Uránusz anaretikus | A Bika & Ikrek határán

2025. június 17-én az Uránusz rálép a Bika anaretikus fokra és nekiáll elbúcsúztatni a 2018 óta tartó tranzitot. Az égitest a szokásos éves retrográdja miatt három szakaszban: 2025. június 17. – július 7., november 8. – december 2., valamint 2026. április 6. – 25. között lesz a Bika és az Ikrek jegyek határán, mielőtt 2026. április 26-án végleg átköltözik a Merkúr uralma alá.

A 29. koordinátára küszöbfokként tekintünk az asztrológiában, hiszen az egy átmenetet képez a két jegy, illetve az egyes életstációk között. A lassú mozgású égitestek idén egytől egyig jelentős váltásokban vannak, amiért az év második felében is alig lesz olyan hét, hogy az egyik vagy másik bolygó ne érintené majd ezt a karmikus fokot.

Az Uránusz maga egy cirka 7-8 éves fejezetet zár itt a Vénusz házában, és a júliusi jegyváltással az elmúlt éveket domináló földes hangulatoktól (lsd. biztonság, anyag(iak), stabilitás, állandóság, lassúság), a már levegősebb témák felé terel. A következő időszak így inkább a kapcsolódásról és kommunikációról, a közösség(i)ről, a mozgékonyságról, valamint a szellem forradalmáról fog szólni.

A Bikával szemben a Plútónak a birodalma található és a mögöttünk álló időszak a horoszkópnak ezt az ún. érzelmi (Skorpió) vs. anyagi (Bika) biztonság tengelyét is bemozgatta. Mivel a kettő összekapcsolódik, amikor az egyik vagy másik életterületen fenyegetve érzed magadat, az kihatással lesz a túloldal megéléseire egyaránt.

A Bika Uránusz tranzit (2018-26) nem titkolt szándéka, hogy felszabadítson a bizalomban & szeretetben.

Valamikor talán azt tanultad, hogy a kettő együtt nem lehetséges: vagy a szabadság van, vagy a biztonság. Látszólag ugyan szabadságban vagy, mert az teszed, amit szeretnél, de közben nincsen elég pénzed és nem vagy anyagilag független. Vagy mondjuk elegendő juttatást kapsz, mégsem vagy érzelmileg kiteljesedett.

Ugyanez a dilemma vagy kontraszt a kapcsolatokban is megjelenhet, lsd. egyik oldalon a stabilitást, a biztonságot éled meg valakivel, de hiányzik a vonzódás és az elsöprő szerelem. A kapcsolat élettelen, unalmas, kiszámítható, mozdulatlan, statikus. Miközben a másikkal meglenne a szenvedély és a lendület, a már-már hipnotizáló, rabul ejtő kémia és az érzelmi kötődés, de a biztonság & bizalom mégis elérhetetlen.

Gyerekként nagy valószínűséggel szétvált benned ez a két élmény és a tudatodba így lett bekódolva hitrendszerként.

A valóság viszont az, hogy lehetsz úgy is szabad, hogy közben megéled a kötődést.

Érezhetsz egyszerre szerelmet és nyugalmat is.

Megélheted együtt a függetlenséget és gazdagságot.

A legnagyobb szabadság persze nem a bárhova mehetsz vagy az akármit megtehetsz, hanem: az ENGEDNI. Nem csupán elengedni dolgokat, helyzeteket, szereplőket.

Hanem teljesen elengedni magadat.

Most ez a legnagyobb vágyad: képessé válni elengedni.

És a legnagyobb félelmed: a 100%-ban beleengedődni.

Engedni minden szembejövő szituációt, legyen az rémisztő vagy élvezetes.

Minden érzelmet, még akkor is ha az a düh, a nehéz vagy épp a boldogság.

Mert amíg ez nem megy, addig nem vagy szabad.

Az Uránusznak a Bikából az Ikrekbe való áthaladását elképzelheted úgy, mint egy léghajó felszállását.

Igavonó állatként a Bika hajlamos maga után húzni a koloncot, ezért ennek a hajónak az alján most vastag köteleken lógnak lefelé a tele bőröndök és a súlyos nehezékek. Az hiába emelkedne, emelkedne, a kövek visszahúzzák, amiért szinte egyhelyben áll. Ahogy kiegyensúlyozódik a kettő: a felfelé, meg a lefelé kapaszkodás, a hajó megáll és nem megy sehova.

A kötél maga: a hamis biztonság.

Azért kötődsz, mert nem ismersz mást és az elme a természete szerint a komfortosban, az ismerősben próbálna tartani. De lélek már azt is látja, ami még nem történt meg. Ha képes vagy beleengedni magadat az ősbizalom megtartó tenyerébe, akkor a lelked elvezet a célodhoz.

A következő hetekben és hónapokban kizárólag rajtad múlik majd, hogy milyen lesz a felszállás.

