Uránusz az Algolnál

Az egymáshoz nagyon közel haladó Mars, Lilith és Vénusz, a mai napon kerül derékszögbe a Uránusszal, amely a felébredésért felelős, a mindent látó harmadik szemünk. Az égitest, időközben már 5 fokra, vagyis az együttállás határára közelítette meg az Algolt - a Bika 26. koordinátáját elfoglaló fényes állócsillagot.

Dark clouds are gathering.

Ennek a mitológiai gorgónak van egy jellegzetes, egy villogó vagy pulzáló „pislogása”, hiszen háromnaponta eklipszbe kerül és teljesen eltűnik az égbolton.

Az archetípus, bennünk is egyfajta hangulatingadozást és dühkitörésre való hajlamot reflektál. Azt a fajta, a sokszor egészen ösztönszerű működést mutatja, amikor egy pontig mélyen bent tartod, visszafogod és lefojtod az odabent tomboló indulatokat, amelyeken idővel már egyre nehezebb uralkodni, amiért végül hatványozottan, elfajultan, és kontroll nélkül törhetnek a felszínre.

Az Algolnak tehát van egy sajátságos ritmusa: a benntartás - kihányás/pusztítás - megkönnyebbülés.

A vénuszi uralom alatt lévő csillag, a horoszkópban elfoglalt helyzetétől is függően, de legtöbbször a kapcsolati működésekben nyilvánul meg. Az Algol, eredendőden Athéné templomának volt a felszentelt papnője, akit az istennő egy vélt árulás után olyan rúttá varázsolt, hogy amint valaki rápillantott, nyomban kővé dermedt.

Talán neked is ismerős az érzés, amikor megcsap a mély bosszúszomj, a féltékenység vagy a düh, és még a tekinteteddel is ölni tudnál vagy átkot, szitkot szórsz. Talán éltél már meg olyan szituációkat, amikor nincs más választás, mint szörnnyé alakulni.

„Egy régi, nagy pengéjű tőr van a kezemben, ami tiszta vér. Nem vagyok benne biztos, hogy valakit megöltem-e vele vagy épp magam ellen fordítottam azt. Olyan, mintha önkívületben tombolnék és fel sem tudom mérni, hogy mit cselekszem. Mint amikor egy indulatroham elkap és már minden mindegy. Egy őrjöngő állapot, amiben akarva sem tudna most senki lefogni.

Mintha többen lennének körülöttem, de nem hallom vagy nem is veszek arról tudomást, hogy mit mondanak. Érzem, hogy tartanak tőlem, mert olyan vagyok, mint egy hőzöngő fenevad, aki annyira tombol, hogy válogatás nélkül mindenkit lekaszabolna. Irtóztatóan dühös vagyok! Mint amikor a férfi megcsal és a dühben tajtékzol.

Csak férfiak vannak itt. Próbálnak lecsitítani, de érzem, hogy ha bárki egy lépést is tesz most felém, akkor gondolkodás nélkül kárt teszek benne.

Egy szoros és zárt kört alkotnak körülöttem, amiből végre ki akarok törni. Azt akarom, hogy mindenki hagyjon békén, hogy nyalogathassam a sebeimet. Továbbra is ezekkel a teljesen felszínes és egyértelműen átlátható hazugságokkal próbálnak rám hatni. „Ez nem úgy volt!” – mondogatják – „Nyugodj már le.”

Csak még jobban feldühítenek. Ennyire hülyének néznek? Azt hiszik, hogy bármit meg lehet velem csinálni? Azért, mert egy gyöngébb nő vagyok, ez így teljesen oké? Csak fogjam be a számat és tűrjem, fogadjam el azt a sok hazugságot, ami egészen idáig alap volt? Amely olyan, mint egy sűrű, szövevényes és fojtogató háló, ami mostanra már mindent befed.

De most végre kirobban belőlem. Elegem van abból, hogy hülyének néznek és le akarják ezt nyomni a torkomon. Ahogy még most is csak próbálnak az átlátszó semmiségekkel lenyugtatni. Egyáltalán miért kéne lenyugodni? Úgy érzem, hogy ha ebből itt és most nem törhetek ki, akkor az erőszak árán is megsemmisítem a környezetemben lévőket. Ki kell, hogy szabaduljak! Mintha már nem lennék az eszemnél, tajtékzom, remegek, tiszta adrenalin vagyok. Azt is tudom, hogy ha elmúlik, akkor össze fogok omlani. De azt egyelőre nem szabad.

Elrohanok. Egy erdőben szaladok, ahol zuhognak mellettem a fák. Semmiről nem veszek tudomást. Minden tépi a ruhámat, de nem érdekel, ha valamiben fennakadok, vagy hogy fizikailag már alig bírom és zihálok, nem is kapok levegőt. Legalább már valamennyire nyugodtabbnak érzem magam attól, hogy nem abban a fojtogató körben állok. Ahol úgy éreztem, hogy már megfulladok a rengeteg hazugságtól, amiben amúgy én is részt vettem és ezáltal, hogy mindig elfogadtam, magam is a része voltam.

Addig fogok rohanni, ameddig csak bírom, mert ki kell szabadítani saját magamat. Tudván tudva, hogy egyedül maradok, de már az is jobb annál, ami eddig volt.

Érzem, hogy itt már nagyon finom és friss a levegő, és ez megtölti a tüdőmet. Meg is állok. Egy hűvös erdő vesz körül, ahol szó szerint tiszta a levegő. Egyedül vagyok, már nincs senki, aki a nyomomban lenne. Mintha elengedtek volna vagy elég távolra jutottam, hogy ne találjanak meg. Végre össze tudom magamat szedni. Már elmúlt az elképesztő dühöngés. Megváltozott körülöttem a levegő is, nem észlelem többé azt a nyomott, sűrű légkört, megszűnt mindaz, ami kitöltött és megfojtott.

Most nőként és emberként is azt érzem, hogy nem akarok többet senkit se látni magam körül. Ezt a hazug társadalmat vagy társaságot. Mindegy, hogy az férfi vagy nő, de nem akarok többé elszenvedője vagy aktív részese lenni ezeknek a méltatlan helyzeteknek, amiket kapcsolódásoknak hívunk, miközben nem azok. Szeretnék kapcsolódni, de ami a világban megy, arra nincs szükségem.

Akkor inkább itt maradok egyedül az erdőben, ebben a nyugalomban, ami nem feszíti túl az idegeimet, nem terhel és nem nyom le. Itt békében tudok élni és olyan lehetek, amilyen szeretnék. Nem tűnők fel, nem lógok ki, könnyen be tudok illeszkedni, hiszen itt mindennek megvan a maga rendje. Ezen a helyen nem bánt senki és elfogadnak úgy, ahogy vagyok. Többé nem leszek bántalmazva.”

---

A napokban egy 12-es házas Algolt szóltattunk meg asztroterápián. A Lilithnek és az Algolnak a mítoszában is megjelenik az árulásnak, az abúzusnak a kérdésköre. Úgy sejtem, hogy ennek a teljes héten aktív tranzitnak köszönhetően, mély kapcsolati és belső tisztulásoknak a szemtanúi leszünk. Az Uránusz, idén nem fogja elérni az Algolt, de 2023. június 16. – november 16. között végig a közelében marad. Az archetípusról bővebben itt olvashatsz.