Vesd le a régit | A direkt Mars margójára

A Mars az elmúlt napokban a hosszú és mély téli álom után visszaállt a Földdel megegyező irányba, ami egyúttal azt is jelenti, hogy mostantól minden egyes lélegzetvétellel egyre közelebb kerül a Plútóval való utolsó, az április 26-ai szembenálláshoz - ami a meglátásom szerint a Mágus magnetikus ereje miatt gyakorlatilag tavaly november óta (és a jelenlegi eltávolodásukban is) ugyanúgy érvényben van. Mielőtt megkezdődne a rehabilitáció és a regenerálódás, az égitest még egy kis ideig az erejét fogja gyűjteni. Március legelső hetében a Mars egyelőre az irányba fordulásnak a koordinátáján (Rák 17. fok) álldogál, amely a Wasat állócsillagnak (Rák 18. fok) a vonzáskörzete és maga: az Origó. A pontos együttállás az Ikreknek a szívével és az égbolt közepével majd március 9-15. között jön létre.

 „Mars: -Annyira nem kellemes, amit érzek. Egyedül a térdeimnél van egy kis energiamegmozdulás, miközben a fejemet nyomja le ez az egész. Kifejezetten nem jó most. A térdnél lévő energia sem arra késztet, hogy lépjek vagy mozduljak, inkább csak bejelzett egy kicsit.

Plútó: -Ahogy erről beszéltél, nekem a harcos jutott eszembe, aki térdre ereszkedik a király előtt és meghajtja a fejét. Ahogy az ego is fejethajt a magasabb tudat előtt, ami nekem az alázatot jelképezi.

Mars: -Én ezt viszont most nem egy önkéntes alázatnak élem meg, sokkal inkább olyan, mintha valamit rám kényszerítenének. Ez egy torokszorító legyőzettetés, egy pusztító és erőszakos nyomás rajtam. Legalábbis én annak élem meg.

Plútó: -Valóban, az ego általában így tapasztalja meg a saját halálát. De ennek a túloldalán van az igazi szabadság & élet…

Mars: -A térdemnél olyan, mintha ott lenne a lehetősége az előrelépésnek, de valahogy mégsem tudok mozdulni. A lábaimmal már jó lenne elindulni valami felé, de fölül teljesen meg vagyok szilárdulva ettől az érzéstől és a lenyomó sztoritól. Már egészen a gyomromig is lekúszik, mint valami lesújtó energia, ami megköt. Emiatt a kezeim sem túl aktívak és már a fejem is fáj. Egyelőre nem érzem túl pozitívnak ezt az egészet.

Plútó: -Ez most arról szól, hogy már tényleg hajts fejet. Ne küzdj, ne állj ellen!

Mars: -Nem is tudnék. Itt most semmi mozgás nincs, teljesen beszorultam ide. Ez a helyzet inkább csak elviszi az energiát, most már kezdek elfáradni. Az érzés emlékeztet a születésemre, ott is majdnem végem lett. Mintha azóta ösztönösen is így használnám az erőmet... De ahogy fogy az energiám most azt érzem, hogy már rohadtul elég volt ebből! Igen, bosszúság is van bennem és talán ez visz majd ki.

Plútó: -A fő kérdés inkább az, vajon miért hagyod, hogy eljuss ideáig? Miért engeded, hogy ilyen helyzetben legyél, ahol lenyomva érezheted magadat? Valószínűleg tényleg ezt az alapműködést kellene észrevenni... Meddig rakod még bele magad ilyen helyzetekbe, ahol elvesztheted az energiát, és amelyekből már csak dühből vagy óriási erőfeszítések árán tudsz kitörni? Mi lenne, ha már el sem mennél idáig?

Mars: -Ez most úgy beállt, hogy ha bármit mozdítok sem biztos, hogy jobb lesz már. Azt hiszem, hogy ezzel már túlmentem egy olyan határon, ahonnan nehéz lenne visszamenni. Érzem, hogy engednem kellene, és azt is, hogy hova kellene nyúlni magamban. Tudom, hogy kéne csinálnom valamit, de mégsem teszem. Olyan érzés, mintha egy lándzsával leszúrtak volna a fejemtől a szívemig és odaszögeztek volna a falnak, mint a gombostűvel kipreparált bogarat. Ami a lábát ugyan még tudja mozgatni, de elmenni már képtelen, hisz ki van feszítve. Ha így folytatja talán bele is hal. Így érzem magamat. De valószínűleg csak a fejemben van így...

