kutyákat.

Indiában az egyik legemlékezetesebb utam egy dzsáin zarándokhely megmászása volt, ahol a szerzetesek úgy élnek, hogy söprögetik maguk előtt az utat. A dzsainizmus egyik legfontosabb alapelve ugyanis az ahimszá, vagyis: a teljes erőszakmentesség minden élőlénnyel szemben. Ez nemcsak az emberekre vonatkozik, hanem az állatokra, a rovarokra, a növényekre, sőt még a mikroszkopikus élőlényekre is.

A dzsain filozófia szerint minden élőlénynek van lelke (dzsíva), és egy hangya, egy féreg, egy apró rovar élete ugyanolyan értékes, mint az emberé.

A söpréssel a szerzetes eltereli a kis élőlényeket az útból, ami csökkenti annak esélyét, hogy rájuk lépjen vagy megölje őket. A puha seprű, amelyet rajoharanának neveznek, általában növényi szálakból készül és így nem sérti meg az állatokat. Egyesek szájkendőt is viselnek, hogy ne lélegezzenek be rovarokat, szűrt vizet isznak, hogy ne nyeljenek le mikroorganizmusokat és szigorú vegetáriánusok (sokszor vegánok), akik nem esznek gyökérzöldségeket, mert azok az élőlények élőhelyei lehetnek.

A jain gondolkodás szerint minden erőszak karmát hoz létre, ami a lélekhez tapad. Minél kevesebb élőlénynek árt valaki, annál tisztább lesz a lelke, amivel közelebb kerülhet a felszabaduláshoz (mokshá).

Ahogy a gyors bolygók az április 17-ei Kos Újholdig egymás után visszatérnek a Marsnak a házába és sorra lépik át a Tavaszpontot (Kos 00.), a téli csendben elültetett magocskák elkezdenek kibújni a felszínre és már megmutatkoznak az élet, valamint a mindennapok szintjén is.

A Vénusz-Ceres együttállás egy igen termékeny és bőséges energia, amelynek köszönhetőn az anyagi valóságban is kiélvezhetők a belső munkának a szépséges ajándékai.

Engedd meg magadnak a lassulás örömét, amely segít visszakapcsolódni a természetes ritmusodhoz és ami által nem csak a karácsony vagy a Húsvét, de minden egyes pillanat ünnepi & maradandó lehet.