Dönthetsz arról, hogy mennyi időt szánsz még ezeknek a vastag érzelmi szálaknak az elvágására, hogy vajon mennyit szórakozol még a régi csomóknak a kibogozásával. Azon én-részeknek az elbúcsúztatásával, akikkel úgy tűnhet, mintha összetartoznátok.

Rád lesz bízva, hogy meddig pakolgatod még jobbra-balra a régi sebeket, a gyászokat és a fájdalmakat tartalmazó csomagokat, tovább boncolgatod-e a történelmet, miközben a hajód már menne.

Ebben az esetben maradsz vízszintesen. Továbbra is egy síkban fogsz mozogni, hiszen az energia jó része az izommunkában folyik el.

De lehet az is, hogy a figyelmedet az Újra fókuszálod és csak hagyod, hogy az öreg sár, a szűkös bőrréteg magától leperegjen rólad. Lezárni a dolgokat nem csak úgy lehet, hogy tudod és érted pontosan, hogy mit is hagysz ott.

A tempó vélhetőleg a szerszámokon - a meglévő képességeiden - is múlik majd, amelyeket ebben a helyzetben lesz lehetőséged igazán megismerni.

Ha a vagdosással el is leszel még egy darabig, az elvágás maga nem lesz több, mint egy pillanat.

És amint ez megtörténik, biztosíthatlak róla, hogy a sebesség egészen más lesz. Ahogy az iga lehullik, szinte rakétaként fogsz kilőni a magasba. Olyan magasba szállsz, hogy a talajt vagy a földet sem látod majd többé.

Nagyon-nagyon gyorsan, megállíthatatlanul fogsz száguldani felfelé a szépségesen kék, az illatos és friss magasságokba.

Kijutva a napos oldalra persze ugyanúgy lesznek felhők, de már azokat is másként érzékeled majd. Amint irányba állsz, a régi kép elkezdhet összezsugorodni és elképesztő távolinak tűnik majd mindaz, ami eddig volt. Mérföldekre kerülsz attól a csomagtól, ami mostanáig a vállaidon volt.

Az életed mintha 180 fokos fordulatot vett volna.

Tök más irányba indulsz.

Elsőre talán felmerül majd a kérdés: ha otthagytál mindent és mindenkit, ha megszűntek a gyökerek, amelyek eddig egyfajta otthonos érzést adtak, akkor vajon mostantól kihez tudsz kapcsolódni? Merre van az otthon? Kihez tartozol? Már mindig egyedül leszel ebben a gömbben? De ez már egy nosztalgikus régi működésnek lesz csak a hangja...

Amint elkezded elengedni a kapaszkodókat, a félelmek helyét átveszi az egyre erősödő felfedezés.

A játék.

A kíváncsiság.

Ami mind azt súgja, hogy nézz körbe innen fentről! Hiszen ebből az új nézőpontból egy teljesen más rálátást kaphatsz a világra. Lásd meg, hogy egy jó ideje nem is voltál ott a képben. Észre sem vetted, hogy egy másik hajóban evezel, mint korábban és itt most TE irányítasz.

Tekints körbe a térképén és rakd le oda a hajódat, ahova csak szeretnéd!

Előtted a lehetőségek tárháza.

Jöhetsz-mehetsz. Ha akarsz megállhatsz. Lehetsz picit itt, aztán kicsit máshol. Ha nem jó, akkor tovább repülhetsz.

Ez az újdonsült szabadság vagy átmenet elsőre instabilnak tűnhet, de a cél most az, hogy átkerülj a Régiből: az Újba.

Közben nagyon erősen fogod érezni a szívedet, ami iránytűként vezet az utazásban, ahol már nem is sietsz, mert többet nem érzed magadat egyedül. Egyszerűen élvezed ezt a kapcsolódást önmagaddal és az úttal, amely megmutatja az új helyedet.

Amikor viszont ez a szív azt dobbanja, hogy „Fú, igen! Ezaz!” – akkor ne tétovázz. Köss ki és csodadolgok várnak majd rád.

Az eddig megszokotthoz képest talán sokkal nagyobb lesz a nyüzsgés és az élet körülötted. Ám az új hely tele lesz olyan arcokkal, akikkel mintha mindig is ismertétek volna egymást, talán nem is ebből az életből. Ezen a helyen már vár rád a törzsed, a lélekcsaládod, akik mellett többé nem érzed magadat kívülállónak, mert mindenki társ, testvér és barát.

Talán egy új országba vagy faluba kerültél – mégis olyan otthonosnak érződik minden!

Itt megy az élet magától: mindenki jön-megy, tesz-vesz, amibe néha egy gesztussal és szavak nélkül kapcsolódsz be. Máskor nyugalommal kivondósz, hisz pontosan tudod, hogy akkor is mindig együtt lüktettek.

A szíved már túlcsordul a meghatottságtól.