Plútó: -Innen úgy látlak, mint ilyen guillotine előtt térdelő alakot. Le vagy roskadva, a fejedet is lehajtottad, ami gyakorlatilag a megadásnak, a 𝑡𝑒𝑙𝑗𝑒𝑠𝑒𝑛 𝑚𝑒𝑔𝑎𝑑𝑜𝑚 𝑚𝑎𝑔𝑎𝑚𝑎𝑡 állapota. Mintha várnád a büntetést... Nagyon vörös a kép, mindenhol csak a vér, ami folyik el a macskaköves úton, mint egy középkori jelenetben. Azt várnám, hogy ott lesz körülötted a nép, aki majd kövekkel dobál, mert elkövettél valamit és amiért bűnhődni kell. De nem ezt látom, a képen teljesen egyedül vagy. Vagyis olyan, mintha ez az egész valami ö-n-b-ü-n-t-e-t-é-s lenne. Mintha saját magad választanád ezt a sorsot vagy ezt a megadást.

Mars: -Nekem meg az árulás szó jut eszembe. Hogy engem árultak el, talán te magad árultál el… Az jön, hogy egész életemben azt mondogattam, hogy anyukám cserbenhagyott. És ha nem bánt jól velem, akkor nem voltam méltó a szeretetére, amiért magamat kellett büntetnem. De ahogy mondtad, hogy ezt én csinálom magammal, abban benne volt az is, hogy de akkor nem biztos, hogy kötelező ezt még tovább folytatni. Sőt, szinte biztos, hogy nem. Ez jól hangzott, hogy ha én csinálom, akkor abba is hagyhatom, hiszen nem más teszi ezt velem. Ez jó hír és könnyebb lett!

Plútó: -Ahogy ezt kimondtad, eltűnt a pirosság meg a vér, rikító fehér és fényes lett minden. Kivilágosodott a kép és mintha fel is egyenesedtél volna. Mintha csak be kellett volna látni, hogy te rakod magadat a nyomás alá, és te vagy az egyetlen, aki fel is tudsz állni belőle. Senki nem nyomja már le a fejedet…

Mars: -Most azt érzem, hogy van egy segítő energia, ami elkezdett áramolni a testemben. Nem csak bizonyos részek, hanem az egész test is kezd élettel teli lenni: már a kezeimbe is eljut, tudom mozgatni a szememet és a lábaimat.

Plútó: -Az én szerepem az, hogy az energiámmal támogassalak és tisztítsalak. Ahogy most tovább terjeszkedek, mosom ki ezt a sok vért, ami megy is el. Mint amikor ráöntessz egy vödör vizet a koszos padlóra és az csak folyik szépen el magától.

Mars: -A torkomban is történik egy nagy oldódás, kezd eltűnni a gombóc, ami ott volt, ahogy sejtről sejtre takarít ki az energia. Itt is volt egy automatikus lezárás vagy megakadás amiatt, hogy le volt hajtva a fejem. Nagyon jó érzés hagyni, hogy ez az energia átmosson és feltöltsön erővel!

Plútó: -Talán az egyetlen funkcióm az volt, hogy rámutassak erre a dologra. Hogy tükröt tartasak, vajon hol harcolsz még magaddal és hol kell magadat megugrani. Innentől kezdve, mint aki jól végezte dolgát, csak tágulok bele a térbe. Ahogy felébredtél, felemelted a fejedet, már te is jöhetsz velem. Ennyi volt a lecke: vedd észre, hagyd abba és menj tovább!

Mars: -Kicsit még olyan, mint egy lassú reggel. Nyújtózkodni kell és időt hagyni, hogy beinduljon a rendszer, de legalább már ébren vagyok és tettre kész!

.

Plútó: -Most úgy látlak, mint amikor a lepke kikel a bábból. Kiléptél ebből a ruhából, és a lehajtott fejű, már bocsánat, de kicsit szerencsétlen, a halálára váró összerogyott alak ott maradt a guillotine előtt. Te pedig mintha egyszerűen csak kiszálltál volna belőle, mint egy régi ruhából, ami úgy ahogy volt, ott van a földön levetve. Te pedig egy kis fehér, meztelen, tiszta valamiként repkedsz. Mint a születéskor, vagy akár a halál után, amikor a lélek kilép a testből. Miképp a kígyó is levedli a bőrét.

A régi ott maradt, te pedig már az Új vagy.

