Uránusz-Neptunusz szextil | Lehull a lepel

A Nap és a Mars október vége óta egymás közelségében haladnak, és az új hónap első napjaitól kezdve egészen az együttállásuk bepontosulásáig (nov. 18.), tágan szemben is maradnak az Uránusszal. A Mars, november 11-én, a Nap (az Újholddal együtt), november 13-án kerül egzakt oppozícióba a Viharistennel, amely fényszöget alkot a Neptunusszal is. Az életünk ILLÚZIÓIRA és a VALÓSÁGBÓL VALÓ KIMENEKÜLÉSRE HASZNÁLT BŰVÖS TRÜKKJEINKRE ébredhetünk rá.

Ezek a fájdalomnak a kikerülésre használt önvédelmi módszerek gyakran már a magzati, illetve a kora gyermekkorban égnek be a viselkedésbe, amiért annyira természetessé, otthonossá válnak, hogy felnőttként tényleg szinte az ELEKTROMOS SOKKRA van szükség ahhoz, hogy kikattanjunk az automatizmusokból.

Az uránuszi ébresztőkre utólag visszanézve általában olyan érzés, hogy ezen szembe-sülések nélkül, magunktól talán soha rá sem láttunk volna a káprázatainkra.

A Neptunusz uralma alá tartozó Halaknak a fő védelmi stratégiája a LÁTHATATLANNÁ VÁLÁS, maga: az ELTŰNÉS. A valóságról és a külvilágról való lekapcsolódás mögött sokszor az is ott van, hogy már a saját érzésekből, a jelenből, a tudatosságból is kicsekkoltunk.

Amikor a csöpp lélek nem kap otthon elegendő figyelmet és megértést, vagy mondjuk azt látja, hogy a szülei a saját nehézségeikkel vannak elfoglalva, akkor azt éli meg, hogy a CSALÁDI UNIVERZUMNAK A PEREMÉN VAN, ezért jobb is a háttérbe szorulnia. A túlélése érdekében létrehoz maga számára egy teljesen önálló és varázslatos MESEBELI VILÁGOT, ahol nyugalomban visszavonulhat, kényelmesen ellehet.

’𝘓𝘦𝘵 𝘶𝘴 𝘱𝘭𝘢𝘺 𝘱𝘳𝘦𝘵𝘦𝘯𝘥!’ – gondolja.

Ha az a tapasztalás, hogy NEM FÉRÜNK BELE AZ OTTHONI VILÁGNAK A RENDSZERÉBE vagy a felnőttvilágba, akkor megpróbáljuk a külső valóságukat beilleszteni, bepasszírozni a magunk által kreált kis rendszerbe. Elképzelheted úgy, mint amikor a gyermek egy lepedőből sátrat készít a szoba közepén. Azzal a különbséggel, hogy ez a burok igazából az elmében jön létre. Idebent aztán azt lehet rajzolgatni, amit csak akarunk, így a belső életet ugyanolyan színessé, mozgalmassá, érdekessé, izgalmassá tudjuk változtatni, mintha az maga a való világ lenne.

Ezalatt a búra alatt a végtelenségig el lehet mozizgatni anélkül, hogy regisztrálnánk: TÖBBÉ NINCS ÁTJÁRÁSUNK A KÉT BOLYGÓ KÖZÖTT.

A lélek valahol mélyen mindig kapcsolódni vágyik, és annak híján elkezdi keresni az utakat, amelyekkel betöltheti a belül keletkező tátongó űrt. Gyermekként még olyan kis cukinak is tűnik, amikor ezekben a fantázia világokban festegetünk.

Felnőttként azokat már leválthatja a végtelen tudásgyűjtés, az örök tanulás, az utazgatás, a spiritualitás, amelyeket, ha az önmagunkat is megtévesztő by-passként használunk, akkor ugyanúgy ELVESZÜNK. Hiszen nem csak az alkoholra, az édességre, a sorozatra vagy a kapcsolati függőségre lehet rácuppanni… A konstans diplomagyűjtés, a heti egy családállítás vagy a munkamánia is lehet a drogunk, amellyel a hiányt enyhítjük.

Amennyiben a tudat már egészen korán felépítette maga számára ezt a MINI PLANETÁRIUMOT, amit takaróként visz magával mindenhova, akkor az képes tökéletesen elhitetni, hogy ez a 𝘳𝘦𝘢𝘭𝘪𝘵𝘺. Miközben egy gyermekies álomban, egy májában, a saját bekorlátolt és szűk valóságnak a leple alatt tengődünk. Egy rendkívül stabil ILLÚZIÓ-UNIVERZUMBAN, ahol már észre sem vesszük, hogy ugyanúgy egyedül vagyunk, mint gyermekként…

A tágas Teljességet vélhetőleg még soha nem is láttuk, hiszen itt élünk az általunk emelt rácsok között. A fényünk odabent bujkál és csak megtörve világít. Magyarul: 𝘯𝘦𝘮 éljük a teljes potenciált.

Minél több időt töltünk idebent, annál nehezebb visszakapcsolódni a realitásba. Vannak olyan hipnózis terapeuták, akik 50 éves kor felett már nem is vállalnak klienseket mondván, hogy addigra olyan masszív bunkereket vagy erős falú ólakat épít maga köré az elme, hogy a hirtelen ébresztés hatására teljes összeomlás következhetne be.

A legfontosabb talán arra emlékeztetni magunkat, hogy ha kicsiként ide menekültünk, akkor valószínűleg nem volt más választásunk... Akkor még nem fejlődtek ki azok a túlélési eszközök, a saját készségek, amelyek felnőttként viszont már a rendelkezésre állnak. Mostanra már ideje lehet kiszabadulni és felfedezni, hogy mi van még a leplünkön túl!

A világ addig tűnhet ijesztőnek és félelmetesnek, amíg lentről nézünk felfelé. Odakint addig tudnak belénk rúgni, eltaposni vagy ránk könyökölni, amíg saját magunkat is a kicsiben vagy a láthatatlanban tartjuk. Az aurában kell tudni egyenrangúvá emelkedni, amihez TELJES NÉZŐPONTVÁLTÁS szükséges. Egyedül a belülről indított növekedés és a megerősödés hozhatja meg azt a fajta biztonságérzetet, ami miatt többé nincs szükség a védelmi pozíciókra.

Az uránuszi tranzitok a tudattágítást, a SZEMELLENZŐK LEOLVADÁSÁT támogatják. Akár 5000 km-re is elutazhatsz, ha viszed magaddal a saját sátradat. Amint viszont kinyitod a harmadik szemet, a szobádban is azonnal fel tudsz ébredni az álomból.

Ahelyett, hogy a saját szűk buborékod alá próbálnád behúzni a másikat, helyezd belülre a tudatosságot és kezd el onnan felépíteni magadat: a bizalmat, a stabilitást, a vázat. Engedd, hogy a belső univerzumod szélesedjen, ezáltal nem csak a külsőségekben fogsz erősödni. Csukd be a két szemedet és lehull magától a lepel…