Mars: -Igen, ezt én is érzem és nagyon-nagyon szeretem Milyen jó energia, olyan jól átmosott és meggyógyított! Mint egy sejtszintű zuhany, teljes az átalakulás, átíródott a DNS. Elindulhat az új kör. Most egy újfajta elindulást is érzek, hogy ez nem olyan, ami eddig volt. Már nagyon régóta érlelődött, hogy 𝐭𝐨̈𝐛𝐛𝐞́ 𝒏𝒆𝒎 𝐦𝐞𝐠𝐯𝐚́𝐥𝐭𝐨𝐳𝐭𝐚𝐭𝐧𝐢 𝐤𝐞𝐥𝐥 𝐯𝐚𝐥𝐚𝐦𝐢𝐭, 𝐡𝐚𝐧𝐞𝐦 𝐭𝐞́𝐧𝐲𝐥𝐞𝐠 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐢́𝐠𝐲 𝐤𝐢𝐥𝐞́𝐩𝐧𝐢, 𝐦𝐢𝐧𝐭 𝐞𝐛𝐛𝐨̋𝐥 𝐚 𝐫𝐮𝐡𝐚́𝐛𝐨́𝐥. Már nem is érdekel, hogy mi lesz ezzel a régi rongydarabbal, mert mindent előkészítettem az új élethez. A pillangó kifejlődött. Ott van előttem minden, csak ki kell törni. Az időzítés, hogy mikor, arra kell magamban engedélyt adni. De látom, hogy ha görcsölök, akkor jönni fogsz és átsegítesz. Azt is tudom, hogy amint megtörténik az áttörés, onnantól már csak az új van. Amint átmész, a régi vívódás többé nem is fontos.

Amit levetettem azt onnantól nem szükséges jobban megérteni, értelmezni, kielemezni. Nem kell semmit felismerni, egyszerűen csak ott kell hagyni... A mondatban is fontosabb volt az, hogy ez egy önbüntetés, mintsem, hogy ki árult el. Az nem is érdekelt… Ami odahívta a figyelmemet, hogy ezt magam csinálom. Ez volt a lényegi információ benne, hogy a körülményeimet én generálom és akkor viszont az egésznek a kulcsa is a kezemben van! Ott azonnal meg is született a cselekvési vágy, hogy akkor megváltoztatom. Mert hát meg is tudom. Az egotörés viszont kemény volt! Átmenni a nemkellemesen, az ego teljes halálán, hogy ez a tisztulás és transzformáció megtörténhessen.

Mindez viszont része a folyamatnak: csak úgy lehetek pillangó, ha az előző stációt elengedem és leteszem.

.

Plútó: -Nekem mindössze a direkt szembesítés volt a feladatom, még akkor is ha elsőre fájt. Rámutatni, hogy hol szükséges magadat legyőzni ahhoz, hogy újból a kezedben legyen a kormány és nálad legyen a kiszületéshez szükséges erő. Ezért jöttél vissza az origóba. A belső középpontba, ahol nincsen széthúzás. Nincs egymás ellen, csak az együtt. A megtört harcosból, aki végigküzdötte az életet, végre egyenes gerinccel felállhattál. Most egészségesen működik a férfias energiád. Előre indulni lehajtott fejjel nem lehet. A magad előtt álló utat csak emelt fővel láthatod.

Ugyanakkor kell az alázat is. Meghajolni viszont nem azt jelenti, hogy térdre rogysz vagy megtörsz. A megadás nem egyenlő a feladással. Ideje van máshogy elmesélni a történetedet! A születésedtől kezdve azt mondogattad magadnak, hogy te vagy a szegény áldozat. A felébredés viszont ezt a narrációt is megváltoztatta. Hívd vissza az erődet! Vedd észre, hogy csak azt lehet tőled elvenni, amit odaadsz.

Amíg a dualitásban és az áldozatiságban létezel, addig a szétválasztódást éled. Azt hiszed, hogy választanod kell: lenyomó vagy lenyomott, tettes vagy áldozat leszel-e.

A Wasat az a momentum, amelyben felismered, hogy mindkettő TE vagy és valójában egyik sem. Igazából nincs két oldal, mert a középben minden EGY. Ebben a pillanatban megszűnik az ismerős szenvedés és széttörik az ego. Innentől újraírhatod és újradefiniálhatod azt, hogy ki is vagy. Ez a kosnulla. Egy teljesen újat indítani, hátrahagyva a régi dolgokat... Ahogy a ruha leesik, továbblépsz és már egy más energiából építed fel az életedet. Anélkül, hogy a többieknek mondogatnád, hogy mi a jó, mutass a tetteiddel egy másik világot. A cselekedeteiddel vezess rá arra, hogy máshogy is lehet élni. Legyen ez egy meghívás, egy impulzus, amibe bárki bekapcsolódhat. Akinek van kedve az majd jöhet veled önkéntesen! A múlton való görcsölés helyett egyszerűen csak nyiss és engedd magadat ide az új utakra lépni."

Ha úgy érzed, hogy készen állsz a vedlésre, akkor várlak a Nő újjászületése c. csoportba a tavaszi napéjegyenlőségkor!